Vége felé ballag ez az elfáradt 2013-as év... Vagy csak mi érezzük a fáradtságot?
Sebeinket nyalogatjuk, mint hajdani zseniális Kormos kutyánk, hátha gyorsabban beforrnak. Nála be is vált a módszer.
Félek a remény érzésétől is, olyan mély nyomokat hagy a hűtlensége... Ha nem remélünk, a csalódás sem létezhet!... Önvédelmi reflex.
Ez az állapot azonban nem lehet végleges, hiszen a jobb iránti vágyunk szolgál üzemanyagul életünk motorjába. E vágy következő állomása a remény. Nélküle lefullad a motor.
Aki nem vallásos, nem fordulhat egy mindenhatónak hitt lényhez, csak magára számíthat. Természetesen a mélyen hívők ilyenkor is megmagyarázzák, hogy a gondviselés egyaránt oltalmába veszi a hívőket, hitetleneket. A hit természetéből következik ez a megingathatatlan "globalizáció", ami ráadásul még a univerzális szeretet nagylelkűen jóleső érzésével is elárasztja a hívő embert.
Mélyen tisztelem mindenki egyéni lelki szabadságát. Mindenki találja meg a neki legjobban megfelelő megoldást, a saját igazságát.
Újévi kívánságaink, mint a varázsigék, a jobb iránti reményt fejezik ki. Akárcsak rokonaik, az ősi ráolvasások. Vagy a tündérek kívánságai Csipkerózsika bölcsője felett...
Legyen hát ez az új esztendő mindannyiunk számára szebb, jobb, kíméletesebb,
mint a 2013-as, melytől minden nosztalgia nélkül búcsúzom.
Szeretném végre arcomat a fény felé fordítani.
Mi ennek a fénynek a neve? Ha boldogság nem is, de legalább derű...