Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 27., szerda

A világűr csapdái...


   A képen Lucie egyik legfrissebb alkotása látható, amint hirtelen ihlettől vezérelve lerajzolta, hogyan képzeli el a világűrt... Igaz, hogy a helyesírás még bizonytalan, ami a franciát illetően elég nagy megpróbáltatás a gyerekeknek. Az "espace" (világűr) szót úgy írta, ahogy hallotta, "ss"-szel és nem "c"-vel... De a francia nyelv tele van ilyen furfangosnál kacifántosabb csapdával. Sokan felnőtt korukban is gyakran beleesnek.
   Ami engem illet, mindig elég jó voltam helyesírásból (magyarból nyertem is egy megyei versenyt általános iskolás koromban), de oroszul is megálltam a helyem, sőt az e téren legnehezebbikben, a franciában is ritkán tévedek el. Számomra természetesen nem ebben rejlik a francia nyelv számos buktatója. Közöttük első helyen áll az igeszemléletük: csak a kijelentő módban ötféle múlt idő létezik! S akkor még a többi módról nem is beszéltünk... Mit csináljon egy szegény magyar anyanyelvű az egyetlen múlt idejével? Tétovázik... Néha egyértelmű az árnyalat, de legtöbbször bizony nem! Már az oroszban is sokszor megbotlott az ember lánya a совершенный és a несовершенный вид küszöbén, de azt valahogy könnyebb volt átlépni.
   Itt vannak még azok a bizonyos elöljárók is... Mikor melyik ige után kívánkozik "de" esetleg "à" avagy netán "pour" vagy még fineszesebb csemege?... Egynéhány főnév nemét is tétován ízlelgetem: "le" vagy "la"? Még szerencse, hogy nincsen harmadik!... Ki hinné, hogy a "cimetière" (temető) szó hímnemű? Akkor a hasonló végű "tabatière" (dohánytartó) vajon miért nőnemű?... Lucie mosolyogva kijavít. Alig volt 3 éves, amikor egy reggel belibbent hálóingben, bugyi nélkül. Megszólítom: "Alors, tu te promènes les fesses en l'air?" (ami a következő akart lenni: "Hát te meg mezítelen fenékkel sétálgatsz?") Dőlt a nevetéstől és kijavított: "Rozsaaa! On ne dit pas "fesses en l'air" mais "fesses à l'air"!!!" Hát igen, tudtam én, hogy az előbbi kb. azt a pozíciót jelenti, amikor fentemlített testrészünk magasabban helyezkedik el, mint a többi, vagyis szó szerint fent a levegőben! Nem pedig egyszerűen csak levegőzik... De egy anyanyelvűnek magától beugrik, anélkül, hogy gondolkodnia kellene rajta... Mert egyszerűen benne van a fülében...

2014. augusztus 24., vasárnap

Nemsoká vége a nyárnak (mielőtt elkezdődött volna)...


előtte

Ilyen volt  -  és ilyen lett (a festés és a csempe még hiányzik a falról) a konyha egyik oldala...

A szemben levő oldalon lett WC és tusoló.
Még mindent le kell festeni. Ha egyszer már működőképes lesz a két kezem és elmúlik a nyilalló hátfájásom...

Kis haladás azért tötént az elmúlt 2 hétben: többszöri felmosás után a kő megtalálja lassan eredeti színét a, a por is kezd felszívódni ismételt hadjáratok nyomán.

utana

A képeket visszaakasztottam a falra a folyosón, a nappaliban és az ebédlőben. 
Mindez nem érdemelne említést, ha az utóbbi időben nem lett volna részemről ennyi is elismerésre méltó teljesítmény...

Tudvalevő, hogy a vírusok kedvelik a legyengült áldozatokat. Az idei esős, napsugárban fukar nyár különösen kényezteti őket. 
Régóta álmodoztam jövendőbeli kis teraszomról: milyen jó lesz az augusztusi napsütésben kiülni a napernyő alá s kiheverni a június, július megpróbáltatásait... 
A szinte mindennapos esővel és a lemerült akkumulátorral nem számoltam.
A terasz még várat magára...

