tag:blogger.com,1999:blog-54676053873615852682024-03-18T10:48:23.401+01:00flora magyar blogja"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya." (Kosztolányi D.)Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.comBlogger1016125tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-10526131833544510512024-03-11T16:55:00.000+01:002024-03-11T16:55:01.809+01:00Esős hét : még egy!...<p style="text-align: justify;"><span> <span style="font-family: arial; font-size: medium;">A résnyire nyitott konyhaablakon át hallom egy rigó tétova csipogását... Egyszer csak látom : tőlem pár méterre, a terasz szomszédok felüli falára telepszik egy gerlepár. Méricskélik egymást, nyilván érzik a tavasz hívogatását. Melyik lehet a "fiú", melyik a "lány"? Olyan egyformák! Egyszer csak szabályos csókolózásba feledkeznek, majd se szó, se beszéd, áttérnek a befejező aktusra. Ezennel megtudom, melyik volt a "fiú"...</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"> Csepereg az eső, szombat óta ismét felhőbe burkolóztunk. Fiam felkiáltása szívből jövő, amikor vasárnap éjjel 11 felé megérkezik hazulról : "<i>Hogy lehet ezen az égtájon kibírni? Nálunk</i> (Párizstól kicsit délebbre) <i>egész hétvégén ragyogóan sütött a nap!" </i>Csak mosolygok rajta, hiszen itt lakott ő is 10 évig, mielőtt Párizsba költözött volna, hogy a Sorbonne-on befejezze tanulmányait és elkezdjen dolgozni. S ha néha búskomorságról panaszkodtam a szűnni nem akaró felhőtakaró, a fényhiány miatt, túlzásnak érezte... November óta van benne része bőven.</span><span style="font-family: arial;"> </span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span> Csütörtökön a délután jó részét egy idősek otthonában töltöttük 4 színjátszó barátnőmmel. Az otthon maga kellemes, nagy ablakokkal, zöld növények dzsungelével. Annie szervezte a felolvasást, a 4 magányos nő monológját életük alkonyán, mely 2018-ban került először bemutatásra (</span><span face="Roboto, RobotoDraft, Helvetica, Arial, sans-serif" style="text-align: left;"><a href="https://floramagyarblogja.blogspot.com/2018/11/kek-eg-rozsaszin-felhovel.html" target="_blank"><span style="color: red;">lien ici</span></a>). </span><span face="Roboto, RobotoDraft, Helvetica, Arial, sans-serif" style="text-align: left;">A közönség legidősebb tagja 101. évét tölti május elején, de meglepő szellemi frisseségről tett tanúságot. El is mesélte élete egyik fontos epizódját, melyet a felolvasás ébresztett fel benne... Nagyon kellemes délután volt. A közönség egyhangúlag kérte, hogy hamarosan menjünk hozzájuk vissza! </span></span></p><p style="text-align: justify;"></p><div style="text-align: left;"><span face="Roboto, RobotoDraft, Helvetica, Arial, sans-serif"><br /></span></div><span face="Roboto, RobotoDraft, Helvetica, Arial, sans-serif" style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGOmXPZRzgtE2aIcbr14mWtx4Z80BiaMIaA5dAS2yQn8SfehLmGgRqO4Iup1YeBx3ga90l8GI1o755wR-cuI6An_RGubv2fwFuDxsgxp19eQPMDGuGf2r21oSvlxKOzbohzRYGacyl_KhPPxJgEN3pz8L0Njh3Q2HofC6WS6yMOPa-t_xXQgqjgdrZzLM/s4032/fullsizeoutput_46ed.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGOmXPZRzgtE2aIcbr14mWtx4Z80BiaMIaA5dAS2yQn8SfehLmGgRqO4Iup1YeBx3ga90l8GI1o755wR-cuI6An_RGubv2fwFuDxsgxp19eQPMDGuGf2r21oSvlxKOzbohzRYGacyl_KhPPxJgEN3pz8L0Njh3Q2HofC6WS6yMOPa-t_xXQgqjgdrZzLM/s320/fullsizeoutput_46ed.jpeg" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzX-WpoNlyW1VTILnikdCMOjE1zmbfWdJ2EzOWjMzQ9v5Cah8ymvzHzSeeyQ0Vr_zDPUnhnYii35Fe5M9T5TKh3Rnze9QtzrFb4h6b-RaoAWwyfzk-MeBdMiJpTR4YzJcfCT0npwT1-_1-mF5g9T7BboRHYEYg1JAc7mED-ZwGjetqldw5q0FfI4kvRX4/s4032/OJ1B3JEzT0yuhrIL%25n5fQg.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzX-WpoNlyW1VTILnikdCMOjE1zmbfWdJ2EzOWjMzQ9v5Cah8ymvzHzSeeyQ0Vr_zDPUnhnYii35Fe5M9T5TKh3Rnze9QtzrFb4h6b-RaoAWwyfzk-MeBdMiJpTR4YzJcfCT0npwT1-_1-mF5g9T7BboRHYEYg1JAc7mED-ZwGjetqldw5q0FfI4kvRX4/s4032/OJ1B3JEzT0yuhrIL%25n5fQg.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzX-WpoNlyW1VTILnikdCMOjE1zmbfWdJ2EzOWjMzQ9v5Cah8ymvzHzSeeyQ0Vr_zDPUnhnYii35Fe5M9T5TKh3Rnze9QtzrFb4h6b-RaoAWwyfzk-MeBdMiJpTR4YzJcfCT0npwT1-_1-mF5g9T7BboRHYEYg1JAc7mED-ZwGjetqldw5q0FfI4kvRX4/s320/OJ1B3JEzT0yuhrIL%25n5fQg.jpg" width="240" /></a></div><div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: right;"></div></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><br /><div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjothlJVwLKoMi_V3nidA1IEzGAgADWao_XZG_xFNZuup-_Rx_6i8HAwcHI8Nef2MDSSZd-UJKIkcpLC4NZLg1KSChiBUi_4nOBokLNIajrwKkcAGeo1ppNOUO_o3U96YluAPBVr0OVp99EBtDEpZ_04ulSghdR5uGIIgTLmKI0OaM8nzeCAPAtAoG49Iw/s4032/AxnPsLPhRgqcGBA3Hy4reg.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjothlJVwLKoMi_V3nidA1IEzGAgADWao_XZG_xFNZuup-_Rx_6i8HAwcHI8Nef2MDSSZd-UJKIkcpLC4NZLg1KSChiBUi_4nOBokLNIajrwKkcAGeo1ppNOUO_o3U96YluAPBVr0OVp99EBtDEpZ_04ulSghdR5uGIIgTLmKI0OaM8nzeCAPAtAoG49Iw/s320/AxnPsLPhRgqcGBA3Hy4reg.jpg" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4MK6ZubU8rKCeHAK5yGv1FRjWgj4UQF_EaSk8ADMUJd81odSUNKnASAB97nFQymk0KGhl0Vcn4GffAVl9aTwNytM57uPgkOdoUcpRMBt5bvNxIM-bgmqIeG3eMOm1AtkMuNvx83X1-lIkhlF6Imobarx31vL3Ksu9qsR85ibdL2YMfTllp7FNV0EryVE/s4032/fullsizeoutput_46e0.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4MK6ZubU8rKCeHAK5yGv1FRjWgj4UQF_EaSk8ADMUJd81odSUNKnASAB97nFQymk0KGhl0Vcn4GffAVl9aTwNytM57uPgkOdoUcpRMBt5bvNxIM-bgmqIeG3eMOm1AtkMuNvx83X1-lIkhlF6Imobarx31vL3Ksu9qsR85ibdL2YMfTllp7FNV0EryVE/s320/fullsizeoutput_46e0.jpeg" width="240" /></a></div> </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOXFKoDpL_DLKyVnT0ZVtaAX_lEwBFBNM9d-kAvrZjnTFjd-3qpOY8ojbBI8CpE6m-peMC4__DyC7xyqw_FLxMg3GVGwVppUqXzU6fr5HDzZ04TDFrwXDptxRq77qC1HqgxBbtrgyD_iRBATvb1oqTdXqbzU0ylF0queSjkIAPyNBmVjbi2geRkVKb2tc/s1881/fullsizeoutput_46f2.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1881" data-original-width="1365" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOXFKoDpL_DLKyVnT0ZVtaAX_lEwBFBNM9d-kAvrZjnTFjd-3qpOY8ojbBI8CpE6m-peMC4__DyC7xyqw_FLxMg3GVGwVppUqXzU6fr5HDzZ04TDFrwXDptxRq77qC1HqgxBbtrgyD_iRBATvb1oqTdXqbzU0ylF0queSjkIAPyNBmVjbi2geRkVKb2tc/w290-h400/fullsizeoutput_46f2.jpeg" width="290" /></a></div></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><br /></div></div></div></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6D5EQjCyRcK_ziZTPhrA4XjF4ovIfMBtyrD1SAgaHPDYoZP-ns56FZCxfdCrMqzU6ZhpYJIE4E4hkNMaKwvHzjvRJVMpb9AjjkFi6Z7ufXjmGIfXFK-QZDtwYucWaFZobnGwcBGdvF7xFWpCU_JYIPbNHB5W8m4gF-ttjo6xeR45uN8asm586SAPxu6w/s1881/fullsizeoutput_46f2.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><br /><br /><br /><br /></span><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-81218749009373477292024-03-04T21:46:00.006+01:002024-03-05T11:28:31.227+01:00Svéd tusoló<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> </span><span style="font-family: Schoolbell;"> </span><span style="font-family: arial;">"Douche suédoise" - ez a francia kifejezés (melynek fordítása a címben) illik leginkább a mostanában felénk dúló időjárásra. Egyik nap vastag felhőtakaró, szünet nélkül szitáló hideg eső, pár nap, esetleg hét múlva ragyogó napsütés, aminek melege ugyan még nincs, hiszen éjszakánként lemegy 1-2°-ra a hőmérséklet. Annyi haszna mégis van, hogy legalább kiszínezi egy kicsit a világunkat, szárogatja a gyepet és a kamélia agyonázott virágait.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Új hét kezdődik a szombat-vasárnapi pihenés (tespedés?) után. Nem volt kedvem kimozdulni a szeles esős hidegben. Fiam is megérkezett hazulról este 11 óra felé. Előreláthatólag jó két hónapig tart </span><span style="font-family: arial;">még</span><span style="font-family: arial;"> </span><span style="font-family: arial;">számukra</span><span style="font-family: arial;"> ez a félnomád élet. Próbálok nem hozzászokni a jelenlétéhez, mely többnyire az estékre korlátozódik, mégis óriási a különbség az állandó egyedülléthez képest. De hát mi is az élet? Folytonos alkalmazkodás, melyben a jót a rosszabb követi, esetleg fordított sorrendben, ami mégis vígasztaló egy kicsit : elég kivárni a jó sorrendet!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Ezen a héten jeles dátum következik : idősebbik unokám, </span><span style="font-family: arial;">Lucie 18. születésnapja, a nagykorúság szimbolikus kezdete. Barátaival készül megünnepelni, mi, a 3 megmaradt nagyszülő a hónap vége felé utazunk hozzájuk. Hogy elszaladt az idő! Igy van ez jól, bár az idősebbek ezt a száguldást egyre szédítőbbnek érzékelik, s néha szeretnék kicsit mérsékelni, hogy minél hosszabb ideig </span><span style="font-family: arial;">élvezhessék az élet halványuló kegyeit</span><span style="font-family: arial;">. Hiszen nem sok felfedezés vár rájuk, sőt néha az az érzésük, hogy nincsen már semmi új a nap alatt...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Lucie születése ajándék számomra, de egyben az egyedüllét, az utolsó nagy felfedezés </span><span style="font-family: arial;">kezdete</span><span style="font-family: arial;">, hiszen születésem óta szinte soha nem éltem egymagamban. A Mérleg rendkívül "társas lény", az a hiedelem szállong róla, hogy magányban létezni se tud, a család, a barátok jelentik számára a biztonságot, a talajt és a levegőt.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> 58 éves voltam, amikor G. meghalt. Fiunk kb. 10 évvel előtte már Párizsba költözött, hogy a Sorbonne-on befejezze jogi tanulmányait, sőt el is kezdett ügyvédként dolgozni, megnősült és első unokám negyedik hónapját töltötte be G. halála napján. Én pedig</span><span style="font-family: arial;"> </span><span style="font-family: arial;">járni </span><span style="font-family: arial;">kezdtem a magány iskoláját, saját magam felfedezésének útját, hiszen addig se időm, se módom nem volt rá. Minden és mindenki fontosabb teendők elé állított, s én mindig is nagyon kötelességtudó voltam. Ez volt számomra az élet rendje. Sőt, néha élet és halál kérdése. Igyekeztem helyt állni, ahogy tőlem tellett.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Most pedig? Kicsit elveszve érzem magam a mérlegen : egyik serpenyőjében az elvileg korlátlan szabadság, a másikban a szűkülő lehetőségek.<i> Az egyre zsugorodó szamárbőr.</i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE9YMkuPSy3sjMhl-IHu0M9QG1w0zue9J-Tqn_l6yD648vLlBEGHKzulUXaLk0cgGZL_QE_OziGVPEDzkxmvq-yyQtLBUNemLIwyO-B64DgNEtj5jb5BWT9SO1kF7k1AVmJdKdA5jkHH3uhjWdvWKBLC-40vDldfRr3DpK9oWwaN_Rh8KZ0lGs2lQPqnM/s2448/IMG_0621.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2448" data-original-width="2448" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE9YMkuPSy3sjMhl-IHu0M9QG1w0zue9J-Tqn_l6yD648vLlBEGHKzulUXaLk0cgGZL_QE_OziGVPEDzkxmvq-yyQtLBUNemLIwyO-B64DgNEtj5jb5BWT9SO1kF7k1AVmJdKdA5jkHH3uhjWdvWKBLC-40vDldfRr3DpK9oWwaN_Rh8KZ0lGs2lQPqnM/w400-h400/IMG_0621.jpg" width="400" /></a></span></div><span style="font-family: arial;"><br /><i><br /></i></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><i><br /></i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> </span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-14115645812632317892024-02-28T12:35:00.000+01:002024-02-28T12:35:03.565+01:00Télvégi pillanatfelvétel<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Végre kisütött a nap hosszú esős hetek után!... Tegnap még 5° volt napközben, metsző észak-nyugati szél kíséretében. Jó jel, gondoltam, hátha szétfújja a felhőket... Igy is lett ma reggelre. Talán segít kikecmeregni a gödör fenekéről, ahol hellyel-közzel február eleje óta üldögélek.