Keresés ebben a blogban

2026. november 17., kedd

Az örömnek ára van!

  Korán keltem. Bolyongok az Internet peremén, ahogy a régi sláger átköltött címén felelevenedik kamaszkoromból Szécsi Pál bársonyos hangja... Kint megállás nélkül esik, fontolgatom az élelmiszer-beszerzést, de sehogy se akaródzik kimenni az esőbe... Blogjaimra nemrég írtam, még 1 hét se telt el azóta, mit is csinálhatnék (pedig tennivalóból van elég!), ami kibillentene a letargiából?... Az íráson kívül nemigen látok mást. 

   Tegnapi napom öröm és bosszúság között telt, akárcsak az élet maga. Délután megjelent a vízvezeték-szerelő. Ugyanis a földszinti,  létfontosságú ún. macerátor WC (most ismerkedek a magyar nevével!) szivattyúja 12 év után felmondta a szolgálatot és ki kellett cserélni potom 740 euroért (+ munkadíj), miután kicsapta a biztosítékot a konyhában. Szerencsére az első emeleten van egy hagyományos WC is, de oda ugyebár 19 lépcsőfok a megkönnyebbülés ára. Ezért érthető, hogy 1 hete türelmetlenül várom a javítót, hogy a megrendelt alkatrésszel végre jelentkezzen, bár a plusz lépcsőzés bizonyára hasznos testedzés volt ezalatt! Csak az időt kellett mindannyiszor jól kalkulálni, mert nagyon lelassult a lépcsőjárásom, fel- és lefelé  -  hátrálva  -  egyaránt. Boldogan (igen, ennyi is elég néha a boldogsághoz!) jelentem, hogy a probléma kipipálva!

   Aztán jött a csalódás és a bosszúság, mint ahogy már sokszor jeleztem : minden örömhullámnak ára van! Este 6 felé kezdtem megéhezni, de a hűtőben nem volt semmi csábító. Gondoltam, kihasználom az online rendelést házhoz szállítással, méghozzá az 1 órán belüli expressz formáját, ami kb 19h -19h30 közé esett. 8 felé kezdtem keresgélni a reklamáció lehetőségét és csak este 10 körül értem el valakit (korgó gyomorral), akinél panaszt tettem és egyúttal lemondtam a rendelést! Később derült ki, hogy valaki téves címet jelölt meg, és ezért nem ért ide soha a vacsorám!



2026. november 14., szombat

Gyógyító forgatag

    Tegnap reggel  -  4 itt töltött nap után  -   visszakísértem fiamat a vonathoz. Mit mondjak, ugyanez a program sokkal kellemesebb volt hétfő délben, érte menet... De már maga a pár nap is rengeteget jelentett a közérzetem javulásában, hiszen a köhögésem még mindig nem múlt el.

   A napok százkilométeres sebességgel teltek az én szokásos életritmusomhoz képest! Nemcsak a köztünk levő korkülönbség miatt, hanem főleg azért, mert temperamentumunk a skála két ellenkező pontján áll. El kell képzelni egy idősödő Mérleg és egy ereje teljében levő Nyilas együttműködési kísérletét : az első állandó döntés-képtelensége, legendás tétovázásai és a második azonnali, villámgyors reakciói miatt... Bevallotta, hogy végül is arra akarja használni ezt a pár nap szabadságot, hogy kiszabadítson egy sereg elnapolt probléma megoldatlanságából, melyre nekem egyedül már nincs erőm. Nem is megyek talán a részletekbe : elég, hogy a hulladék-lerakóba elment vagy háromszor a megpakolt autómmal, miután én árgus szemekkel kísértem, nem dob-e ki valami százéves, teljesen haszontalan tárgyat, aminek csak az én szememben van értéke... Hipp-hopp talált szerelőt a lenti WC megjavítására, elvitt Lille-be, hogy kicseréljük a túl alacsony pihenőszéket, a lerobbant nyomtatót stb. stb...

   Jutott idő egy vendéglői vacsorára, amit mindketten szeretünk, néhány kártyapartira (szám szerint 11-re, mert 6 : 5-re ő vezet), hiszen a játék, a nevetés  tudvalevően gyógyító, sok beszélgetésre komoly témákról is (politika, munkahely, stb). Feltöltöttem az akkumulátoromat kis időre és visszatértem a csend és a lassú léptek világába.

