E hónapban, úgy látszik túlteljesítem a magamnak tett fogadalmat: havonta négy, de hetenként legalább egy bejegyzést írni a blogomra. Igy lett belőle az idei januárban öt!
Azt hiszem, mindenki maga választja meg a beírások ritmusát. Lehet teljesen rendszertelenül, akár naponta többször is publikálni, majd több-kevesebb időre elhallgatni, néha hiányérzetet is hagyva magunk után... Mások - pillanatnyilag én is e csoportba tartozom talán - megpróbálják bizonyos rendszerességre, hogy ne mondjam "fegyelemre" szorítani magukat. Ilyenkor jut eszembe a naponta korláthoz álló balettművész rendszeressége, "hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból", pontosan abból, amit én évek óta elhanyagoltam pl. a rajzolás terén, s amit utólag fájdalmasan konstatálok is. A könnyedség, a spontaneitás, sőt, a virtuozitás kárára megy. A rajz területén a szem, az agy és a kéz közötti titokzatos, láthatatlan összekötő szál szakad meg egy időre. Természetesen újra feléleszthető, következetes gyakorlás árán.
Csak azt akartam elmondani pár szóban, hogy szerettem ezt a szombat-vasárnapot. Azért hangsúlyozom a mások számára banális tényt, mert sokat ecseteltem már minden színben a blogomon, mennyire viszolygok a magány hétvégi felfokozott érzésétől. Barátaim is sokat hallották már tőlem az örökös lamentációt, s megpróbálnak hét végén kimozdítani. Ellenállok, amíg tudok, végül beadom a derekam, hogy ne okozzak csalódást nekik.
Szombat este La Fontaine 400. születésnapját ünnepelte egy 12 tagú színtársulat, melyben egy-két kedves ismerősöm is játszik. A franciák kisiskolás koruktól fogva fújják kívülről La Fontaine verseit, talán Petőfiéhez mérhetnénk hatásukat, bár tartalmukat tekintve semmi közük sincs egymáshoz. Nagyon jó ritmusban, eredeti rendezésben, fergeteges 2 óra volt!
Vasárnap már déli 1 órakor elindultunk Lille-be (innen 50 km), ahol a múzeumban Goya képeiből és életének dokumentumaiból volt kiállítás. A képek között kettő nagyon ismerősnek tűnt már messziről: milliószor láttam a "Korsós lány" reprodukcióját, valamivel kevesebbszer a "Köszörűs"-t. A budapesti Szépművészeti Múzeum kölcsönzésében szerepeltek a kiállításon.
Még a nap is gyönyörűen sütött egész nap, ami szintén nagy ritkaság errefelé. Különben dúl az Omikron, bár az oltottak magas százalékának köszönhetően viszonylag kevésbé súlyosan. Megérjük-e vajon azt az időt, amikor már csak emlékként idézhetjük fel ezeket a nyomasztó éveket?...