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> A fürdőszobában </span><span style="font-family: arial;">a tükörbe </span><span style="font-family: arial;">pillantottam : nyúzott, sápadt arc nézett vissza rám, se rövid, se hosszú hajjal, benne pár ősz szállal, amit nem lehet már a napsütésre fogni és melírozással álcázni. Eszembe jutott, hogy pár éve még nem kerültem a tükörképemet, sőt visszamosolyogtam rá, hogy jól kezdődjön a nap... Most pedig elég volt egy pillantás, hogy gyorsan összekapjam magam, és elmenjek a fodrászhoz. Egyelőre csak vágattam belőle, hogy valami formája legyen újra, amivel kivárhatom a tavaszt. Sorra kerülhet tán még egyszer az enyhe "melírozás" is, mintha</span><span style="font-family: arial;"> </span><span style="font-family: arial;">a napsütés</span><span style="font-family: arial;"> </span><span style="font-family: arial;">csak</span><span style="font-family: arial;"> úgy mellékesen hagyná ujjai nyomát a hajamon egy tengerparti vakácion, ahová valószínűleg többé már nem megyek</span><span style="font-family: arial;">...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Az elmúlt hét nem sok esélyt hagyott a pihenésre, s bár a program érdekes volt, jutott belőle minden napra, a végén mindannyiszor darabokban szedtem össze magam. Nem tudtam ellenállni a jó beszélgetések lehetőségének, a többi majd lesz valahogy. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> A végén még a vasárnap se lett kivétel, bár egyedüllétről, pihenésről ábrándoztam, semmi előre megtervezett programról, hanem szabadságról, amelyben az ember át</span><span style="font-family: arial;">adhatja magát</span><span style="font-family: arial;"> a jelen váratlanul felbukkanó kis vágyainak, szeszélyeinek, a pillanat meglepetéseinek... Helyette elkészítettem egy jó adag gyümölcssalátát desszertnek Anne barátnőm rögtönzött ebéd meghívásához. Négyen voltunk, jót beszélgettünk, 5 óra felé értem haza, s már várt Catherine telefonja : szóljak, ha hazaértem, szeretne eljönni egy kis beszélgetésre. Az idén még nem találkoztunk, örültem, hogy láthatom, mielőtt átesne egy gerinc-műtéten a hét vége felé... 8 utánig trécseltünk, mindannyiszor meglepődve, hogy mennyire hasonlítanak reakcióink az élet dolgaira. Ezután már csak a bejárati ajtó zárjának kis neszére vártam, mely fiam visszaérkezését jelzi hazulról, vasárnaponként éjfél tájban... </span></p><p style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzs4S4TKIc0LAv_LTAI-EDo7Co6K9n-pS8O_ZdCvOb2GVm7GMJJ6puIDDGfTVpN9n3aifH3BiRG7TNMsKdkvfyHrG8HDU0ATEZ27wRpemD25UckcI8ximJSPuiLxKranPRWlHyGjn3vp525PWyMdhl-H7Ou47nAG2dQtsKPR3wsKjmR7wJKGS6htZ3KC8/s4032/fullsizeoutput_46b8.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzs4S4TKIc0LAv_LTAI-EDo7Co6K9n-pS8O_ZdCvOb2GVm7GMJJ6puIDDGfTVpN9n3aifH3BiRG7TNMsKdkvfyHrG8HDU0ATEZ27wRpemD25UckcI8ximJSPuiLxKranPRWlHyGjn3vp525PWyMdhl-H7Ou47nAG2dQtsKPR3wsKjmR7wJKGS6htZ3KC8/w480-h640/fullsizeoutput_46b8.jpeg" width="480" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">virágzik a szomszéd szilvafája is...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></td></tr></tbody></table><br /><span style="font-family: arial;"><br /></span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-64183576713395855502024-02-15T16:27:00.004+01:002024-02-15T20:52:33.600+01:00Mindennapi bosszúságok<p style="text-align: justify;"></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOO_d52hdywWZEfVDuiEn1bFw-MScg9rsVcok_Sf4YfphTPR4oMkJ6Anja1xqLlpjVnsw8izCS-CaqpkhzwyFG_kyRafXI_xj7wJj7lnaz2CrLftJJp4ZJkXBuGSYhQrSPE3LXflf1WyNErR8scpChN0bxdIEuw2D7bsxO3RZCPDocELeaCWJotX7_468/s3720/fullsizeoutput_46a5.jpeg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3720" data-original-width="3008" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOO_d52hdywWZEfVDuiEn1bFw-MScg9rsVcok_Sf4YfphTPR4oMkJ6Anja1xqLlpjVnsw8izCS-CaqpkhzwyFG_kyRafXI_xj7wJj7lnaz2CrLftJJp4ZJkXBuGSYhQrSPE3LXflf1WyNErR8scpChN0bxdIEuw2D7bsxO3RZCPDocELeaCWJotX7_468/w324-h400/fullsizeoutput_46a5.jpeg" width="324" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">tavaszodik...</td></tr></tbody></table> <span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Ma ismét csodás napsütés fogad, mihelyt elszakadok a képernyőtől és kinézek az ablakon. Február közepén nyugtalanító a 16°, de annyira azért nem meleg, hogy sétára csábítson. Holtfáradt vagyok. </span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Főleg azért, mert az október eleje óta tartó utcai munkálatok teljesen kiszámíthatatlanul vetnek kínzás alá bennünket. Csak hogy ezt a hetet említsem : a múlt héten kaptunk egy "üzenetet" a levelesládánkba, miszerint kedden és csütörtökön (13-án és 15-én) elzárják a vizet reggel 8 és este 7 között az utcánkban. Mi legyen a fűtéssel, mely egyben a melegvizet is szolgáltatja? Senki se tudta. Felkeltünk kedd reggel a fiammal jó korán, hogy még az elzárás előtt letusolhassunk, ki-ki saját fürdőszobájában. Kis vizet tartalékoltam a napi használatra (az ivásra lesz ásványvíz). Kedden reggel 8 felé meginterjúvoltam valakit a munkások közül, amikor fiamat kikísértem az ajtón. A vízelzárás? A jövő héten lesz, közölte kedélyesen. Mondom, papíron jelentették be az "illetékesek"! Tévedtek, zárja le egyszerűen. Gondoltam magamban, igazán megtakaríthattak volna nekünk egy csomó stresszt...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBfwS0gxKj0Z_tIQPYYgcT9dGnngC5FHRAyE4lSO7W4mNz2KK__IgZn0FW7TWtfheps20ZNtI60Nx1x035vf_G43eji4hJ4pG8H_9mgbN7BQf8t6wqh6WMYaPt0ViiL9VbFhj4ghht9ugJ3IGAsZieWDlK4yk9gmhVid6uiPbFscPpKpLqJ5xUbD0kNEM/s4032/W4wZqt+UQs6U%25DpaFwVFrQ.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBfwS0gxKj0Z_tIQPYYgcT9dGnngC5FHRAyE4lSO7W4mNz2KK__IgZn0FW7TWtfheps20ZNtI60Nx1x035vf_G43eji4hJ4pG8H_9mgbN7BQf8t6wqh6WMYaPt0ViiL9VbFhj4ghht9ugJ3IGAsZieWDlK4yk9gmhVid6uiPbFscPpKpLqJ5xUbD0kNEM/w300-h400/W4wZqt+UQs6U%25DpaFwVFrQ.jpg" width="300" /></a></span></div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br />Másnap, szerdán, egészen véletlenül észrevettem, hogy az utca másik oldalán levő nagy gödörtől átköltöztek a zajos gépek a mi oldalunkon levő gödörhöz. Kérdem az egyik munkást : helyet változtassak az autóval? Nem kell, nem zavar, feleli, viszont a vizet másnap, azaz ma, csütörtökön fogják végül is elzárni. Újabb stresszhullám és reménytelen előkészületek. Ma reggel szintén korai kelés (és kevés alvás az éjjeli bagolynak). Miért, miért nem, már reggel 6-kor beindultak a gépek a szobáink ablakai alatt. A vizet tényleg elzárták 8-kor, de d.u. 3-kor visszajött! </span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Most már semmin sem csodálkozom, és kérdezni se kérdezek többé. 86 éves szomszédasszonyom állandó pánikban naponta többször felhív. </span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-21935624970727602232024-02-07T19:05:00.000+01:002024-02-07T19:05:21.132+01:00Cogito ergo sum<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Kezdek magamhoz térni a pár napos intenzív rosszullétből, ami már máskor is előfordult velem, főleg kisebb-nagyobb stresszel járó erőfeszítés után. Most éppen a péntek esti összejövetelen felolvasásra került, a "<b>kétkedés</b>" filozófiai és mindennapi oldaláról szóló kis vitaindítóm után két nappal. Tudvalevőleg saját kétkedésem első tárgya én magam vagyok : nehéz saját teljesitményünkben holtbiztosnak lenni, én legalábbis nem vagyok, hiszen túl közelről szemlélem ahhoz, hogy véleményem tárgyilagos lehessen. Annál is inkább, mert én aféle botcsinálta, műkedvelő filozofálgató vagyok! Igaz, hogy a nagy elődök szerint a filozófia lévén szó szerint "a bölcsesség szeretete", mindenki képes (lenne) rá, sőt, talán műveli is a maga módján bizonyos fokon.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> A <b><i>kételkedés</i></b> témáját magam választottam, mert mióta az eszem tudom, óvakodtam attól, hogy bezárjanak bármi "kinyilatkoztatott" rendszerbe (legyen az politikai, vallási, művészeti stb), anélkül, hogy ne maradhatna egy kis nyilás, ahol friss levegő, kérdések-válaszok, ellenvélemények lehetősége, meggyőzésre törekvő érvek csatája ne zajlana le, s helyette kötelezően le kelljen borulni bármely tekintély előtt. Egyszóval, szabadon, saját magam mérhessem fel választásom esélyét, kockázatát.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgHB0KUOw3AJAmt1-yHiOSoUbgIxtsYK8lfv5n3FOl0IIDPe8kfsLgSlfZw1-XLPT751v4Gs80lt0UsSXBSHktci25-uvPfjfzbUIJALx_gQRCDhOgG49InvoFehZXBSllL_iSCAGQcDaDKzLt-W61AXYQxmEzAIePryO4xA09AOwF5csoqIha-gaHRjg/s1238/MusVerre-26.png.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1238" data-original-width="990" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgHB0KUOw3AJAmt1-yHiOSoUbgIxtsYK8lfv5n3FOl0IIDPe8kfsLgSlfZw1-XLPT751v4Gs80lt0UsSXBSHktci25-uvPfjfzbUIJALx_gQRCDhOgG49InvoFehZXBSllL_iSCAGQcDaDKzLt-W61AXYQxmEzAIePryO4xA09AOwF5csoqIha-gaHRjg/w320-h400/MusVerre-26.png.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Nehéz pár szóban összefoglalni a kis vitaindítót, hiszen sokan hagyják rá magukat bizalommal a tekintélyre, mert megmenti őket a gondolkodás erőfeszítésétől. A politika területén pl. sok diktatúra él ebből a hosszú tapasztalatból. Elsősorban azt feszegettem, hogy a kételkedés a <b><i>gondolkodás motorja</i></b>, de nem jelenti azt, hogy le kell ragadni az állandó kétkedés állapotában, hanem elfogadni dialektikáját : miután a minden oldalról megtörtént vizsgálódás után kidolgoztuk álláspontunkat, előfordulhat, hogy egy idő után újra mérlegre kell tennünk, hiszen az élet maga mozgás, a körülmények és velük mi is változunk. Ez utóbbi gondolattal a hagyományok sziklaszilárd védelmezőit volt szándékom megcélozni és egy kis mozgásra invitálni. Legnagyobb meglepetésemre nem támadtak meg... A kételkedés, ellentmondásos eszmecsere ugyanis feltételezi az ellenvélemények tiszteletét is.</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Nincs rá hely és alkalom, hogy bővebben is belemenjek a témába, lényeg, hogy nagyon kedvezően reagáltak az egybegyűltek, több, mint egy órán át tartottak a hozzászólások (s az én válaszaim), többen el is kérték a szöveget. Jól éreztem magam, kétségeim oszladozóban... A stressz elmúlása után a leszállás néha még nehezebb. Én legalábbis két emeletet zuhantam, s bár a fejemben kellemes zsongás uralkodott, lábaim felmondták a szolgálatot, s 24 óra alatt 3 kilót fogytam... </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Ma már - a harmadik, negyedik napon - jobban vagyok.</span></p><p style="text-align: justify;"><br /><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-41660331294242996722024-01-31T11:33:00.003+01:002024-02-07T17:23:57.116+01:00Maximális adrenalin<p><span style="font-family: Schoolbell; font-size: medium;">Nem tudom megállni, hogy ha csak pár szó erejéig is, de ne nyissam meg a blogomat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2-EFkMddwGEKB-ihGmWVAzKCq245dUEAwGK1P3nv-CEetmzaVwqmuAyjj9JbeWUOGNk87PQEbSdmhBLsEHlxUqHtZPs7xmmDk37LPVg1RgIdvAOu91jykc1o4zP5S19E4_2YdQQH-NOlz1APLfTwIAu3BctJPgTfj_JA9EL3dC8Axjf7_R1IVJC1d6FI/s480/onarckep-65.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Schoolbell; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="356" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2-EFkMddwGEKB-ihGmWVAzKCq245dUEAwGK1P3nv-CEetmzaVwqmuAyjj9JbeWUOGNk87PQEbSdmhBLsEHlxUqHtZPs7xmmDk37LPVg1RgIdvAOu91jykc1o4zP5S19E4_2YdQQH-NOlz1APLfTwIAu3BctJPgTfj_JA9EL3dC8Axjf7_R1IVJC1d6FI/s320/onarckep-65.jpg" width="237" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Schoolbell; font-size: medium;">18 évesen</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: Schoolbell; font-size: medium;">Január utolsó napja van. Ez lenne a havi negyedik bejegyzésem : a fogadalom nagy szó, bennem legalábbis még mindig pislákol a visszhangja. Szó sincs róla, hogy erőltetnem kellene, az írás vágya mindig dúl bennem, magyarul is, franciául is. Megkönnyebbülök a gyakorlásától, pedig nagyon nincs rá időm ezen a héten : péntek este - <b>holnapután</b>! - kell felolvasnom félórás kis vitaindítómat a kételyről, kételkedésről, a filozófiában és a mindennapi életben egyaránt. Kb. 2 hete előrehozta a társulat elnöke február végéről az elejére, mert a havazás miatt elmaradt egy összejövetel, én viszont már hónapok óta tudom, hogy meg kell írnom (magam választottam a témát). Szokásom szerint az utolsó pillanatra vártam, hogy nekilássak. Persze, már jó ideje a fejemben forgattam, járkáltam körülötte, gyűjtöttem hozzá a gondolatokat, melyeket kb. azóta le is jegyezgetek, mióta <i>a torkomra tették a kést</i>, ahogy a franciák mondják ("avoir le couteau sous la gorge"). Azaz, kb. 2 hét óta...