kb. 4 évesen, Berlinben
T.R.  olaj, vászon


2026. november 7., szombat

Lábadozás pezsgővel

  Mindenképpen össze kell szednem végre magam, már csak belső kényszerből is, mert kezd kibírhatatlanná válni a tehetetlenség, miközben az idő a legkisebb részvét nélkül száguld, irgalmatlanul. Nem, nem képzavar : "látom", hogy suhan előlem az idő, utolérhetetlenül, miközben én már meg se próbálok vele lépést tartani...
   Egyik nap gyönyörű kék az ég, másnap felhőkbe burkolózik, és 5 óra után már villanyt kell gyújtani. "Az idő nem változik, az idő állandó, csak a mi valóság-érzékelésünk módosul, korunktól függően"  -  hallottam egy francia tudós, filozófus interjújában ma reggel. Hajlamos vagyok elképzelni, hogy igaza lehet, még ha látszólag ellent is mond az én érzékelésemnek. Mindenesetre, minél jobban lassulok, az idő annál gyorsabban fut velem. Előlem?...
  A délutáni program élelmiszer beszerzési kimenő akart lenni melyet mindig az utolsó pillanatig elodázok, annyira irtózom a végső cipekedéstől, ráadásul gyakran messzebbről, mert a ház előtt leparkolnom szinte lehetetlen. Így van, mióta a végetérhetetlen, lélekölő utcaszépítési munkálatok a parkolóhelyek minimum felét megsemmisítették, nem gondolva azokra, akiknek nincs saját garázsuk. Nem hiszem, hogy olyan sok évem maradna még, amíg elvezetgethetem magam ide-oda autóval, de szeretném, ha nem rövidítenék meg ezt a megmaradt kis autonómiát!...
   Tegnap este már nem tudtam ellenállni a vágynak, hogy elmenjek a havi társulati összejövetelre, mellőzve ugyan a franciáknál oly gyakori (és háromszoros!) puszilkodási szertartást, hogy ne ragasszak senkire az esetleg még kallódó vírusaimból. Páran elhatároztuk, hogy a vacsora előtt apéritiffel ajándékozzuk meg a  csoport tagjait. Jó bő válogatást vittünk sós apéritif falatkákból, pezsgő borokkal kísérve, s így háláltuk meg a sok születésnapi köszöntést, mellyel elhalmoztak bennünket. Kiderült ugyanis, hogy a kb. 30 fős csoportban véletlenül a Mérlegekből van a legtöbb, szám szerint kb. 7-8... Az ötlet spontán módon született, mindenféle ma divatos "team building" szándéka nélkül, csupán a régimódi szokás szerint...


   

2026. október 31., szombat

Felfelé a lejtőn...

   Szeretném magam biztatni, ösztökélni ebben a felfelé araszolásban... Ilyenkor mindig a napi többszörös lépcsőmászás jut eszembe, amit különben igyekszem a minimálisra csökkenteni. Hiányzik egyelőre a lélegzetvétel erőt adó volumene : kapkodok utána, hogy a lábaimba is jusson az éltető energiából... De csak a szívritmusom esik pánikba ilyenkor egy kicsit, míg nem sikerül lecsitítanom egyelőre bevált saját módszerrel. Lényeg, hogy a múlt éjjel nyertem pár óra alvást. Doktorom megint csak türelemre int (pedig tényleg nem vagyok türelmetlen típus) : készüljek fel a pár hetes lábadozásra, mert ez a nyavalya makacs fajta. Nahát, kivagyok a vízből  -  mondaná ilyenkor nagyanyám.
   Kicsit barangoltam a blogomon, hogy visszatérjen az írás vágya... Azazhogy a vágy még csak megbújt volna valahol, ámde úgy voltam vele, mint a beteg gyerek, akinek a kedvenc édességét kínálják, de erőtlenül eltolja magától. Inkább a szemét is lehunyja és elbarangol a senki földjén...
   Jól jönne most egy amolyan "életmentő" beszélgetés valakivel... Szombat este van, gyönyörű enyhe napos hét után. Halloween, mely engem mindig hidegen hagyott, hacsak fel nem bosszantott. Kisgyerekek járkálnak az utcán vacsora előtt, kopognak energikusan a bejárati ajtón, cukorkát kunyerálva. Mostani hangulatomban inkább fárasztanak, cukorka különben sincs itthon sosem, igazából nem is szeretem. 
   
Ági és én a szegedi Móra Kollégium tanulójában... 
Én magam két SzU-beli ösztöndíj között... Távollétemben Ági vigyáz a kis majomra (Lábán névre hallgat, valamint a kis néger babára...)
Ki is csinálhatta a képet?... 
(utólagos - és remélt - engedelmeddel, kedves Ági!)

2026. október 15., csütörtök

Dávid Góliát ellen...

