Az emlékezet hűsége

    Az előbb, teljesen véletlenül, rábukkantam egy 2015-ös, kb. 1 órás Litera riportra Dragomán Gy-gyel Marosvásárhelyen. 1988-as végleges Magyarországra településük óta talán másodszor járt gyerekkora színhelyén. A kamera kíséri, megállás nélkül mesél, hadaró, néhol nehezen érthető diszlexiás módján, és én végig megdöbbenve követtem. 

   Szinte semmi közös nincs kettőnk sorsában. Én nem egy Ceauşescu-féle diktatúrától menekültem és évente többször is hazajárok. Azonban az emlékek és a valóság találkozásának útja erős visszhangot keltett bennem, magamra ismertem. Például amikor arra a következtetésre jut, hogy az írás által újrateremtett világ, gyerekkora színtere regényeiben igazibb, mint a valóság. És hogy emiatt már szinte nem is akar vele újra szembesülni, hiszen az vált valódivá számára, amit könyveiben teremtett belőle.

   S ezen a ponton éreztem úgy, hogy találkoztunk. Anélkül, hogy írói tehetségével, egyéniségével bármilyen összehasonlításra vetemednék, bevallom, hogy velem is számtalanszor előfordult már hasonló élmény szülőföldemen. S mivel az emlékek mindannyiszor "újrateremtődnek", alig észrevehető változások csiszolják őket szinte láthatatlanul újjá minden alkalommal. Ezeknek a mikroszkopikus módosulásoknak az egyre szaporodó összege teszi végül is, hogy észrevétlenül egészen átalakul minden és felszívódik az eredeti emlék...

   Életem első 9 évét töltöttem abban a kis házban, melyet dédapám maga épített a múlt század elején elsőszülött lányának, Eszternek hozományba s ahol én is megszülettem. Emlékeim hihetetlen élességgel bevésődtek az első évekről : sokáig felidézhettem a ház zegét-zugát, s valahányszor filmszerűen megelevenedett előttem minden részlete, láttam magam és családtagjaim mozogni az örökkévaló díszletekben. Láttam a léckerítést, melyen át bárki bepillanthatott az udvarba, hátul a kis veteményest, ahol 2-3 éves öcsémet rávettem, hogy mezítláb ráálljunk apám egyetlen kísérleti melegágyának üvegére (ami alatt nagy gonddal  dinnyepalántákat melengetett), hogy vajon elbír-e bennünket... Nem bírta el a súlyunkat... A homokdombot, ahol egy jókora üvegdarabba térdeltem játszás közben és elszörnyedve néztem a térdemből ömlő vért... A kis nyitott tornácot, ahol 5-6 évesen önfeledten táncoltam, miközben kinn dörgött-villámlott és szakadt a nyári zápor. A villám hirtelen egész közel csapott le és én szinte megbénultam a félelemtől. Nagyanyám csupán ennyit mondott : "Csak a gonoszok félnek!" Erre azonnal elszállt a félelmem : de hiszen én nem vagyok gonosz! Az azóta eltelt sok évtized alatt többé soha nem féltem viharban.

   A házra azonban, ha visszamennék egyszer, bizonyára nem ismernék rá, olyan kicsire zsugorodott...

... annak a bizonyos háznak az udvarán szüleinkkel az ötvenes évek elején...

 

Krusovszky Dénes (Debrecen, 1982. április 15. –) József Attila-díjas költő, kritikus, szerkesztő, műfordító. Legtöbben regényíróként ismerik. Az Akik már nem leszünk sosem című kötetével 2019-ben elnyerte a Libri irodalmi díj közönségdíját. Rendszeresen publikál a Magyar Narancsban.

Krusovszky Dénes: Miután

Miután befejeztem a matek leckét,
elkezdhetem a magyart,
miután befejeztem a magyar házit,
elkezdhetem az angolt,
miután befejeztem az angolt,
elkezdhetek rajzolni,
miután befejeztem a rajzolást,
kimehetek az udvarra focizni,
miután eleget fociztam,
bemehetek tévét nézni,
miután a tévé előtt megvacsoráztam,
megmoshatom a fogam,
miután megmostam az arcom is,
lefeküdhetek aludni,
miután lefeküdtem aludni,
bármiről álmodhatok,
miután legszebb álmomból felébresztettek,
készülődhetek az iskolába,
miután elmentem az iskolába,
végigülhetem az órákat,
miután az iskolának vége,
hazamehetek délután,
miután ezt az évet elvégeztem,
egész nyáron nyaralok majd,
miután eltelik a nyári szünet,
rögtön harmadikos leszek,
miután véget ér a negyedik is,
nemsoká felsős leszek,
miután az általános is véget ér,
választunk majd egy gimnáziumot,
miután a gimnáziummal végeztem,
nagy leszek és egyetemista,
miután diplomám is lesz,
szerzek magamnak egy jó állást,
miután jó állásom lett,
lesz majd saját családom is,
miután gyerekeim születnek,
elkezdek megöregedni,
miután megöregedtem,
elmehetek nyugdíjba végre,
miután nyugdíjba mentem, én is folyton
a barátaimmal sakkozom majd,
miután eleget sakkoztam,
nem tudom mi lesz,
de valami majd csak lesz,
akkor is, miután.