</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Schoolbell; font-size: medium;">Most már valóban az utolsó csengetés hangzott el, még ma délelőtt nekilátok a "dolgozat" megírásának. Fel is keltem 9 óra felé, de első utam mindig a blogjaimra, a virtuális levelesládámhoz vezet. És akkor jött a hiányzó negyedik bejegyzés megírásának fogadalma, ami kicsit kihívás is egyben : 2 napom maradt! Maximális az adrenalin szintem, jöhet a feladat teljesítése!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Schoolbell;"><br /><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-9029617741194617202024-01-18T12:06:00.000+01:002024-01-18T12:06:39.476+01:00A tél összehúzza a szemöldökét<p style="text-align: justify;"> <span style="font-family: arial; font-size: medium;">Két napja komolyan havazni kezdett. Eddig csak játszadozott velünk a pár centi, ami néha ijesztgetett ugyan bennünket, de hamar elolvadt. Tegnap azonban le kellett mondanom az előre megbeszélt időpontról</span><span style="font-family: arial; font-size: large;">, amelyre </span><span style="font-family: arial; font-size: large;">a kórházban </span><span style="font-family: arial; font-size: large;">várt</span><span style="font-family: arial; font-size: large;"> a szemész</span><span style="font-family: arial; font-size: large;">, aki a szememet műtötte. Elindultam én az autóval a frissen hullott, több mint 10 centis hóban, ami itt az utóbbi években ritkaság. Pár száz méter után visszakanyarodtam, mert nagyon csúszott az út a ráfagyott hó alatt, a közlekedési lámpák előtt és a körforgalomnál muszáj volt fékezni, ha óvatosan is. Sót minden jel szerint nem látott az aszfalt, s a téli gumikat is kevesen szerelték fel (nekem nincs is...), hiszen évek óta nem volt rájuk szükség. Most pedig itt északon jó sok hó leesett, komoly fennakadásokat okozott az utakon. Az időpontomat áttették péntek délelőttre, de nem vagyok benne biztos, hogy nem kell-e újból elhalasztani.</span></p><p style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjqwYw0FVWzZO5m-bY3B1AWKDUcbEixSRbgtrLIgGrcF6wvyVCShEkJqpCEFydGa8bPGrGn1MSFH-AOKq2pz8I3TeLPgSHF_PMy8Wnf2DR1osmaAdCI9fpFGjIDAO3MmT-9jN2YCHjkSrvnCbQKB0Ma3OlxQidPYu5ph3zA_BrjzfbzNj43kAe2VMn8As/s4032/fullsizeoutput_4661.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; float: right; font-family: arial; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjqwYw0FVWzZO5m-bY3B1AWKDUcbEixSRbgtrLIgGrcF6wvyVCShEkJqpCEFydGa8bPGrGn1MSFH-AOKq2pz8I3TeLPgSHF_PMy8Wnf2DR1osmaAdCI9fpFGjIDAO3MmT-9jN2YCHjkSrvnCbQKB0Ma3OlxQidPYu5ph3zA_BrjzfbzNj43kAe2VMn8As/w300-h400/fullsizeoutput_4661.jpeg" width="300" /></a><span style="font-family: arial; font-size: large;"> </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Szerencsére a házban meleg van (20°), s bár a kenyér elfogyott, gyalog majdcsak elballagok a sarokig... Igaz, hogy a járdáról senki se söpri le a havat a háza előtt, hisz a magamfajta öregasszonyok nem merészkednek a küszöbön túlra. Félünk az elcsúszástól, a töréstől, a végleges mozgásképtelenségtől.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmUDDOnpHoziQ4f8FTrvXy3fVP6cBMYx7_0gIF9X7UsxT8NUq7oq94SO4amqrqJjnn-YIKvTe3F822obf8bzEQkBnzJnzvbIJMhvyhFaBMR2-_wBgN_4WvohNg0lOegu1YXWc_BeaLl7icdaHiOFdNH9EJgKnHZOQW-bT7fAL4QUb6B8-WncqqUZJOy2A/s4032/fullsizeoutput_4662.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmUDDOnpHoziQ4f8FTrvXy3fVP6cBMYx7_0gIF9X7UsxT8NUq7oq94SO4amqrqJjnn-YIKvTe3F822obf8bzEQkBnzJnzvbIJMhvyhFaBMR2-_wBgN_4WvohNg0lOegu1YXWc_BeaLl7icdaHiOFdNH9EJgKnHZOQW-bT7fAL4QUb6B8-WncqqUZJOy2A/w300-h400/fullsizeoutput_4662.jpeg" width="300" /></a></div> <p></p><p style="text-align: right;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: right;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: right;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Miközben ezeket a sorokat írom, kaparás, karistolás hallatszik az utcáról. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Kinézek : hát a szomszédasszonyom fia (a közeli kisvárosból jött át) kaparja az aszfaltra fagyott hóréteget anyja háza előtt és megtoldja az enyémmel is! Hálásan megköszönöm neki.</span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-72960673714604158292024-01-09T18:01:00.001+01:002024-01-09T18:01:18.808+01:00Év eleji hangulat<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Schoolbell;"> <span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;">Úgy kezdődik számomra ez az új év, mint akit arra kényszerítenek, hogy gúzsba kötve táncoljon... Sok minden összejött ennek érdekében : a második operációt megelőző stressz (reggel 7-re voltam behíva a kórházba, 2 óra alvás után, fél 6-kor keltem); a szemembe csöpögtető nő napi háromszori megjelenése; a napközbeni -4° -5°, melyet - a jéghideg szelet hozzátéve - állítólag -15° -17°-nak érzékelünk; a városházáról postaládánkba érkezett levélke, mely újabb felfordulást, gödrök kiásását, a parkolás lehetetlenségét rebesgeti számunkra az utcában, ezúttal április végéig. Ha valaki igazi gondok között őrlődve olvassa ezt a listát (nincs benne minden!), kinevet, esetleg bosszúsan a fejét csóválja : <i>"Jódolgában nincs más baja!"</i> Igaza van, ennél sokkal nagyobb bajom is volt már. Csak hát, a mérleg másik serpenyője nincs vele egyensúlyban...</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Schoolbell; font-size: medium;"> Szerepe van ebben az állandó fáradtságérzetemnek is, amiért szintén csak magamat okolhatom. G. halála óta képtelen vagyok idejekorán lefeküdni, éjjel 2-3 óra tájban még "gyüszmékölök" (ahogy alföldi nagyszüleim mondanák) a nappaliban, csak hogy elodázzam a lefekvést... Fiam már rég felment a szobájába, mert másnap 7 előtt kel. Mióta itt van (november eleje óta) olyan jól alszom, mint a biztonságérzettől békésen szuszogó kisbaba, csak a lefekvéssel van baj. Ráadásul fél 8 felé kibújok az ágyból, hogy még láthassam egy kicsit a fiamat, mert este 8 előtt nemigen ér haza. Péntek este azonnal autóba ül, vacsora nélkül, mihelyt a munkából megjön, hogy mielőbb láthassa a családját (250 km), amit teljesen megértek. Szombat-vasárnap reggel se hozhatom ba az alváshiányt, mert reggel 8 előtt jön az első cseppeket adagoló nő, legalább 2 hétig, azután már én veszem át a dolgát a hónap végéig. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Schoolbell; font-size: medium;"> Nem akartam pedig "nyavalygással" kezdeni az évet!... Talán annak tudható be, hogy koraősz óta alig láttuk a napot. Helyette az állandó eső hullott ránk hónapok óta, s ha meg is állt néha, a felhők ritkán szakadtak fel.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Schoolbell; font-size: medium;"> Tegnapelőtt megpillantottam az első virágot a kamélián a sokszáz bimbó között. A langyos tél csalogatta elő. Attól tartok, hogy a mostani vagy még későbbi fagyoktól mind lehull.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxss7LTZmU8h06G_3pnTjCA4ZY1i9NNiv01wZcf6VNg3QgnJexocubs5z7PzcbsE9HlfAdEeN2x3r7NC95Zu9XD9MPUHFMqFp6pHIiUz9u-5pUzxNR9T3xlGtqJK6wTb7R8he_7YskeSGcuVzmpI9nfq_AGpXwTq7q1IYkMl-BYTgYPpL6gs6tsJegnDQ/s4032/IMG_0239.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxss7LTZmU8h06G_3pnTjCA4ZY1i9NNiv01wZcf6VNg3QgnJexocubs5z7PzcbsE9HlfAdEeN2x3r7NC95Zu9XD9MPUHFMqFp6pHIiUz9u-5pUzxNR9T3xlGtqJK6wTb7R8he_7YskeSGcuVzmpI9nfq_AGpXwTq7q1IYkMl-BYTgYPpL6gs6tsJegnDQ/w480-h640/IMG_0239.jpg" width="480" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...ma besütött ránk pár percre...</td></tr></tbody></table></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></p><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Eh5BCGinsSbe1KVjB3gUFanoo3Moyurb7fJJQRx7wAH1q55ADvr5wwATy56SxWi1os7q0QoknD7z7W-YI0VrlhZ2slrRqzlbuaE87TLEdRz8fdhWZEZOeQBRpo4uU8UuUPuuT05YKlobC4pC9qMHonAvtahZ9IWWYN5M9aNGY0rY_3q0Oqpvq890uYc/s2982/IMG_0238.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2982" data-original-width="2095" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Eh5BCGinsSbe1KVjB3gUFanoo3Moyurb7fJJQRx7wAH1q55ADvr5wwATy56SxWi1os7q0QoknD7z7W-YI0VrlhZ2slrRqzlbuaE87TLEdRz8fdhWZEZOeQBRpo4uU8UuUPuuT05YKlobC4pC9qMHonAvtahZ9IWWYN5M9aNGY0rY_3q0Oqpvq890uYc/w450-h640/IMG_0238.jpg" width="450" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kamélia első virágai -5 fokban</td></tr></tbody></table><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> </span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-83878566191505339232024-01-01T20:42:00.008+01:002024-01-02T00:22:22.274+01:00Mágikus gondolatok<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: medium;"> Érdekes módon, minél messzebbre érnek ismerőseim (s velük jómagam is) a korban, annál előbbre kerül jókívánságaik listáján az "<i>egészség</i>" szó. Akárcsak az enyémen. Gondolom, nem véletlenül. Megkísérlem felidézni, mivel is kezdődött hajdanában az a bizonyos lista?... Mit is kívántunk boldogult fiatalságunk idején az első helyen? "<i>Boldogságot, szerencsét</i>". Az egészség többnyire adott volt, eszünkbe se jutott. Később "<i>Bort, búzát, békességet</i>", <i>sikereket</i> a munkában. A</span></span><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> "<i>jó egészség</i>" hatvan után került első helyre. S lassanként szinte megelégszünk vele, hiszen elsődleges feltétellé vált. Ha nincs meg, a többit is "<i>mögöheti az avas</i>", ahogy nagyanyám mondta valaha...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Napok óta csak a boldog új év utáni sóvárgás kering a Neten. Kívánjuk minden erőnkkel másoknak, magunknak is, de mintha csak a mágikus gondolat reményének engedelmeskednénk vele : hatalmát tekintve már nemigen vannak illúzióink. Azért úgy vagyunk vele, mint apám a miatyánkkal, melyet félhangon mormolt barátja koporsója mögött ballagva. Mivel templomba nem járt, meglepetten feltettem a kérdést: "Hát te még emlékszel rá?" "Sose lehet tudni...", felelte antik bölcsességgel.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4A9NvYYlG9Oi0Mf6Efgl0yTx8CAiCrzngLW2Ou3X1rHa0DLbKFsnkmhmtSmTyD6LPamkS5KGK4QUpUeIegpIwESaNgBFVzAiI75HjADEadH7mnBpcZdboGCD5p_kasb08X4nNoNjAy8pSNyVJ8mfUS4Z3Z-i2HP__bt-02X_S3WdhfH_8sSwzNsAsPrQ/s4032/fullsizeoutput_4614.jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4A9NvYYlG9Oi0Mf6Efgl0yTx8CAiCrzngLW2Ou3X1rHa0DLbKFsnkmhmtSmTyD6LPamkS5KGK4QUpUeIegpIwESaNgBFVzAiI75HjADEadH7mnBpcZdboGCD5p_kasb08X4nNoNjAy8pSNyVJ8mfUS4Z3Z-i2HP__bt-02X_S3WdhfH_8sSwzNsAsPrQ/w240-h320/fullsizeoutput_4614.jpeg" width="240" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> </span><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: medium;">Ez az epizód mindig emlékezetembe villan, amikor magam is tiszta szívből megfogalmazom jókívánságaimat. Hátha mégis... sose lehet tudni... Egyúttal alkalom arra, hogy jelezzem mindazoknak, akikhez szólnak, mennyire kedvesek, fontosak nekem, legyenek családtagok, közeli barátok, távolabbi, esetleg virtuális ismerősök. Valamennyien felélesztettek bennem egy-egy (sőt, több) kitörölhetetlen érzést, emléket, melyektől könnyebb, elviselhetőbb lesz az élet. </span></span></p><p style="text-align: justify;"><br /><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-38351742442365334212023-12-19T19:02:00.001+01:002023-12-20T02:43:42.257+01:00Kendőzetlen szimbólum<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Két hét telt el, mióta nem írtam a blogomra. Közben "javítóban" volt a bal szemem, december 7-én. Az operáció óta csöppen bele öt, majd pár nap múlva három féle gyógyszer naponta többször. Mire a végére járok az utókezelésnek, kezdhetem előlről a jobb szememmel, január 4-én. Annyit máris érzek, hogy jobban látok az újjal, pedig eleinte "fátyolosabb" volt, mint a másik.