   Sietek, ismét csak sietek az írással, mielőtt még elindulnék a központba az utolsó ajándékok beszerzésére. A hét végi találkozóra készülök a gyerekekkel. A jelenlegi és az elnapolt születésnapok (szám szerint 4!) megünneplésére jönnek. Megrendelem a tortát is kedvenc cukrászomnál, ahová csak nagyobb alkalmakra megyek : igaz, drága, de a fontosabb alkalmakra ugyebár nem az ár számít, hanem a minőség... 

   Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ezek a rituálék megmaradjanak, legalábbis addig, amíg élek. Hiszen távozásom után vajmi kevés hatásom lesz a világ sorsára... Az már minden bizonnyal nem az én világom lesz, hanem azoké, akik élik és formálják majd... Utánam a özönvíz, ha akarom, ha nem.

    Tudvalevően a családi kötelékek nagyon fellazultak napjaink rohanó tempójában. Közben pedig egyre több segélykiáltás, vészjelzés hangzik fel a kamaszok, fiatal (és kevésbé fiatal) felnőttek pszichikai állapotával kapcsolatban : egyedüllét, szorongás, agresszivitás, depresszió, elidegenedés és valódi pszichikai zavarok, sőt, betegségek szaporodnak el, mint a modern életmód velejárói, hacsak nem egyenesen következményei gyanánt. Természetesen a kábítószerek nagyméretű elterjedése  -  "demokratizálódása"  -  a sokszor elszigetelődéshez vezető individualizmus térhódítása is szerepet játszanak, bár szerintem legnagyobb hatalommal éppen az a jelenség bír, melyet pont az ellenkező célból találtak fel : az "okos" telefon és a közösségi hálók. A pénztömeg, melyet egyesek ezáltal nyernek, arra ösztönzi őket, hogy minél szorosabban magukhoz láncolják az egyén szemét, agyát egy erre szabott burokban, egyedül, a szüntelenül pergő képek, zenének titulált zajok és hatásos szlogének delejes bűvöletében. S hogy mi esik ennek áldozatául? Mindenekelőtt az egyéni gondolkodás, az alkotó képzelet és a tartalmas emberi kapcsolatok, melyeknek együttműködése rendkívül gazdag és nagyon ösztönző lehetne... Így pedig nemcsak az egyén szegényedik el, hanem az egész társadalom.

   Addig is... A hét elején meghívtam három barátnőmet, hogy megosszam velük a fent említett sütemény egy példányát és egy üveg pezsgőt, teszt gyanánt a hétvégi családi ebéd előtt. Másnap d.u. menyem szülei érkeztek egy óriási gyümölcsös kosárral, s még aznap este vacsorára invitált két másik barátnőm egy vendéglőbe... Szép kis ajándékok, jó beszélgetések vagy 4 órán át, mosolyok és nevetések cseréltek gazdát. Részemről egyre közelebb kerülök a bölcsesség küszöbéhez : már csak 1 év választ el tőle!

... hát, ilyesformán nézek ki 79 évesen, a születésnapomon...



2026. október 5., hétfő

Érzelmi körhinta

   Az érzelmi körhinta jól felrázta a kedélyeimet az utóbbi napokban. Mindjárt  péntek este a társulati összejövetelen egyszerre könnyed és mélyre ható témák kerültek terítékre és ebből a feldobott hangulatból jutott a hét végére is. Tegnap este aztán felhívtam az unokáimat, hogy elbeszélgessek velük egy kicsit a felnőtt élet küszöbén felmerülő problémákról, sikerekről, újfajta gondokról, a tanulásban az elmélettel párhuzamosan futó gyakorlatról (Lucie már vért venni is tud, álmélkodtam magamban)...

   Ma reggel szokás szerint elkészítettem egy nagyobb fajta (2dl-es) csészében a kávémat és letettem az íróasztalra, kezem ügyébe, hogy az e-mail-ek olvasása közben elkortyolgassam. Ez a nap első kellemes eseménye, amikor fájó végtagjaim is kiengedhetnek lassanként az éjszakai gémberedettségből... S ekkor, bal kezem hirtelen mozdulattal felborította a kávéspoharat, mely az utolsó cseppig ráömlött a klaviatúrámra, onnan a nadrágomra, a padlóra és a szőnyeg egy részére... Hihetetlen, milyen sok elfért benne!

   Jó ideig törölgettem a katasztrófa nyomait, rázogattam a klaviatúrát, amelyből szintén kávé csöpögött... Képzeljétek, egyelőre működik, vele írok most is, hiszen még alig másfél éves, iMac Apple M3, ha jól tudom a nevét, (ingem-gatyám ráköltöttem, mint valószínűleg utolsó ilyenfajta beruházásra), szóval meglegyintett a katasztrófa szele... Most lábadozóban, megfigyelés alatt áll, bár az én megfigyelésem ugyebár csupán szimbolikus, zéro szakértelmen alapul : működik, avagy nem...