Nyárvégi tépelődés

   Most már talán elmondhatom, hogy nagyjából átvészeltem az idei forró nyarat. Igaz, évről évre nehezebben, egyre több tollat hagyva magam után, mint a madarak, akiken lassan eljár az idő. Ha a jövőre gondolok, előre félek a mind korábban érkező nyártól, pedig valamikor ez volt az éltető évszakom, melyen az egész évre való energia- és pihenésadagot elraktározhattam...

   Kinéztem a teraszra és nyugtáztam az éjszakai zápor nyomait. A kert már olyan bozótossá vadult, hogy kertész után kell néznem. Nem beszélve a tetőfedőről, mert a kémény végleges állapotáról is dönteni kell : lebontani vagy újra rakni? Ehhez pedig hiányzik jövendőbeli szomszédom jelenléte, mert lehetséges, hogy a félig leomlott kémény közös, és lebontását vele kell megbeszélnem. Egyelőre még nem költözött be, se nevét, se telefonját nem ismerem. Minden félig készen, függőben vár körülöttem s ez nagyon fárasztó. Az erőm egyre kevesebb, hogy magam végezzek el mindent, mint azelőtt...

   Nem szeretném, ha eluralkodna életemen ez a negatív felhang. Eljátszok a gondolattal, hogy ha gazdag lennék s egy gondnok végezne a háznál minden szervezést és kivitelezést (soha nem volt részem benne különben, inkább én játszottam ezt a szerepet), mennyivel könnyebb lenne az életem! Eszembe jut, hogy hiszen lenne rá megoldás : be kellene költöznöm egy manapság terjedőben levő, öregek számára épülő, egy-két szobás kis lakások egyikébe, mely tulajdonképpen a későbbi, már mozgásképtelen öregek ellátására létező otthonok előszobája, előző állomása. Egyelőre nem bírom rászánni magam a gondolatra, hogy elhagyjam a házat s vele annak illúzióját, hogy még úgy-ahogy benne vagyok az ÉLET nyüzsgő forgatagában...

Vásárhelyi Őszi Tárlat 2024

Mindenféle kóbor vírusok...

    Mire kilábalok a hét eleje óta tartó "mezei vírus" ártalmaiból és némi erő költözik lassan lábaimba, kisebb fajta étvágyra emlékeztető érzés a gyomrom tájékára a fájdalmas görcsökkel kísért enyhe hányinger helyére, lassan újra az íráshoz is visszatérhetek... Talán ez hiányzott a legjobban. Nekem mindenesetre. Ez is bizonyítja a szememben, hogy elfoglaltságként elsősorban saját használatra a legfontosabb!

   Örültem, hogy vagy 5 kiló leolvadt rólam, s visszatérésem óta (aug. 8.) csak egyszer vettem kenyeret, amely persze rég el is fogyott... Újat venni nem nagyon volt se erőm, se étvágyam. Azt hiszem, a kóbor vírus is azért talált meg, mert az otthoni, majd az itt folytatódó, bár kicsit enyhébb kánikula teljesen felélte ellenállásomat. Természetesen orvoshoz se mentem (nem is nagyon bírtam volna), reméltem, hogy szervezetemre is bízni lehet néha egy kis feladatot, ahelyett, hogy újabb gyógyszereket írassak fel magamnak a meglevők mellé, melyeket igyekszem így is csökkenteni... Természetesen tudom, hol a határ.

   A hét vége "forgalmasnak" ígérkezik. Ma d.u. jön Valérie a heti 2 órára takarítani, azt hiszem, egyelőre képtelen lennék a porszívót tologatni... Fél 8 táján elmegyek barátnőmért a vonathoz. Holnap d.u. 5-kor konferencia lesz : egy antropológus beszél a Kelet-Nyugat között lefolyt pályafutásáról. Vasárnap pedig társulati, családi összejövetel lesz, mielőtt szeptembertől az új évad el nem kezdődik.

   Megint csak azzal a kellemetlen mérleggel nyugtázom a nyarat, hogy nem tettem semmi érdemlegeset. Tudom, hogy ezt nem nekem kell eldöntenem, de vannak belső igazságok, melyeket cáfolni lehetetlen.

Kis eszmefuttatás napsütésben, 20°-ban, úgy estefelé...

    Mire körülnéz az ember, vége felé jár a nyár... Itt északon már egy hete esik az eső. Naponta többször. Egyelőre még örül is neki az ember  -  no meg a kimerült kert is  -  de biztos vagyok benne, hogy nem kell hozzá sok idő, vágyakozva gondolunk majd a melengető  -  de ki nem zsigerelő napsugarakra! 