</span></p><p style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj6Q_gHBEnqZbic3YAK9YSNdNHA_qwwqUbqaolU-WDZ6cahI2wW2t4M7T952OgFqnOo7kWpJ-h_EFcVBZadzVDURlza0PhGwAxD0eBNXzsDMj3lgTCcyX2Cmlx_J3WlkS7EtMjFzm_s24f6NN1EMDK_tnKAqLaM2vIlEK8NZ3RCk1asYW-f7BCva0kBTI/s4032/IMG_0204.HEIC" style="clear: left; display: inline; float: left; font-family: arial; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj6Q_gHBEnqZbic3YAK9YSNdNHA_qwwqUbqaolU-WDZ6cahI2wW2t4M7T952OgFqnOo7kWpJ-h_EFcVBZadzVDURlza0PhGwAxD0eBNXzsDMj3lgTCcyX2Cmlx_J3WlkS7EtMjFzm_s24f6NN1EMDK_tnKAqLaM2vIlEK8NZ3RCk1asYW-f7BCva0kBTI/s320/IMG_0204.HEIC" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzueTAXbPaeH6X1G0atqdWEvuwQby4WiFc2oUitH-HJG4nex-WoaD1ZaUQ1A4wZ_HOiWXyo-nyPcqdWsoRwErXJlO2adMZh-dww2g8LLsTHHfxGDX2e9qXd5ofBsvg1tvAvzWvx7UZh4Eqm63rd7GGKfladWnElnPtGyBNjyEL_nx7IIf-K88PH9f2OfE/s3088/IMG_0205.HEIC" style="clear: right; display: inline; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"></a><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> A műtéten magán már sokan átestek. Nem fogok tehát világrengető bátorságommal dicsekedni. Kb. 20 percig tartott, fájdalmat nem éreztem. Kaptam utána egy kis reggelit, csésze kávét és két szelet kenyeret kis kocka vajjal. Hamarosan telefonáltam menyem apjának, aki elvitt hozzájuk ebédre. Igaz, nem voltam túl elegáns látvány, de Palmyre kb. egy hónapja esett át mindkét műtéten, ismerte a programot. Estefelé jött egy ápolónő, hogy kicserélje a kötést és elkezdje a napi háromszori csepegtetést.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu3uHgrsJTFABk8SjX6MZtBEnxnS7am0ptF0k7ezwxjcwFqq0MC9NTR-6maJhDGzcIZgutOR3nqNvrk2an_t9LTORIdE9-P2sL246RBKeoWwVr8xn3ld0TW7o66mDsqvjE16pgfCdqLxRiWQUdFKaVg53nMUkh0_HU-bWd7usZq1Si_a6MPFDJ7EafsKw/s3088/IMG_0205.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3088" data-original-width="2316" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu3uHgrsJTFABk8SjX6MZtBEnxnS7am0ptF0k7ezwxjcwFqq0MC9NTR-6maJhDGzcIZgutOR3nqNvrk2an_t9LTORIdE9-P2sL246RBKeoWwVr8xn3ld0TW7o66mDsqvjE16pgfCdqLxRiWQUdFKaVg53nMUkh0_HU-bWd7usZq1Si_a6MPFDJ7EafsKw/s320/IMG_0205.HEIC" width="240" /></a> Bevallom, még aznap este leültem a számítógép és a TV elé... Igaz, eleinte mértékkel. Nem is olyan egyszerű félszemmel olvasni... De még szelfit készíteni sem! Másnap felhívtak a kórházból, hogy minden rendben van-e. Rendben volt.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> </span></p><div style="text-align: left;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Most meg már, jó két hét elteltével nyakig vagyunk a karácsonyi készülődésben. A gyerekek nagy terhet vettek le a vállamról, átvállalva a karácsony két napjának megszervezését, náluk! Rá kellett döbbennem, Agnès szüleivel együtt, hogy átléptük az öregedés újabb lépcsőfokát : a papa augusztus végén enyhébb agyvérzésel került kórházba, a mama szemműtétjét újabb szembetegség felbukkanása súlyosbítja, az én látási problémáim is megoldásra várnak : enyhén szólva nem vagyunk pillanatnyilag (?) a dinamikus, utazgatós nagyszülők mintaképei, mint még egy-két évvel ezelőtt ! Valószínű, hogy a továbbiakban át kell programoznunk terveinket.</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Most azonban a közelgő viszontlátások járnak a fejemben. Gyűjtögetem az ajándékokat, majd mindennap szétnézek a városban; ma még a fodrászhoz is eljutottam. Sőt, beszereztem kis karácsonyfámat is, melyről igazán elmondhatom, hogy szimbólikus ereje van! Jobban mondva az egész nem más, mint egy mezítelen szimbólum!... </span></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb3J0BjcmBrhbbd5dj3Q4gRLLQ_UdBIhm4sDedJLLK50eKKm7MEigFjPejiPv6aGzR-Kgy5_XZ1aEmoOs-AedjqxANIa30U5xJh3LyxznYbHucwnr1oXvRNpDm-sEEWl8yHSC64iK_iKs20hBUqpYcVObdTXWujudLhwHgynkqPz1aBDkyaEJk2qHzXrw/s4032/IMG_0214.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb3J0BjcmBrhbbd5dj3Q4gRLLQ_UdBIhm4sDedJLLK50eKKm7MEigFjPejiPv6aGzR-Kgy5_XZ1aEmoOs-AedjqxANIa30U5xJh3LyxznYbHucwnr1oXvRNpDm-sEEWl8yHSC64iK_iKs20hBUqpYcVObdTXWujudLhwHgynkqPz1aBDkyaEJk2qHzXrw/w480-h640/IMG_0214.jpg" width="480" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; font-family: arial; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><span style="font-size: x-large;"><span style="font-family: Dancing Script;">Boldog Karácsonyt kívánok szeretettel Mindnyájatoknak</span><span style="font-family: arial;"> !</span></span></i></div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu3uHgrsJTFABk8SjX6MZtBEnxnS7am0ptF0k7ezwxjcwFqq0MC9NTR-6maJhDGzcIZgutOR3nqNvrk2an_t9LTORIdE9-P2sL246RBKeoWwVr8xn3ld0TW7o66mDsqvjE16pgfCdqLxRiWQUdFKaVg53nMUkh0_HU-bWd7usZq1Si_a6MPFDJ7EafsKw/s3088/IMG_0205.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu3uHgrsJTFABk8SjX6MZtBEnxnS7am0ptF0k7ezwxjcwFqq0MC9NTR-6maJhDGzcIZgutOR3nqNvrk2an_t9LTORIdE9-P2sL246RBKeoWwVr8xn3ld0TW7o66mDsqvjE16pgfCdqLxRiWQUdFKaVg53nMUkh0_HU-bWd7usZq1Si_a6MPFDJ7EafsKw/s3088/IMG_0205.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu3uHgrsJTFABk8SjX6MZtBEnxnS7am0ptF0k7ezwxjcwFqq0MC9NTR-6maJhDGzcIZgutOR3nqNvrk2an_t9LTORIdE9-P2sL246RBKeoWwVr8xn3ld0TW7o66mDsqvjE16pgfCdqLxRiWQUdFKaVg53nMUkh0_HU-bWd7usZq1Si_a6MPFDJ7EafsKw/s3088/IMG_0205.HEIC" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-47541834216349868412023-12-04T18:02:00.005+01:002023-12-04T18:08:08.409+01:00Mazsolás csiga<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"> <span style="font-family: verdana;"> <span><span>Most jöttem meg a kenyérboltból, ahová kb. 2 éve járok, bár a sarkon, nem egészen száz méterre tőlem, még mindig létezik az a pék, akiről annak idején írtam (ő volt az, aki nyugdíjba menetele alkalmából írásbeli meghívót küldött minden hűséges vásárlójának egy búcsú délutánra. Egymásnak adtuk a kilincset...) Igaz, hogy csak a bolt a régi, az új pék kenyere nem vált be nálam. Többszöri próbálkozás után inkább elmegyek a szomszéd városkába, mely érinti a miénket - mondhatni az utcánk közös, csak el kell autózni a végéig - kb. 3 km-re tőlem. Szívélyesek, a választék bőséges és változatos, mindig friss (reggel 6-tól este 8-ig vannak nyitva megállás nélkül), sokféle kenyér, baguette, sütemények, pizzák stb. között lehet válogatni. S még harmadnapra se szárad ki a kenyér! Pedig nekem a 25 dekás majdnem a hét végéig</span><span> </span><span>eltart</span><span>...</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikSKpcB0iLFrexYAjok1x0Ztbd1wznEd3slQah-KLTpZrYtd20_RJ4DocLUEXx3RtmP5gXFJfEdRhzp-LZEe5X0unazO7VRTBtKyYI8Razyp2817uQ0wVVv0zLT-DMtSZ2jqwBBw0bUeJ-cIqBE2-2hPoYYe1AxwUyTLjuGIkS2mZJJtR_v0UEuG0Ukmc/s4032/IMG_0199.HEIC" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikSKpcB0iLFrexYAjok1x0Ztbd1wznEd3slQah-KLTpZrYtd20_RJ4DocLUEXx3RtmP5gXFJfEdRhzp-LZEe5X0unazO7VRTBtKyYI8Razyp2817uQ0wVVv0zLT-DMtSZ2jqwBBw0bUeJ-cIqBE2-2hPoYYe1AxwUyTLjuGIkS2mZJJtR_v0UEuG0Ukmc/w400-h300/IMG_0199.HEIC" width="400" /></a></div><span style="font-family: verdana;"> Megszántam magam egy péksütemény erejéig, pedig ritkán fordul elő velem, a cukorszintemet is kordában kell tartani. Most viszont állandóan lelki szemeim előtt rebeg a naptár, s benne december 7-e, a szemműtétem napja... Eddig nagyvonalúan eltereltem róla a figyelmemet, mondván, hogy még messze van, ráérek izgulni. Most meg rohamosan közeledik, s annyi mindent meg kell szerveznem : ki visz majd a kórházba és vissza, a pontos időt csak előző nap fogják megtelefonálni. Előtte viszont még el kell mennem kezelőorvosomhoz az állandóan szedett gyógyszereimet felíratni, mert a gyógyszerész csak megelőlegezte őket, kifogytam a receptekből... Egy ápolónőt is fel kell kérnem, hogy naponta többször nézzen el hozzám az utóápolásra, a 3-4 féle gyógyszer szemembe csepegtetésére, legalább az első napokban... Arról nem beszélve, hogy előre kell bevásárolnom, mert vezetni se fogok fél szemmel egy ideig. Leginkább viszont azon töprengek, mit fogok csinálni egész nap olvasás, írás nélkül?...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com34tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-41851464390631766502023-11-29T11:42:00.007+01:002023-11-29T16:50:39.654+01:00Egy hét telt el az előző fotó óta...<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;">... </span><span style="font-family: arial;"><span>és kis japán juharom teljesen levetkőzött! Piros levelei lábánál hevernek, csodálkozom rajta, hogy nem fázik, pedig nappal is 3-4° körül van. Ez az ára a napsütésnek a több hetes esős idő után, mialatt az ember <i>életkedve a zoknijába szorult </i>(egy szemléletes francia kifejezés szerint - "<i>avoir le moral dans les chaussettes</i>"), hisz ennél alacsonyabbra már nem is ereszkedhetne!... A tegnapi nap végig hidegkék ég alatt, de ragyogó napsütésben telt el, bizonyítva, hogy a nap néha hidegen is tud sütni.</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCjnxAeVeMKMcXg-0WOi8jHmoaeOG-PUTmBwRjvkuQGgSsFIgnRY_hCMGxpSsP7UVusBVHQWxNawkYEVQDS5VEb-hWydmwPRitdjPwnNRZYDwzgC69Lgy5GV1t5-NtLZrp-D4MIw4wEF_lDMVfoBGYqp-OoDqyWJiQcz0bAAoPnE2ADXKIoeOiOZSdgok/s4032/fullsizeoutput_4627.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCjnxAeVeMKMcXg-0WOi8jHmoaeOG-PUTmBwRjvkuQGgSsFIgnRY_hCMGxpSsP7UVusBVHQWxNawkYEVQDS5VEb-hWydmwPRitdjPwnNRZYDwzgC69Lgy5GV1t5-NtLZrp-D4MIw4wEF_lDMVfoBGYqp-OoDqyWJiQcz0bAAoPnE2ADXKIoeOiOZSdgok/w480-h640/fullsizeoutput_4627.jpeg" width="480" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">teljesen levetkezett...</td></tr></tbody></table></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div> Tegnap kicsiben - és kettecskén - megünnepeltük fiam születésnapját, kívánságára gofrisütéssel. Csütörtök estére menyem szüleit is meghívom vacsorára, fiam megpróbál majd munkahelyéről fél nyolc körül elszabadulni. Sajnos, legközelebbi kis családja nem csatlakozhat hozzánk karácsonyig a távolság miatt, François viszont hétvégenként hazamegy autóval. Nehéz a kétlaki élet mindegyiküknek, én is nagyon együttérzek velük, pedig örülhetnék (és örülök is), hogy kicsit többet látom a fiamat, de ő most már családjához tartozik elsősorban és ez így van rendjén.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"> Ez a hét nagyobb erőbefektetést kíván tőlem, ami tegnap már éreztette is hatását egy jó tartós hátfájással. Hétfőn ugyan kellemes ebéd meghívással kezdődött a hét Martine barátnőm kezdeményezésére. Mivel szemeim egyre jobban várják a műtétet, Anne hűségesen magára vállalja a szállítást vidékre (a városban még úgy-ahogy eligazodok az autóval, főleg nappal, annál is inkább, mert nem szeretnék mindig másra szorulni, még akkor is, ha barátaim rendkívül kedvesek és szolgálakészek!). Ma el kell készítenem a holnapi sütemény ("omelette norvégienne") alapját, bevásárolni egy-két elmaradt dolgot. Este 6-kor Muriel barátnőm könyvbemutóján veszek részt. Azért hívott meg a szerző, mert a regény borítóján egy rajzom szerepel, és szeretné, ha én is közreműködnék... Péntek este pedig hosszabb társulati gyűlésen veszek részt. Ennyit az említett "<i>nagyobb erőbefektetésről</i>"... Ezzel el is érkeztünk a nem kevésbé zsúfolt </span><span style="font-family: arial;">decemberbe</span><span style="font-family: arial;"> (szemműtét, ajándékvásárlások, ünnepi forgalom és előkészületek, képeslapok készítése és megírása, legalább két társulati gyűlés, nomeg a Szilveszter és a január elején esedékes jobb szemem...)</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Utólag sajnálom, hogy ilyen hosszasan untattalak benneteket ezzel a "leltárral", csupán azt szerettem volna érzékeltetni, miért fog el máris enyhe pánik...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></div>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-3410781877301685852023-11-19T13:05:00.004+01:002023-11-19T13:05:46.043+01:00Helyzetjelentés - magamnak, mindenkinek, aki elolvassa...<p style="text-align: justify;"> <span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;">13° van kinn! Igaz, hogy az ég szürke, nedves, de japán juharom nagyon jól érzi magát az enyhe nedvességben. Sőt, a nagy nyári kánikula alatt megfakult levelei tűzpirosan világítanak! Nehéz a növények élete ebben a változó éghajlatban, azt se tudják, milyen hívásnak, ingernek engedelmeskedjenek. Akárcsak mi, emberek.