egy szívben a tágabb család neveinek kezdőbetűi Lucie kezén |
Mielőtt holnap autóba ülünk hármasban, hogy hazavigyem a lányokat és onnan elrepüljünk Mindszentre (azazhogy Bp-re és onnan autóval M-re...), megírom ezt a bejegyzést. Úgyis bele kell törődnöm, hogy mindent nem végezhetek el indulásunk előtt: a meleg itt északon is (ahol különben nagyon ritka) 35° körül van minden nap és még éjszakára se hűl le... Nem panaszkodom, szeretem ezt az IGAZI nyarat, de úgy látszik, nem vagyok már a régi, aki úgy lubickolt benne, mint hal a vízben... Hallgatni kell a doktorokra, nomeg a test titkos üzeneteire is.
Életbe lép blogom vakációja, elvonókúra nekem is és néhány kedves látogatómnak is, akiknek jóindulatú, kellemes megjegyzései, bevallom, felvidítanak és fontosak nekem. Jólesik a szimpátia, melynek őszinteségében nem kételkedem, hiszen nem kötelező! Igen, nem titkolom, hogy a blog műfaját nem tekintem bíróságnak, ahol kemény ítéleteket kell hirdetni a posztok felett, ha az olvasó nem tud ellenállni a benne dúló Savonarolának, természetesen a blogíró érdekében! Ki kell oktatni az elvakult blogost, hogy ne ringassa magát oly naív önelégültségben! Fel kell nyitni a szemét, saját érdekében. A kedveskedő, egyetértő megjegyzések csak tovább táplálják a "vakságát", jobb egy kicsit megszúrni józan "hidegtűvel", hogy ne örüljön olyan bután és egyszerűen... Bevallom, nincs bennem Savonarola elhivatottságából.
Az elkövetkezendő rövid 2 hétben igyekszem a legegyszerűbben átadni magam az együttlét örömeinek, minden hátsó gondolat nélkül. Annál is inkább, mert az "éljük minden napunkat úgy, mintha az utolsó lenne" Marcus Aurelius-i bölcs mondása egyre többször eszembe jut.