2014. augusztus 15., péntek

Jean Giono - néhány idézet...

    Igyekszem magam meggyőzni. Valamikor azt írtam, hogy "hajamnál fogva próbálom kihúzni magam a vízből"... A sok kedves biztató szó hatására is töltögetem teljesen lemerült akkumulátoromat. 
   Lélekmelengető idézetek után kutattam, rá is bukkantam Jean Giono francia íróra (1895-1970), akinek a "Huszár a tetőn" (Le hussard sur le toit) c. regénye magyarul is megjelent 1976-ban az Európa kiadónál, Vajda András fordításában, és a belőle készült filmet is játszották valószínűleg a magyar mozik is pár éve. 
   Giono varázslatos stílusban érzékelteti a Provence egyedi szépségét, hangulatát, és ez a "zengő világ" (egyik könyve, a "Chant du monde", melyet "Zeng a világ"-nak fordítottak magyarra) gyógyír a megfáradt lelkeknek... Emlékszem, ezelőtt harminhét évvel egyszer már Pagnol is meggyógyított...

Ime, néhány idézet saját fordításomban, amelyeken természetesen sokáig lehetne még csiszolni:

* A képzelet  -  választás.

* Hagyd magad élni s ne gondolj arra, hogy fuvolán játszol, s akkor valóban fuvolázni fogsz.

* A világ gyönyörűsége az egyetlen táplálékunk. Utolsó cseppje is éltet bennünket.

* A halál azokat éri utol, akik futnak előle.

* Azt mondják, az ember sejtekből és vérből áll. A valóságban olyan, mint a fák lombja: át kell hogy járja a szél, hogy dalra fakadjon.

(itt franciául is olvashatók: http://flora.over-blog.org/2014/08/jean-giono-1895-1970-citations.html)


2014. augusztus 12., kedd

Látszik az alagút vége...

     
   Ma délután elment az utolsó szerelő is. Úgy érzem magam, mint aki lábadozik... 
   Julius 23-a óta visszafogott lélegzettel élek, állandóan arra a horizontra függesztve tekintetem, melyre a munkák vége van felírva. Minden fizikai és lelki erőmet az ellenállás emésztette fel: hogyan éljünk (főzzünk, együnk) az egybeömlesztett holmik között fennmaradt pár négyzetméteren a földszinten, caplassunk fel a 18 lépcsőfokon minden kézmosásért, mosogatásért a fürdőszobába Lucie-vel, nyeljük a port és hallgassuk a fúrók, fűrészek, kalapácsok fülsértő zaját naphosszat... 
  Reggel 8-tól este 5-6 óráig (elmenni nehéz volt, egyrészt az eső miatt, másrészt az állandóan felmerülő részletproblémák miatt). Sok munkát elvégzett a naphosszat itt mesterkedő 4-5 ember. Ajtó, ablak, tető, plafon kicserélve, a fal három oldalról 15-20 cm vastag hőszigetelést kapott. WC, zuhanyozó készült öreg napjaimra (ha lesznek, teszem hozzá azonnal). Na és a terasz, melynek csak a fele látszik a képen.
   Több képet azért nem teszek fel egyelőre, mert hátra van még egy kiadós tisztogatás (eddig is volt több is, de mindig újra kell kezdeni), pakolás, amíg mindennek helyet találok. A gyerekek itt voltak 3 napig, Agnès levakarta a tapétát, és egy rétegben lefestette a konyhát. François többször is megfordult a szemétlerakón és a pincében. Nélkülük képtelen lettem volna elvégezni... A végén úgy kellett őket lefognom, hogy pihenjenek is egy kicsit.
   Tegnap este visszamentek. Agnès megkérdezte Lucie-t: "Na, milyen volt a vakáció?" "Zseniális!"  -  jött a szívből jövő felkiáltás... ("Alors, c'était comment, les vacances?"  -  "Géniales!") Hát, igaz, ami igaz: szerencsére nem egyformán éltük meg...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...