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;"> Mióta fiam nálam tölti a hét 5 napját, ugyancsak megváltozott az életritmusom. Nem is bánom, hiszen hosszabbak lettek a napjaim, de az éjszakáim is sokkal nyugodtabbak, szinte fel sem ébredek reggel 7-ig! Hiába mondja, hogy aludjak nyugodtan, felesleges felkelnem, amikor lépteit meghallom a lépcsőn : hát hogyne kelnék fel, hogy a reggeli kávét legalább vele fogyasszam el, hiszen legjobb esetben este 8-9 előtt nem ér haza! Végül csak szombat reggel utazott el, mert a péntek esti vonatközlekedés duplájára növeli az utazás idejét, sok átszállással. Inkább meghívott kedvenc vendéglőmbe vacsorára, miközben a közeli városháza fölött látványos tüzijátékkal ünnepelték a városháza restauralásának befejezését. Több év kellett, hogy a Carpeaux (városunk szülötte, akárcsak Watteau) szobraival díszített homlokzat eredeti szépségében legyen újra látható. A polgármester nagyon dinamikus, sokat tesz a város régi fényének feltámasztásáért, de a modernizálás se idegen tőle. Már a második (6 éves) mandátumának a vége felé közeledik.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;"> Tegnap, szombaton vacsorára készültem : egyik kedves barátnőm 8 személyt hívott meg, s vele együtt 9-en ültünk az asztala körül. Egy részüket csak felszínesen ismertem, de az este folyamán kialakult szokásos élénk társalgás lehetővé tette, hogy mindenkivel bővebben megismerkedhessek, a régiekkel pedig elmélyíthessük a kapcsolatot. Igy aztán órákig élvezhettem egyik legkedvesebb elfoglaltságomat, a társalgást, amit a franciák amúgy is szinte a tökélyre vittek. Felajánlottam, hogy készítek egy óriás adag gyümölcs-salátát desszert gyanánt, hogy könnyítsek barátnőm terhein, amit ő szívesen el is fogadott. Volt, aki a sajtos tálat hozta, mások a finom borokat. Sokszor történik ilyen közös, felajánlásos alapon a meghívás, marad így is elég tennivaló a házigazdára. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;"> Hát ilyenformán telnek őszi napjaim. Hamarosan itt lesz bal szemem műtétje, a hagyományos újévi lapok készítése, nem beszélve a karácsonyi ajándékokról. Nem unatkozunk. Szerencsére.</span></p><p><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;"><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqI_E8JfRIV9wqXV3FGXwz-nk7R3iVDJ4NH-2nZbnxPBLAUWoifoJsbqVlYUKu199BoFOsffcivL6uLlaT8HSKbruvHoxO4qWrxZhrBsJf2IE7TtuYkhLvhb2NENDJS2FSYlPb7kYjFWytJcKpSwnqvuYAlXnzVAqu2CEt1_Z6TCCJOeff22YsrpoDDjo/s4032/fullsizeoutput_4622.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqI_E8JfRIV9wqXV3FGXwz-nk7R3iVDJ4NH-2nZbnxPBLAUWoifoJsbqVlYUKu199BoFOsffcivL6uLlaT8HSKbruvHoxO4qWrxZhrBsJf2IE7TtuYkhLvhb2NENDJS2FSYlPb7kYjFWytJcKpSwnqvuYAlXnzVAqu2CEt1_Z6TCCJOeff22YsrpoDDjo/w480-h640/fullsizeoutput_4622.jpeg" width="480" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">alig van még alatta lehullott levél....</td></tr></tbody></table><br /></span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-34307708228726347652023-11-08T10:46:00.000+01:002023-11-08T10:46:05.212+01:00Őszi hangulatban<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> <span>8° körül van napközben... Arra gondolok, hogy néha januárban a dupláját éri el... Sokat esik az eső, óriási fekete felhők öntik magukból ránk a vizet, majd továbbállnak. N</span><span>em messze tő</span><span>lünk, másfél méteres víz áll egyes településeken s már napok óta gyertyával világítanak, akik nem akartak kiköltözni. A múlt héten 160-200 km-es sebességű szélvihar söpört végig az Óceán partvidékén (főleg Bretagne szenvedte meg), fák dőltek ki, vezetékek rongálódtak meg. Mire hozzánk </span>elért<span>, már 120 km-es</span><span>re csillapodott. Azért nagyon rázta éjjel a redőnyöket.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span> A gyerekeket vártam a hét végére. Egybevontunk 4 születésnapot is, mert nem volt alkalmunk augusztus közepe óta összejönni. Menyem és a két unoka már vasárnap délelőtt visszament, fiam itt maradt nálam kb. fél évre (kivéve a hétvégeket). Elhagyta ugyanis 23 év után az ügyvédi pályát és átköltözött a korlát másik oldalára, a bírói székbe. </span><span>Most kezdi a fél éves gyakorlatot : az itteni bíróságot választotta, összekötve a kellemeset a hasznossal. Visszajött a gyerekkori házba a hét 5 napjára, a másik kettőre pedig siet haza kis családjához. Közben büszkélkedek Lucie unokámmal, aki egyedül vitte haza anyját, húgát és a kutyust a forgalmas, esőáztatta autópályán. A 18. évét még csak márciusban tölti be, de kísérővel (a család felnőtt tagjaival) le kell vezetnie kb ezer km-t (miután elméletből már levizsgázott), utána a gyakorlatit is leteheti. Jogosítványt 18 évesen kaphat. Mindig meglep, hogy milyen gyorsan felnőttek az unokák - és mi milyen hamar megöregedtünk!...</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span> Ma reggel lefényképeztem a kertet a konyhaablakból. A</span> levelek hullóban, de még kapaszkodnak az ágon. P<span style="text-align: left;">ár árva rózsa is megpróbál ellenállni. Nedves a szűkmarkú fény.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcL36dG2-QeOmKiPiDahZBN7KZ-_cZK7DYYAMyFpWwQS1Gldt-2wbdw9NFfd7LpugtFmXJ6dchPk2JelJWGTWyuo9Mt63NUVGcu46E_1OKMN-sannU9XokYp5GXf7mHZ5nxNL-DnW3HSahK_bPhY5m95tRJDhrogNEzkiJCnEuEfLMXPfpqq_VWQsRPc4/s3848/fullsizeoutput_461b.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3848" data-original-width="2884" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcL36dG2-QeOmKiPiDahZBN7KZ-_cZK7DYYAMyFpWwQS1Gldt-2wbdw9NFfd7LpugtFmXJ6dchPk2JelJWGTWyuo9Mt63NUVGcu46E_1OKMN-sannU9XokYp5GXf7mHZ5nxNL-DnW3HSahK_bPhY5m95tRJDhrogNEzkiJCnEuEfLMXPfpqq_VWQsRPc4/w480-h640/fullsizeoutput_461b.jpeg" width="480" /></a></div><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-82254534314150385532023-10-28T21:07:00.005+02:002023-10-30T16:37:30.976+01:00Életre szólóan...<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet;"><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;">Barátaim, ismerőseim nagy része már tudja, hogy d.u. 2 és 3 között ne keressenek. Akkorra megebédelek, majd elhelyezkedek a TV előtt, hogy pihenés ürügyén egy órát áldozzak egyik kedvenc műsoromnak. Közérdekű témák köré meghívnak 3-4 ismeretlen tanút, akiket a téma közelről érint(ett). Sokszor esik szó pl. jogi esetekről, betegségekről, amikor is a tanúkon kívül orvos, pszichológus vagy jogász is van jelen, ilyen formán ezek az adások pl. ismeretterjesztő jelleggel is bírnak. Máskor pedig egyszerűen a mindennapi élet, esetleg az életkor által felvetett témákat beszélnek meg, vagy kivételes kalandos helyzeteket mesélnek el a résztvevők. Egyszóval, a témák olyan változatosak, mint maga az élet.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;"><span><span> </span></span></span></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuIu-kTackCdFoh_sMx4d2cDwqiSvoiyz8qP57BHtyyEBLL06Nrzp_MInRh8kJ6AoVYJqEZl2bFOyXZ1ZiqnBWZ9eNjvIAjuex3KgIYSrDYUna9HVt3qq1LSBfcttbs0dWLT5hEuWWEl14jD81lyk-XGpmNgsQmR8BnxgVoRlAcX2Y4qbhp6EeQAhdFyY/s584/1975%20Alge%CC%81ria_NEW.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="584" data-original-width="488" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuIu-kTackCdFoh_sMx4d2cDwqiSvoiyz8qP57BHtyyEBLL06Nrzp_MInRh8kJ6AoVYJqEZl2bFOyXZ1ZiqnBWZ9eNjvIAjuex3KgIYSrDYUna9HVt3qq1LSBfcttbs0dWLT5hEuWWEl14jD81lyk-XGpmNgsQmR8BnxgVoRlAcX2Y4qbhp6EeQAhdFyY/s320/1975%20Alge%CC%81ria_NEW.jpg" width="267" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">algériai tanár koromban </td></tr></tbody></table><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;"><span><span>Tegnap pl. a tanár-diák kapcsolatról volt szó. Három volt diák </span>meghívását közvetítették <span>egykori tanáraik részére, anélkül, hogy felfedték volna a meghívók kilétét, azzal az ürüggyel, hogy a műsor a pedagógus pálya emlékei körül forog majd, ami végül is nem volt messze az igazságtól. Csakhogy a lényeg abban a sorsdöntő hatásban volt, amit az </span><span>egykori tanár</span><span> </span><span>gyakorolt diákjára azzal, hogy hitt benne, esetleg külön is áldozott rá időt, s így</span></span><span> az </span><span>behozhatta</span><span> a kezdeti lemaradást. Átadta diákjának is a hitet önmagában, a lehetőség bizonyosságát, mellyel szárnyat adott neki. A tanárok egyhangúlag vallották, hogy kezdettől fogva meglátták szemükben az értelem, az érdeklődés felcsillanását, amely csak biztatásra várt a néma visszahúzódás mögött, hogy kibontakozhasson. Nem véletlen, hogy</span><span> </span><span>később</span><span> mindhárom diák a pedagógus pálya felé fordult, mert a tanár nemcsak ismereteket adott át, hanem életreszóló emberi példával is szolgált. </span></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;"> Mondanom sem kell, hogy nagy volt a meglepetés, amikor az egykori tanárok felfedezték a meghívás igazi célját és felnőtté vált régi diákjaikat. Mindenki a szemét törölgette, bevallom, én magam is. Ilyenkor különösképpen feltámad bennem rövid, de gazdag pályám minden feledhetetlen emléke. Mint az egyik tanár megjegyezte a sok hálás köszönet közepette, voltaképpen ő kapta a nagyobb ajándékot, hiszen mi lehet nagyobb jutalom egy pedagógus számára, mint érezni, hogy sikerült egy életre meggyújtani azt a bizonyos lámpást egy gyerekben...</span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-60997844389295263472023-10-19T10:02:00.002+02:002023-10-19T19:51:12.049+02:00Zaklatott október<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> <span> Alig érzem a lábaimat - vagy inkább túlságosan is érzem őket? Két nap egymás után lejártam egy jó félórás utat : pár apró javítani való jött össze az autómon, nem várhattak a jövő márciusban esedékes szervizre. A szerelőig vezető utat jártam meg kétszer, oda-vissza. Ha megfogadnám a jó tanácsokat, naponta elvégezném ezt a kis testgyakorlatot, és valószínűleg meg se kottyanna félórás gyaloglás! Nade...</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> Ma 10 órakor kezdődik Dominique Bernard irodalom tanár temetése Arras-ban. A megrendülés óriási, napok óta tömegek írják alá a ravatal mellé helyezett emlékkönyvet : diákok, ismerősök és ismeretlenek, fegyelmezett, visszatartott mély gyászban, mint ahogy itt északon teszik. </span></span></p><p style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: arial; font-size: medium;"> A nemzetközi helyzet zavaros, konfliktusoktól terhes légköre beszivárog az európaiak hétköznapjaiba is. K</span></span><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span>özben</span><span> </span><span>szinte elfeledkezünk</span><span> a</span><span>z ukrán-orosz háborúról, ami természetesen az orosz agresszor malmára hajtja a vizet. Putyin arra számít, hogy Ukrajna támogatói megelégelik a költséges segítségnyújtást, s hamarosan alábbhagy a kezdeti szolidaritás. Pá</span><span>r hónap múlva</span><span> </span><span>beindul a</span><span>z amerikai választási kampány és fennáll Trump visszatérésének réme. Maga a vezér bebizonyította, hogy képes minden alantas és törvénybe ütköző lépésre, hogy hatalomra jusson. A demokrácia törékeny rendszer, éppen legfőbb erényei teszik sebezhetővé. Nade ugyebár ne beszéljünk politikáról. Mégis, mégis kikívánkozik belőlem : október 13-án, szinte pontosan 3 évvel Samuel Paty után, újabb tanár áldozatot követelt az elvakult iszlám terrorizmus, a 19 éves Mohammed M. ingus menekült (orosz állampolgár) személyében, aki 5 éves volt, mikor </span><span><span>családja</span><span> menedékjogot kért és kapott Franciaországban. Abban a gimnáziumban érettségizett, amelynek egyik népszerű irodalomtanárát leszúrta az iskola előtt. Csak úgy, a szimbólum kedvéért, hiszen személyesen nem is tanította, csak a diákjait akarta megvédeni... A terrorista bátyja már börtönben ül egy ideje, apját pár éve kitoloncolták, ő maga is megfigyelés alatt állt.