Látható,  milyen kicsi a klaviatúra  -  és milyen zsúfolt az íróasztal (Einstein-ével vetekszik!)




2026. szeptember 27., vasárnap

Felebarátaim

 



2026. szeptember 27., vasárnap

Felebarátaim

    Csodák csodájára még mindig száz ágra süt a nap, pedig már lassan kifutunk a szeptemberből, sőt, négy napja hivatalosan is beléptünk az őszbe. Nem tudom, örüljek-e neki, vagy aggódjak, mint a klímaváltozás még súlyosabb jelének... Lesz-e zimankós tél, amelyben vacogni fogunk az elérhetetlen fűtési árak miatt, mielőtt az eljövendő, még melegebb kánikula felemésztené maradék erőnket...

   Csak károgok itt, akár egy vészjósló fekete holló, bár tehetnék úgy is, hogy a homokba dugom a fejem, mint a repülni képtelen struccmadár... Tegyünk úgy, mintha élvezhetnénk gondtalan hálával a vénasszonyok nyarának ajándékait. Mint azelőtt. Igaz, hogy a dolgok alakulására vajmi kevés a hatásunk, örüljünk legalább az emlékeinknek.

   Kegyes velünk az emlékezet, csodálatos módon megszépíti a gyerekkort, a fiatalságot, pedig az eszemmel tudom, hogy az ötvenes évek Magyarországa nem volt tejjel-mézzel folyó Kánaán. Az én életem a háború után pár évvel kezdődött, petróleum lámpával, nagyszüleimnek két világháború átvészelésével, szüleimnek a második túlélésének még friss emlékével, a romba dőlt ország talpra állításával egy új rendszer kemény markában. Hogy maradtak meg bennem mégis napsugarasnak ezek az évek, próbálom megfejteni.

   Gondolom, ebben nagy szerepe volt annak, hogy szüleim nem láttatták velünk gondjaikat, esetleg valami titkos varázspálcával mesévé, mosollyá változtatták őket. Az is igaz, hogy a háború túlélése mindenkiben óriási energiát szabadított fel, s az új rendszer ígéretei a szegények, nincstelenek számára csak jobbulást hozhattak. Ennek pedig nem más, mint remény a neve. Igen, a kommunizmus sok bűne mellett nem akarom kiönteni a babát a fürdővízzel együtt...

   Más. Tegnap órák hosszat néztem XIV. Leó pápa párizsi látogatását. Nem vagyok vallásos, de ez az esemény nemcsak gyakorló katolikusoknak szól. Mindenütt százezres tömegek fogadták. A kommentátorokat is meglepte ez az óriási lelkesedés az új pápa iránt, akit még alig-alig volt idő megismerni. Különösen sok fiatal volt a  várakozók között, állítólag évente húszezer nagykorú (fiatal és érett korú) kéri a keresztelést. 

   Tudvalevően 1905-ben hozták Fr.o-ban az egyházi és világi hatalom elválasztásáról szóló törvényt, ami egyáltalán nem a vallások betiltását jelenti, csupán a magánszférára korlátozza őket. Tehát mindenki szabadon gyakorolhatja a maga választotta vallást, ha az nem ütközik az ország törvényeibe, s nem próbálja elnyomni a másikat (pl. a rossz emlékű Inkvizíció és sok véres vallásháború). Az utóbbi években erősen lecsökkent a rendszeres templomba járók száma (bár senki nem rótta fel, mint a kommunizmusban), ugyancsak a papi elhivatottság. Ebben része volt a pedofil botrányok sorozatának is, amelyeket nyíltan próbált feltárni a francia egyház, nemcsak a jelenlegi egyházi iskolákban, hanem az immár meglett felnőtt korú, de lelkileg megnyomorított áldozatok (számuk több mint két-háromszázezerre tehető) tanúvallomásainak összegyűjtése után.

   Vajon mi volt a pápai üzenetben, ami lángra lobbantotta ezt az odaadó lelkesedést? Nem hiszem, hogy a személye elegendő magyarázat lenne, akármilyen szimpatikus is egyszerű közvetlensége. Talán inkább az, hogy az emberek jó része ki van éhezve valami vigaszra, melegségre, ami nem háborús szenvedésekről, gazdasági válság szorításáról, a Mesterséges Intelligencia láthatatlan apokaliptikus fenyegetéséről szól, hanem egyszerűen csak arról, hogy "embertársam vagy, elismerlek, ne ellenségei legyünk egymásnak, hanem (van erre egy szép magyar szó) felebarátai..."
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...