</span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"> Többször felteszik a kérdést : félünk-e? Természetesen. Ezeket a veszélyeket nem lehet megszokni, könnyedén venni. A terroristák többnyire nem jelentik be előre akcióikat, meglepetésszerűen támadnak, a </span><span style="font-family: arial;">nyugati</span><span style="font-family: arial;"> típusú </span><span style="font-family: arial;">demokráciák életmódját, képviselőit, esetleg békés polgárait veszik célba, egy szélsőséges iszlám vallás nevében, mely a Korán parancsait az ország demokratikus alkotmánya fölé helyezik. Nem tudják elviselni a gondolatát sem, hogy itt 1905 óta a vallás a magán szférára korlátozódik. Mindenki szabadon választhat belőlük, esetleg nélkülük is boldogulhat. A "laïcité" tehát nem egyenlő az ateizmussal, ahogy sokan tévesen feltételezik! Lényegében lelkiismereti szabadságot jelent. De azt is, hogy saját hitét, elképzeléseit senkinek nincs joga másokra erőltetni, s hitének parancsai csak rá vonatkoznak. A demokrácia egyik alappillére a szabad vélemény nyilvánítás joga. Ha ebben megalkuszunk óvatosságból, megfélemlítettségből (ez a terror célja), akkor átszakad az utolsó védőgát is!</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"> Jelenleg a tanárok az első vonalban állnak. Sok helyen nehéz bizonyos tantárgyakat (természettudományok, filozófia, történelem, irodalom, sport) tanítani a szélsőséges prédikátorok, esetleg a szülők hatására, de az iskola a demokrácia, a szabad gondolkodás, a véleménycsere erőszak nélküli gyakorlásának elsajátítását is hívatott átadni. Nem feledkezve meg a felelős állampolgárrá nevelésről, aki ismeri nemcsak törvényes jogait, hanem kötelességeit is.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span style="font-family: arial;"> A gyerekek, kamaszok rendkívül érzékeny, befolyásolható, képlékeny életkorban vannak. Ez adja a tanári pálya szépségét és</span></span><span style="font-family: arial;"> </span><span style="font-family: arial;">egyben a</span><span style="font-family: arial;"> nehézségét is. Biztosan nem a fizetésért, hanem az értelméért.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><br /></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC29hUOdiO2kt2sYITNqoZWrTaUMSphR_gTt-t3IRKvlbCyywnqOjCXcedj4KOjJCuiOH_DYz7wi_AfEYYg8Mf4XHz20EW-vjSGOtJdbtDAF6N_33ytl1tfPu3ax6tB7cOrB_HK6zy9DaLy8XZUV-Me3TTBBYbnAfLhW97WeaeoAvEn5HoOrjwDtKSqqU/s445/professeur-assassinei-acdr.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="250" data-original-width="445" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC29hUOdiO2kt2sYITNqoZWrTaUMSphR_gTt-t3IRKvlbCyywnqOjCXcedj4KOjJCuiOH_DYz7wi_AfEYYg8Mf4XHz20EW-vjSGOtJdbtDAF6N_33ytl1tfPu3ax6tB7cOrB_HK6zy9DaLy8XZUV-Me3TTBBYbnAfLhW97WeaeoAvEn5HoOrjwDtKSqqU/w640-h360/professeur-assassinei-acdr.jpg" width="640" /></a></span></span></div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></span><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-63000390449213984012023-10-10T12:57:00.001+02:002023-10-10T12:57:14.116+02:00Kókadozok...<p style="text-align: justify;"> Ú<span style="font-family: arial; font-size: medium;">gy tűnik, a későnyári idő ki akar tartani legalább a születésnapomig. Szerencsére, éjjel lemegy a hőség 10° alá, hogy a ház lakója tudjon pihenni és a kertre is jusson harmat. Csak ne lenne tudatunk mélyén az a szolasztalgikus szorongás (félelem egy eljövendő katasztrófától <a href="https://floramagyarblogja.blogspot.com/2021/08/mi-is-az-szolasztalgia.html">(itt olvasható)</a>, amely </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;">idő előtt </span><span style="font-family: arial;">megmérgezi az ember életét, hogy még a jó időnek se tudjon örülni...)</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"> Felvettem a</span><span style="font-family: arial;"> 2021. márciusa óta számított </span><span style="font-family: arial;">6. oltásomat a Covid ellen, a legkisebb utóhatás nélkül. (Itt az évenként kétszeri oltást javasolják az idős és/vagy krónikus betegségben szenvedőknek - mindkettőt kipipálhatom). Körülöttem már sokan voltak betegek, de eddig sikerült megúsznom külösebben drasztikus elővigyázatosság nélkül (legfeljebb nem puszilkodunk, pedig itt a franciáknál nagy szokás). </span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"> Az az érzésem, hogy alig történik valami az életemben. Bár, ha jól megnézem, szinte minden napra jutott program : összejövetelből kettő is, egy mozi (nem tetszett igazán a film, de elmentem kedves barátnőm miatt, aki vígjátékra vágyott, velem ellentétben : újabban inkább meg- azaz felrázódásra van szükségem... Mostanában a nevetéstől is elment a kedvem) Szombat délután benéztünk Muriel barátnőmhöz, aki újabban nemcsak verseket ír, hanem textilképeket is fest és hímez! A múlt hétvége volt az ún. "<i>Nyitott műhelyek</i>" ideje, amikor is 2-3 napon keresztül képző- és iparművészek fogadják a látogatókat, akik néha munka közben is láthatják őket. Jó kis beszélgetés kerekedett a ház gazdájával és a jelenlevő, többnyire általam ismeretlen látogatókkal. Kicsit feléledtem tőle.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL4dK9-xalUc4ypPpd6Z88c5zTS5wQ7TLTqbxp6MFUtOkcKNGw7zVFDaq2Si0yJFm_9zj3q088eANA3oLq5mhzmdKwUZZjl1vX2uZORq2mMPOU_UYMcqLMkN9L70RqESP2bqXSBwNxtpxaYBl4pG8n2cd63_AbyXYJkEJKkZUu54OcMuX9f5ykhKXLJDg/s3764/fullsizeoutput_4603.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3764" data-original-width="2232" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL4dK9-xalUc4ypPpd6Z88c5zTS5wQ7TLTqbxp6MFUtOkcKNGw7zVFDaq2Si0yJFm_9zj3q088eANA3oLq5mhzmdKwUZZjl1vX2uZORq2mMPOU_UYMcqLMkN9L70RqESP2bqXSBwNxtpxaYBl4pG8n2cd63_AbyXYJkEJKkZUu54OcMuX9f5ykhKXLJDg/w381-h640/fullsizeoutput_4603.jpeg" width="381" /></a></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhnDHLrhqvpKqzRA9m2BqK3lEtpuZX8YPGqfbC5aXzaVkD4QJQQlylb9LCMdtEs5dwqJoLiaqGktky48gi1F6tPC9huvT6J3T-u8DHhFx-nDECWfxp9tnbop6PyFTvwXiSI2tEUJkEC3MNiQmOOGVsdXoEnwQzuSluUEpfpshYAdzgBDORDAu1oCPGFXs/s3848/fullsizeoutput_4604.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3848" data-original-width="2472" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhnDHLrhqvpKqzRA9m2BqK3lEtpuZX8YPGqfbC5aXzaVkD4QJQQlylb9LCMdtEs5dwqJoLiaqGktky48gi1F6tPC9huvT6J3T-u8DHhFx-nDECWfxp9tnbop6PyFTvwXiSI2tEUJkEC3MNiQmOOGVsdXoEnwQzuSluUEpfpshYAdzgBDORDAu1oCPGFXs/w413-h640/fullsizeoutput_4604.jpeg" width="413" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br /><br /><span style="font-family: arial;"><br /></span></span><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-42033130770453585382023-09-29T11:56:00.001+02:002023-09-29T11:56:16.218+02:00Közeli és távolabbi perspektívák<p style="text-align: justify;"> <span style="font-family: inherit;"> </span><span style="font-family: verdana;">Lassan októberbe lépünk, már csak 1 nap választ el tőle. Itt Franciaországban, főleg délen és a keleti kontinentális éghajlati sávban nagyon meleg volt a szeptember is, 34° körül. Leszámítva a hitetlenkedőket, a nagy többség meglehetősen passzív beletörődéssel szemléli a közeledő katasztrófát, mintha nem hinné el, hogy meg lehetne állítani. A már említett kis kolibri pedig fáradhatatlanul szállítja a vizet a tűz eloltásához, hogy legalább a lelkiismeretét megnyugtassa.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Túl sokba kerülne a gyökeres változtatás, amelyre minden területen szükség lenne. Még most is arról szól a vita, k</span><span style="font-family: verdana;">i fogja fizetni? A jövendő generációk (ha lesznek), akikre a mi adosságainkat hagyjuk? A szegényebbeknek nincs miből, marad a máris alaposan kisajtolt</span><span style="font-family: verdana;"> </span><span style="font-family: verdana;">középosztály.</span><span style="font-family: verdana;"> A kisebbségben levő nagyon gazdagokhoz nem lehet nyúlni, miközben ők termelik a legtöbb légszennyezést és vagyonuk is egyre nő... Ők référnek talán majd egy jövendőbeli Noé bárkájára (meg tudják fizetni a hely árát), de mit kezdenek majd felhalmozott pénzükkel egy lakhatatlanná vált bolygón?...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> A jövőt illető pesszimista gondolataimtól a mai hétköznapok felé fordulok. Kedden elmegyek a gyógyszertárba, hogy beoltassam magam a Covid legújabb változata ellen. Pfizer már kidolgozta a soros vakcinát. Nekem ez lesz a hatodik, legutóbb márciusban vettem fel. Egyre több a fertőzés megint. E. barátnőm is elkapta, 4 napig nagyon lázas, náthás volt, de már túl van rajta és egyből elutazott a régóta esedékes 1 hetes olaszországi útra a Múzeumbarátok körével. 80 évével sokkal dinamikusabb mint én...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Végül felteszek 1-2 képet utcánk jelenlegi állapotáról (a zajt nem tettem hozzá!) 10-15 méteres szeletenként haladnak előre, felváltva mindkét oldalon. Pillanatnyilag megálltak 2 házzal felettem. </span><span style="font-family: verdana;">N</span><span style="font-family: verdana;">yertem p</span><span style="font-family: verdana;">ár nap haladékot...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYj4nUHHZQnXxwKDTqNL13ZpPtCkPUygVTCKDnoZA-4czImG70LAuK3pJEpfl8jSXIrmTOxBl4dvWIUWvo8sGBnkedBvKCfaZxCGFIJVyXaFT5Qr9TI_3OnndGmgFjJDTUvTvZ0tbkPd2E_aJvLYUegDOpVigQhnW9i_TfA42nXOMt6aK6_76K6M6egr8/s4032/VEElUXyeQ924aue17PyQ2w.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYj4nUHHZQnXxwKDTqNL13ZpPtCkPUygVTCKDnoZA-4czImG70LAuK3pJEpfl8jSXIrmTOxBl4dvWIUWvo8sGBnkedBvKCfaZxCGFIJVyXaFT5Qr9TI_3OnndGmgFjJDTUvTvZ0tbkPd2E_aJvLYUegDOpVigQhnW9i_TfA42nXOMt6aK6_76K6M6egr8/w300-h400/VEElUXyeQ924aue17PyQ2w.jpg" width="300" /></a></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1B37BNACZhKop0-qwfRrABzM_7MnJBlcEptTxT_Cp0TU1TwNpEXAIsc9jmU6cPEGDAzmlZcytKTuhkwIEjKHHDJDNEkNfDF1kDPNSFw_rEE_nQ8sKlYiP4jms42FV4P0u15KHo5PZxhQ26YvpgYZlYItGPYHMVJ5jltKx-HjKH6-EqUSCddI_FDWmSRI/s4032/n7q5EL0yQ1KKkCzbpMG58A.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1B37BNACZhKop0-qwfRrABzM_7MnJBlcEptTxT_Cp0TU1TwNpEXAIsc9jmU6cPEGDAzmlZcytKTuhkwIEjKHHDJDNEkNfDF1kDPNSFw_rEE_nQ8sKlYiP4jms42FV4P0u15KHo5PZxhQ26YvpgYZlYItGPYHMVJ5jltKx-HjKH6-EqUSCddI_FDWmSRI/w300-h400/n7q5EL0yQ1KKkCzbpMG58A.jpg" width="300" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2GgnSRgAr_TxGauxwTaBdxo4BIRlJ-UMdAx3WIfVoSN_MuN-LdPoRcBx-I5s3uBzKiVHf1uz9BLBU7u9sFKmWXb3QOqBoV5y-nAogcsUHD7DFa9tkbikHLG6mF4htRbHfz7hd3Q5kuK5FZi-sEObCe8XITzk2JZH7MF1hc-PeIvBW97I2ooo5GwqHj8Y/s4032/W4wZqt+UQs6U%25DpaFwVFrQ.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2GgnSRgAr_TxGauxwTaBdxo4BIRlJ-UMdAx3WIfVoSN_MuN-LdPoRcBx-I5s3uBzKiVHf1uz9BLBU7u9sFKmWXb3QOqBoV5y-nAogcsUHD7DFa9tkbikHLG6mF4htRbHfz7hd3Q5kuK5FZi-sEObCe8XITzk2JZH7MF1hc-PeIvBW97I2ooo5GwqHj8Y/w300-h400/W4wZqt+UQs6U%25DpaFwVFrQ.jpg" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div><p></p><br />Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-2031502688429785262023-09-19T18:13:00.005+02:002023-09-19T21:40:31.123+02:00Szemtől szembe<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: arial; text-align: justify;"> Kicsit homályos tekintettel írom ezt a bejegyzést. No nem a könnyek homályosítják el a szemem, hanem a folyadék, amelyet a szemorvos csepegtetett mindkettőbe, miután végigjártam vagy négy rendelőn, várószobán (mindegyik más színű székekkel : így lett belőlük a "szürke", a "kék", a "lila" stb. várószoba), mígnem eljutottam az ötödikbe, a szemorvosig és a cseppekig, melyek kitágították a pupillámat a tényleges vizsgálathoz.</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Mindez a kórházban történt. Ha az ember egy átlagos szemorvoshoz megy, többnyire egy vagy két személlyel van dolga és max. fél óra alatt végez(nek vele). A helyi kórházban ilyen "futószalagos" módszerrel szervezték meg a betegek fogadását. Egymásnak adják át a pácienseket, akiken egy-egy rendelőben így csak egyfajta <strike>símítást</strike> gesztust végeznek, s azonnal továbbítják a következőbe az eredményeket, melyek a szemorvosnál futnak össze a végén. Igy sokkal nagyobb számú pácienst tudnak ellátni egy rendelési idő alatt. A páciens számára se tűnik olyan hosszúnak - inkább talán változatosnak - a tortúra.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Hát bizony rá kell szánnom magam a szükehályog (franciául: cataracte) megműtésére. Egy-két éve észrevettem, hogy a szemüveg ellenére egyre közelebb kell húznom fotelemet a TV-hez, a moziban homályosan látom a vásznat, arról nem beszélve, hogy az autóvezetés is kényesebbé válik, amikor az útjelző táblákat kellene elolvasnom. Sötétedés után pedig úgy vagyok, mint az egyszeri parasztember, akit megállított a rendőr az úton, mert a lovaskocsija nem volt kivilágítva: "<i>Lát a ló!</i>" - tiltakozott a gazda a bírság ellen... Én is az autóra bízom ilyenkor magam, hiszen többnyire ismeri az utat...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY-R1nPMKBR3I3LLjQkz_3MPQ_jkaDV0miUGjDoXbtNk9Pw07HLP7ZyWDlB5mLk8A1dlmmotmllLRMFtU9g812F_pAJ52H9Kne4u4n91knoR2E6WhUcqdDBECd_-5t6mW4NXf6uVnQsEGn_4mgHMycB4IajpygqjJUxFLx63t9P00006jBGYS7SUlfcDU/s4032/IMG_0109.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY-R1nPMKBR3I3LLjQkz_3MPQ_jkaDV0miUGjDoXbtNk9Pw07HLP7ZyWDlB5mLk8A1dlmmotmllLRMFtU9g812F_pAJ52H9Kne4u4n91knoR2E6WhUcqdDBECd_-5t6mW4NXf6uVnQsEGn_4mgHMycB4IajpygqjJUxFLx63t9P00006jBGYS7SUlfcDU/w480-h640/IMG_0109.HEIC" width="480" /></a></span></div><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-38010389824742648562023-09-10T13:16:00.002+02:002023-09-21T11:18:37.765+02:00Körmenet<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Az időjárás jósai szerint utolsókat rúgja a kánikula, de a rúgások még mindig fájdalmasak! Jó 10 napja jöttem meg Magyarországról, de a forróság ide is követett. A házban kora reggel 25° fogad (nappal sokkal több!), már zárt redőnyök mögött se frissülnek fel a szobák. Ha kinyitom az ajtót egy kicsit a kora reggeli teraszra, akkor is langyos levegő áramlik be (később ki se merem nyitni!) Az éjjel megpróbáltam tárva hagyni az utcára néző emeleti hálószobám ablakát, leeresztett redőny mellett, éreztem is - halványan - a beáramló levegőt, de 1 óra múlva muszáj volt becsuknom az ablakot az éjjel sem szűnő forgalom miatt! Mára még mindig 34-36° várható...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Ilyen körülmények között fogják lejárni a város hívő katolikusai, mint minden évben, szeptember második vasárnapján a hagyományos 17 km-es körmenetet, szimbólikusan a város körül, a hajdani városfalak mentén, melyeket már régen kinőtt a település és eltűntek a falak is.</span></p><p style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: verdana;"> Réges-régről, 1008-ból ered a hagyomány, amikor is pestisjárvány pusztított a városban. Egy remete imáinak hatására ekkor jelent meg Szűzmária a városfalakon összegyűlt lakosság előtt és egy hosszú szalagot adott angyalainak, amellyel körbefogták a várost és így győzték le a járványt. Ettől kezdve, mintegy 1015 év óta létezik az évenkénti körmenet, sokan követik a felváltva vállakon hordott óriási aranyozott Mária-szobrot, mely 1804 óta helyettesíti a forradalom alatt elveszett eredeti ereklyét. A lakosság egy része, élen az elöljárókkal, énekelve, imádkozva, zászlókat lengetve ballag utánuk. Sokan házuk ajtajából üdvözlik a kitartó menetelőket, köztük magam is, inkább a hagyománynak, mint a vallásos áhítatnak hódolva...</span></span></p><div class="separator" style="clear: both; font-family: arial; text-align: center;"><span><br /></span></div><span><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-family: arial; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO7Ohm-DbVC9WciINHS7R7P5OefyUO6Ye0JW3LwmgrvJimr8-F19Rbp9cIKRD2PHLYzE_aaDyNehO3hLO0G2Uo0tg6GNbtoM3fvSKIYfGThj9o187kJy_WtMqYha70WGTuA7wmuBGUMAEJWjiitmmLi6vLBmUEx2Mk7acmc3rwzThYj65CuoYWTTStqTY/s1350/B9716642799Z.1_20180818143446_000+G56BSA636.2-0.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="759" data-original-width="1350" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO7Ohm-DbVC9WciINHS7R7P5OefyUO6Ye0JW3LwmgrvJimr8-F19Rbp9cIKRD2PHLYzE_aaDyNehO3hLO0G2Uo0tg6GNbtoM3fvSKIYfGThj9o187kJy_WtMqYha70WGTuA7wmuBGUMAEJWjiitmmLi6vLBmUEx2Mk7acmc3rwzThYj65CuoYWTTStqTY/w640-h360/B9716642799Z.1_20180818143446_000+G56BSA636.2-0.jpg" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kép nem idén készült, hanem egy hűvös, esős szeptemberi vasárnapon...</td></tr></tbody></table><br /></span><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-12180653471076360102023-09-04T12:33:00.004+02:002023-09-08T13:06:18.644+02:00Augusztus végi utazás<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Három napja jöttem meg Magyarországról. Úgy tűnik, hoztam az ottani napsütésből ide, Északra, mert távollétemben 20°-nál nem ment feljebb a hőmérséklet. A pályaudvar előtt még friss víztócsák emlékeztettek a reggeli esőre, amikor leszálltam a párizsi vonatról. Azóta viszont biztatóan süt a nap, egyelőre 26° körül, de az </span><span style="font-family: arial;">előrejelzések szerint </span><span style="font-family: arial;">a hét végére megközelíti majd a 30°-ot is, a nyár valószínűleg utolsó üzeneteként. De mi ez már a két hét alatt elszenvedett kánikulához képest? Segíti kipihenni a fáradalmakat, melyeket az elviselhetetlen forróság okozott.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Előre le kell szögeznem : nem sajnálom egy cseppet sem, hogy végül is rászántam magam az útra. Igy történik minden évben : nyavalygok pár hétig, menjek, ne menjek, előre elképzelem az utat, a végetérhetetlen gyaloglásokat a reptér folyosóin, ahogy magam után vonszolom a bőröndöt, táskát, kifulladva igyekszem lépést tartani a fiatalokkal, akik többnyire sietnek, majd csigalassúsággal araszolok a többszörösen kígyózó sorokban, a kis "teknőbe" pakolom a kézipoggyászt, telefont (télen a lábbelit is!), a külön celofánba átpakolt "folyadékokkal"... A vámos mégis talál gyanús árnyat a képernyőn és kipakolja nehezen becsukott bőröndömet... Kiderül, hogy odafelé egy szinte üres dezodor, visszafelé pedig egy tubus fogkrém volt a "bűnös"... Hiába tiltakoztam, hogy egyik se "cseppfolyós"!... </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> A mindszenti öreg ház kellemes hűvössel fogadott éjjel 2 óra felé, amikor a reptérről megérkeztünk. A hűtőben finom leves és töltött paprika várt ránk, de inkább gyorsan megvetettük az ágyakat. Másnap pedig unokaöcsémnél ebédeltünk. A családi ebédek többször is megismétlődtek, hol egyikünknél</span><span style="font-family: arial;">, hol másikunknál</span><span style="font-family: arial;">, hol vendéglőben is.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Ezekért az együttlétekért nem sajnálom az összes fáradalmat, melyeknek még nem jártam a végére. Gyerekek, felnőttek nyertek egy évet legutóbbi találkozásunk óta, kicserélhettük gondolatainkat, emlékeinket, gondjainkat. Volt bennük jó is, rossz is. Unokahúgom is eljött férjével egy napra Székesfehérvárról, hogy találkozzunk. Arra gondoltam, hogy az ebédnél nem volt egy csepp alkohol sem az asztalon, mégis sokat nevettünk, jó volt a hangulat.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Fiam, </span><span style="font-family: arial;">menyem, két unokám és én szüleim házában laktunk, mely most már a fiamé. Évente végeztet rajta csinositást, gondozást, melyet unokaöcsém szervez meg. A ház kicsit az övé is, két utcával odébb laknak és otthon volt mindig a nagyszülőknél is. Nagyon hálás vagyok neki a gondoskodásért.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> A gyerekekkel sokat olvastunk, játszottunk (főleg kártyáztunk), </span><span style="font-family: arial;">a lányokkal </span><span style="font-family: arial;">órákat beszélgettünk. Ők négyen elmentek néha biciklizni a Tiszára, akár Mártélyig is, esetleg a szentesi vagy a vásárhelyi kitűnő uszodákba. Jártak Budapesten egy nap és Szegeden is kétszer. Az elutazás napján még meglátogattam fiammal és Lucie unokámmal a vásárhelyi Tornyai múzeumot... </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Hát, nagyjából ez volt. Bal nagylábbujjam körme még mindig várja az újjászületést...</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO7uF1ieQkg_RxflnOxYj_RJ5PMe7jn68_Bg3qyLiu7j42hD6Uqka0jH9Lie2glqomwZ5l180egOZ19_XJIDAJb4JpoM3tpN_h7h2ENjOAdLu9_PJrSFyQtV36Gl8--g4IiJBzvKFaXlFNWmGYgkyWq79XOx7sKRr4jR7Nd7IgcTCYIisaFv951xGddeM/s3000/fullsizeoutput_45e1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="2798" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO7uF1ieQkg_RxflnOxYj_RJ5PMe7jn68_Bg3qyLiu7j42hD6Uqka0jH9Lie2glqomwZ5l180egOZ19_XJIDAJb4JpoM3tpN_h7h2ENjOAdLu9_PJrSFyQtV36Gl8--g4IiJBzvKFaXlFNWmGYgkyWq79XOx7sKRr4jR7Nd7IgcTCYIisaFv951xGddeM/s320/fullsizeoutput_45e1.jpeg" width="298" /></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></div><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsiSCbEiZ4zMdIFOLOHygCD4yZBq7GGckbVB1MinqjlNxjkc5DbrKJkMy-c_nRROsJWMmOUYBIgTcKyiwdmmR8VmToa1XGaD3OiqdCXrQpy4kA5O0N3NTtREDEkyeAV1ykqJFYElPdMxNGhmJm6Bc5NDH6qIPNUgOxuFX7O7VncsKfJdnmlo4bCWYoAUQ/s3239/fullsizeoutput_45e4.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3239" data-original-width="2617" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsiSCbEiZ4zMdIFOLOHygCD4yZBq7GGckbVB1MinqjlNxjkc5DbrKJkMy-c_nRROsJWMmOUYBIgTcKyiwdmmR8VmToa1XGaD3OiqdCXrQpy4kA5O0N3NTtREDEkyeAV1ykqJFYElPdMxNGhmJm6Bc5NDH6qIPNUgOxuFX7O7VncsKfJdnmlo4bCWYoAUQ/s320/fullsizeoutput_45e4.jpeg" width="259" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh96JqSvpHDkj3EGezRstPsxUXelPxAW8EINY2Q3pVSFWVyvNiCr9LUtwduaN6DJLW80locuZfUQ53tJYKReZJZKd_FfmoQbXjqH7gfYjzwZ90Sa0ffXOsSILYQy73bvCHpXb6BKJHbyCx_yulYi9FZjXaRwV_7Fh9e6_nlBSz5mWQM137LAqd9nR5-Pt4/s4032/IMG_2830.HEIC" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh96JqSvpHDkj3EGezRstPsxUXelPxAW8EINY2Q3pVSFWVyvNiCr9LUtwduaN6DJLW80locuZfUQ53tJYKReZJZKd_FfmoQbXjqH7gfYjzwZ90Sa0ffXOsSILYQy73bvCHpXb6BKJHbyCx_yulYi9FZjXaRwV_7Fh9e6_nlBSz5mWQM137LAqd9nR5-Pt4/s320/IMG_2830.HEIC" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbvZotNZl8IiK-lubMP5b7zZW-HYwDBKp24sWdu3hbFSY1_tGaRqiT0pOCWXNlLLGJ4TK76pISvjfkG-PofgNzqV1oDYsa4wQasVoqPiLDPO_Ody6vQIuqht6dJyybboMMBLPBsfKlRduyL_EJ-tDQn5e9voL3d5lW-R45IPde4BHSxmFwBzYnhD_WqTU/s4032/X0iqfS5MTJ+Dj+WUXRcyVg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbvZotNZl8IiK-lubMP5b7zZW-HYwDBKp24sWdu3hbFSY1_tGaRqiT0pOCWXNlLLGJ4TK76pISvjfkG-PofgNzqV1oDYsa4wQasVoqPiLDPO_Ody6vQIuqht6dJyybboMMBLPBsfKlRduyL_EJ-tDQn5e9voL3d5lW-R45IPde4BHSxmFwBzYnhD_WqTU/s320/X0iqfS5MTJ+Dj+WUXRcyVg.jpg" width="240" /></a></div><br /><span style="font-family: arial;"><br /></span><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><span style="font-family: arial;"><br /><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></span><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-72318515086213638092023-08-16T12:55:00.000+02:002023-08-16T12:55:18.115+02:00Augusztus közepén<p style="text-align: justify;"> <span style="font-family: arial;">Mondanom sem kell, hogy rengeteg dolgom <i style="font-weight: bold;">lenne</i>, de ehelyett leülök ide pötyögni a számítógépemen, mintha nem várna a mosogatás, a mosógép, netán a fürdőszoba!... Unokáim nálam voltak péntek óta, szüleik szombaton érkeztek a kutyával és kedden mentek el mindannyian. Én péntek estefelé megyek hozzájuk, hogy augusztus végéig még együtt nyaraljunk egy kicsit. Épp az imént kellett visszamondanom egyik kedves barátnőm javaslatát egy kis vasárnapi csevegésre.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Az idő nagyon kellemes volt eddig, többnyire enyhe napsütéssel, most új, de rövidebb kánikula hullám közeledik, forró légtömegekkel Afrika felől. Pedig a rózsafák valósággal lángolnak a kertben, a hortenzia is tele virággal és a kis japán juhar lassan elfoglalja az egész gyepet. 2 hétig nem lesz, aki locsoljon. Hazatértem után megpróbálom majd feléleszteni őket...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Mint mindig, semmi kedvem elmenni. Nem szeretek immár <b style="font-style: italic;">közlekedni</b>, lépcsőkön fel, le, csomagokat cipelni, sorbaállni, <b><i>sietni</i></b>, kényelmetlen helyeken szorítkozni, beilleszkedni, korán kelni (néha éjnek évadján!). Az is igaz, hogy meg kell szakítani időnként a beidegződött, sőt <i><b>becsontosodott</b></i> rutint, hogy érjék még agytekervényeinket más ingerek is, nehogy a végén még teljesen </span><span style="font-family: arial;">elhaljanak!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFE0Ht4C3fRqg2ozOJhm9xMVzz0qUXzZTCplQtplgXYDUKdclOcKrOGpoEvNZaCKPTvCVb8QuDUgYR9iBwKj2zuaJpa4tbtjJsb7vKAzOM_PdV_ZyDkn4FOoM6jtjTdOcW34U8XZFJy3P5z0g5F-FUtjHHw8MrgfrPLRsaHQWUk1WtQyA1F2klaAbpqqw/s608/fullsizeoutput_4564.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="608" data-original-width="327" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFE0Ht4C3fRqg2ozOJhm9xMVzz0qUXzZTCplQtplgXYDUKdclOcKrOGpoEvNZaCKPTvCVb8QuDUgYR9iBwKj2zuaJpa4tbtjJsb7vKAzOM_PdV_ZyDkn4FOoM6jtjTdOcW34U8XZFJy3P5z0g5F-FUtjHHw8MrgfrPLRsaHQWUk1WtQyA1F2klaAbpqqw/w215-h400/fullsizeoutput_4564.jpeg" width="215" /></a></div> <p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Mondanom se kell, mennyire örültem a gyerekek ittlétének. A kutyus őrzését is elvállaltam egy-két mozi erejéig. Nem volt benne sétáltatás, már nem tudnék lépést tartani egy Jack Russell-el. A kertre nyíló ajtó viszont állandóan nyitva maradt, ki-be futkározottt órákon át, valahányszor egy szomszéd macska megjelent a láthatáron. Végül kimerülten elnyúlt az Ikea fotelben két térdem között félóra mély álomra. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Amikor a gyerekek tegnap délelőtt útra keltek, felmentem a fürdőszobába, majd rövid ebéd után beültem Ikea fotelembe a tévével szemben és csak estefelé, fél 7 táján keltem ki belőle. Éreztem minden izületemet, minden csontomat, mint akit mozsárban törtek apróra (legalábbis ilyennek képzelem). De tudom, hogy mindez elmúlik a pihenéssel. Az együtt töltött órák emléke </span><span style="font-family: arial;">viszont nem múlandó</span><span style="font-family: arial;">. </span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-70394407119253751562023-08-06T11:53:00.003+02:002023-08-10T12:27:33.084+02:00Augusztus eleje - visszatalál-e végre a napocska?<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Állítólag holnaptól javulóban lesz az időjárás, lassanként szünetelni fog a majd egy hónap óta tartó eső... Ma reggelre annyira lehűlt az idő, hogy a konyhában langyos radiátor fogadott fél kilenc táján. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Szinte már nem is emlékszem a nyáreleji napos reggelekre, a felhúzott redőny alól türelmetlenül és biztatóan beszökő napsütésre, a kert megelevenedő színeire... A kánikula viszont élénken megmaradt : mennyire vágytunk eleinte a frissítő esőre! Álmatlanul forgolódtunk a felmelegedett szobában, és nappal is úgy pihegtünk, mint a partra vetett hal. Kilépni a házból, beülni a 40 fokos autóba végsőkig halogatott kínszenvedés volt... Talán már csak a végletekre számíthatunk a jövőben? Hová lett az arany középút?</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> A múlt héten Martine barátnőm hangulatos ebédre hívott néhány elérhető ismerőst a tőlünk 20 km-nyire levő kis házába. Bár nem tudtunk a teraszra kitelepedni, szemünk előtt burjánzott a nagy kert. A ház több száz éves, kék zsalugatereivel olyan, mint egy mézeskalács-házikó. Viszont a hetven év táján barátnőm is arra készül, hogy beköltözzön városunkba, lakást vegyen a ház helyett és előrelátón előkészítse a közeledő öregedés éveit. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Martine szeret vendégeket hívni és mindig finomakat főz. Hatan ültük körül az asztalt. Évek óta ismerjük egymást, jól elbeszélgettünk órákon át. Igyekeztem pár fotót készíteni, mert általában elfeledkezek róla a társalgás tüzében.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrJjMeikoYj5i0qxqnGEAlYbKfYx9FVLkCdVtbVDq-fos0Q1_-ZYdr_eiMArVd32wCGIPWomBVt_Lo1zMgLEKCP6B8ZPKjgEgoBIOAOxFyXVOWk-LKsS8eVEM4VHroGSBKeagboXSFIps_Vsao1QxXQqa87moBpAY-g4hpeI33bCuXsV1yBV_BA141rUg/s4032/IMG_0066.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrJjMeikoYj5i0qxqnGEAlYbKfYx9FVLkCdVtbVDq-fos0Q1_-ZYdr_eiMArVd32wCGIPWomBVt_Lo1zMgLEKCP6B8ZPKjgEgoBIOAOxFyXVOWk-LKsS8eVEM4VHroGSBKeagboXSFIps_Vsao1QxXQqa87moBpAY-g4hpeI33bCuXsV1yBV_BA141rUg/w300-h400/IMG_0066.HEIC" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbH-vSvWqcOJIgJUQT6qiVlfGkRw0Aymc-aO4HBVEzVcnEIDwomjU7tBBQZGyEws1urZOI2Rx8EGxPWI1yH_Excowyk328Nrr9XQYm2lcKZQE9KKwFJsMrWUt9-0-hpX51THqfIW-RwSBavItEubuiUWBmxrm2-fcJh6pWs0SSlq6C8pDHJpmk6SCUa78/s4032/IMG_0070.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbH-vSvWqcOJIgJUQT6qiVlfGkRw0Aymc-aO4HBVEzVcnEIDwomjU7tBBQZGyEws1urZOI2Rx8EGxPWI1yH_Excowyk328Nrr9XQYm2lcKZQE9KKwFJsMrWUt9-0-hpX51THqfIW-RwSBavItEubuiUWBmxrm2-fcJh6pWs0SSlq6C8pDHJpmk6SCUa78/w300-h400/IMG_0070.HEIC" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW3kX5KWAsh1MVPpli89Vr4MC0sFVr5loEvbaZkdnXp3A10mQcC2QpwCfI8t49S20IvZeFQZZ_s3jU96QvMcgo-GHU0pltAGNcg9KV61rpCFfv8XKSGUa0UEculo0LI3lT78vdUL-K_msCkv4Y8cWFMXwes4OzAiH-30xRmYVNyDxhzdb5m8s3rhLtvqg/s4032/IMG_0067.HEIC" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW3kX5KWAsh1MVPpli89Vr4MC0sFVr5loEvbaZkdnXp3A10mQcC2QpwCfI8t49S20IvZeFQZZ_s3jU96QvMcgo-GHU0pltAGNcg9KV61rpCFfv8XKSGUa0UEculo0LI3lT78vdUL-K_msCkv4Y8cWFMXwes4OzAiH-30xRmYVNyDxhzdb5m8s3rhLtvqg/w300-h400/IMG_0067.HEIC" width="300" /></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-86571592396916085722023-07-31T12:15:00.003+02:002023-07-31T17:46:23.909+02:00Esős téma<p style="text-align: justify;"> <span style="font-family: verdana;">Július utolsó napja. Vastagon borult az ég, 18° van, pedig nemsoká 11 óra lesz. Szerencsére nem kell a főzéssel bajlódnom, még tegnap d.e. megfőztem egy csomó zöldségféléből a "<i>ratatouille</i>" nevű, főleg nyári körítésnek valót (hagyma, fokhagyma, 2 cukkini, 1 padlizsán, 1 zöldpaparika, 2-3 paradicsom, 1 babérlevél, bors, és egyéb titkos varázsfűszerkeverék, köménymag - ez utóbbiból magyar beütésként valószínűleg csak én teszek bele) mindez felszelve, szép lassan összefőzve a kevés olivaolajon megdinsztelt hagymával. Vizet nem is öntök rá, mert lassanként ereszt annyi levet, ami nem hígítja fel az ízét. Másnap újra melegítve talán még finomabb! Utána lehet több napon át (ha maradt - én egyedül eszek többnyire és szeretek előre főzni inkább, mint minden nap nekiállni a fejtörésnek és a drága idő konyhában töltésének!) kiegészíteni köretként egy-egy hirtelen sült szelet hússal, esetleg még egy héjában főtt krumplit is tehetünk hozzá. Szerintem hidegen-melegen egyaránt finom.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBy-WLY15o_3qn75Yp6kXbJWzBgewPZnBU3dxxma91XF82qPOFIPHYtyKa5KQx11Ik-N0wRzyuPGhsw8uYuQ7hWKE8O6lEjWKarksvXYgYTOSm-zG_uo5Ndg16O3zO4Vw2EAwiTjuNxjULJT15z43gwbdz25zHmHB6xfcQpauqQ3P7W2DC0anZbvskHWY/s660/i130393-ratatouille-au-cookeo.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="660" data-original-width="660" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBy-WLY15o_3qn75Yp6kXbJWzBgewPZnBU3dxxma91XF82qPOFIPHYtyKa5KQx11Ik-N0wRzyuPGhsw8uYuQ7hWKE8O6lEjWKarksvXYgYTOSm-zG_uo5Ndg16O3zO4Vw2EAwiTjuNxjULJT15z43gwbdz25zHmHB6xfcQpauqQ3P7W2DC0anZbvskHWY/w400-h400/i130393-ratatouille-au-cookeo.jpeg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><span style="font-family: verdana;"> Hát ennyit igencsak gyér szakácsművészetemről. Ha már ennél a témánál tartok, azt hiszem, elég kiegyensúlyozottan és rendszeresen táplálkozom különben, délben és estefelé, kb. ugyanabban az időben, kivéve, ha Borka szavaival "elfog az írhatnék" és elfeledkezek az időről! Reggelire megelégszem egy kávéval (de nem kis csésze méregerőssel, hanem közepes erősségű, pohárnyi Nescaféval). D.u. 4 felé megiszok egy második kávét, de semmi rágcsálnivalót nem kívánok hozzá, a cukrom is tiltaná különben.</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Időnként főzök nagyobb adag húsból, csirkecombból, nyúlból ragut, variálom az ízeket a magyaros paprikás és az esetenként curryvel, </span><span style="font-family: verdana;">kurkumával</span><span style="font-family: verdana;"> és egyéb </span><span style="font-family: verdana;">exotikummal fűszerezett ízek között. A szomszédasszonyomnak is viszek ilyenkor kóstolót (a régi falusi disznótorok idejéből fennmaradt szokás szerint a szomszédok, rokonok részére elmaradhatatlan volt a kóstoló, melyet sorban visszakaptunk azután). Iyen formán 3-4 napig leesik a vállamról az ebéd gondja. Halat is szeretek enni, nyilván tengerit (azért "nyilván", mert itt ebből van több, mint az édesvíziből) hetente legalább 3-szor hús helyett.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Na most jól kiteregettem a témát, bizonyára nem érdemelt meg ennyi figyelmet. Lámcsak, milyen gondolatokat is szül az esős idő!</span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-5467605387361585268.post-1341297462455081702023-07-26T11:13:00.002+02:002023-07-27T02:48:50.216+02:00Kellemes hűvösben<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Itt vagyunk hát a nyár kellős közepén... Mennyire vágytunk rá a végetérhetetlen őszi, téli hónapok alatt! M</span><span style="font-family: arial;">ég júniusban á</span><span style="font-family: arial;">té</span><span style="font-family: arial;">ltünk egy hosszabb kánikulát, most pedig 19°-ban didergek, hosszú ujjú pulóverben, sálban, két zápor között... Bevallom, hogy újabban annyira félek a forróságtól, hogy még ezt is szívesen viselem. Egy darabig. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Ma reggelre kisütött a nap, de az eső gyorsan visszafuthat egy köszönésre. Szerencsére egyelőre nem rendezkedik be, mint az őszi, téli hónapokban, hanem csak egy alapos, bő záporral megöntözi a kertet és máris tovább áll. Arra viszont bizonytalan, hogy kiteregethessek. A zöld napernyő a kis kalyibában pihen, igazi, <i>normális, </i>tartós nyári<i> </i>szezonra várakozva. Vagy </span><span style="font-family: arial;">számunkra </span><span style="font-family: arial;">ez utóbbi már csak fakuló emlék marad ?...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Tegnap estefelé kertészkedtem egy órácskát a halványuló alkonyati fényben, megtöltöttem a "zöld" hulladékra szolgáló kukát, amit nemsoká kivihetek az utcára, természetesen a házon keresztül, hiszen ezen a főutcán a házak egymáshoz ragasztva épültek, legjobb esetben egy folyosó köti össze a kertet a konyhán át az utcával, mint nálam. Szomszédasszonyomnak viszont az ebédlőjén keresztül kell a kukákat (3 fajta is van!) az utcára kitolnia. Mindent meg lehet szokni.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Körülöttem szinte mindenki elutazott valahova. Nekem nincs különösebb kedvem kimozdulni, gyűjtöm az erőt egy hosszabb úthoz augusztusban, ha igaz. Addig is eljönnek talán az unokáim a jövő hónap elején, de mostanában a biztos, szép jövő idő helyett i</span><span style="font-family: arial;">nkább</span><span style="font-family: arial;"> feltételes módban gondolkodom.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;"></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFrTK67T4zkOZy6AR_-xXZ-IZOi9jDM4EusLey1dSYO86F3hZ_dVOKYbxE5yELz7Hd3GzKNkWE0rsmA_wa2DQ-PPd2lHhUpf58X9YHXJzMsMx9IOpPMqCOCJfpNa_vwpODNHrA-3gExDjMsvR4n6hHWd0T3fGihZnp6exaOhiPOIr3ffkunRQosP0NRuA/s784/fullsizeoutput_4522.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="784" data-original-width="606" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFrTK67T4zkOZy6AR_-xXZ-IZOi9jDM4EusLey1dSYO86F3hZ_dVOKYbxE5yELz7Hd3GzKNkWE0rsmA_wa2DQ-PPd2lHhUpf58X9YHXJzMsMx9IOpPMqCOCJfpNa_vwpODNHrA-3gExDjMsvR4n6hHWd0T3fGihZnp6exaOhiPOIr3ffkunRQosP0NRuA/w494-h640/fullsizeoutput_4522.jpeg" width="494" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kert most már gondozotabb képet nyújt!</td></tr></tbody></table><span style="font-family: arial;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> </span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com10