   Valahányszor visszatérek születésem helyére, szembejön velem a múlt. Majdnem 27 éves voltam, amikor G-rel, 1 éves házasság után elhagytuk Szentest Algériáért, az őt váró új munkahelyért. De attól kezdve szinte idegenként jártam vissza nyaranta, hiszen turistaként kezelt saját szülőhazám, vízummal (!), útlevéllel, 24 órán belüli ideiglenes bejelentkezéssel szüleimnél a vásárhelyi rendőrségen... Akárhány órakor érkeztünk éjszaka, másnap már nyitáskor meg kellett jelennünk a rendőrségen, ha el akartuk kerülni a bonyodalmakat, hiszen számon kérték a határátlépő pecséthez képest, hol töltöttük az eltelt időt... S ez így ment éveken át.

   Csoda-e, hogy szinte bőrünkön éreztünk meg minden politikai enyhülést?... A vízum, majd később az útlevél eltörlését a határon, amikor is egyszerű személyi igazolvány  -  majd jóval később egy lezser kézlegyintés is elég lett a határátlépéshez... Nem beszélve Magyarország csatlakozásáról az Európai Unióhoz! Én magam úgy éltem át, mint a honfoglalás előtti álmunk beteljesülését : végre európaiaknak tekinthettük magunkat!... Akkor még nem is sejthettük, hogy óriási kampánygépezet próbálja majd rágalomhadjárat céljául kitűzni ezt az évezredes álmot... Hallgatólagosan szolgálva ezzel a putyini paranoia trójai falovának szerepében a birodalmi nosztalgiát.

   Most újra bizonytalan időket élünk. Nagy érdek-ütközések színtere lett szegény, kimerült kis bolygónk, a túlnépesedés, klimatikus lázadás, energia- és vízválság kereszttüzében vergődő, végsőkig kizsigerelt kis földgolyónk, ahol a világ leggazdagabb embere (kinek része van az előbbi katasztrófákban) nem tudott egyebet kitalálni az emberiség megmentésére, mint néhány specimen kitelepítését egy üres, életképtelen, túl meleg vagy túl hideg holt égitestre... 

   Köszönöm, engem nem csábít a lehetőség (még ha lenne is rá minimális esélyem)... Jó nekem ez a szépséges, csodás "kék alma", megszelídítve, megbékítve, megtisztítva a "haladás" sok-sok anyagi és szellemi hulladékától...

napfogyatkozás előtt...

bozótos kert...

Kánikula és lecsapódása...

    Pár napja jöttem vissza Magyarországról, de még csak most tudom úgy-ahogy összeszedni száz felé gurult darabjaimat, hogy ennek a bejegyzésnek nekilássak... Remélem, sikerül a végére járnom.

   A délalföldi kánikulát nem ecsetelem. Szerencsére a klímaberendezés segítségével a házban, autóban ki lehetett bírni, de sétáról, strandolásról számomra szó se lehetett. Le is mondtam a hétről, amit a gyerekek Budapesten és a Balatonon töltöttek, szép élményeiknek másodkézből is nagyon örültem. Azt a hetet többnyire magányosan töltöttem, még írni is megpróbáltam, nem sok ihlettel. A forróság lehetetlenné tette, hogy kimozduljak, még a sarki boltig is nehezemre esett. Legkedvesebb szórakozásom a Kossuth rádió hallgatása volt, mely tudvalevőleg mostanában régi felvételeket sugároz, melyek egy része az utóbbi években nem ítéltetett elfogadhatónak a műsorra kerülésre, vagy már régóta nem volt elérhető. Igy, amíg el nem kezdődik az új műsorterv, csemegéztem a regényrészletekből, életút-interjúkból, hangjátékká átírt prózákból stb. Szinte éjjel, nappal, a megunás veszélye nélkül, olyan izgalmas, változatos volt a műsor.

   A visszautazás napja nagy megpróbáltatás volt. A szokásos búcsúzkodás sem könnyű, de a repülőgép reggel 6 órás indulása nagyon megnehezítette az amúgy is fárasztó utat. Egy részünk (köztük jómagam) nem is feküdt le, hiszen legkésőbb hajnali 2 órakor indulnunk kellett : 170 km állt előttünk a reptérig, mely az éjszakai időpont ellenére meglepően tömve volt a csomagokkal megrakott, kígyózó sorokban araszoló vagy siető utasokkal, de nem volt ritka a csupasz földön mélyen alvó sem...

   Párizsba érve ketté szakadt hat tagú csapatunk : négyen taxival hazamentek, mi Alice-szal kettesben a Gare du Nord felé vettük az irányt, ahol pár órás várakozás után vonattal jöttünk hozzám ide északra, mert unokámnak maradt pár napja a következő programig.

   Mondhatom, meglehetősen használhatatlan állapotban voltam az érkezéskor, több kávé elfogyasztása ellenére, lábaimról ne is ejtsünk szót. Alice nagyjából 2 napot tudott maradni, de az is kellemes volt. A kertre ki se merek nézni : esőért kiált. Errefelé is tragikus szárazság uralkodik. A fejemben kezd helyreállni a rend, amely a több hetes kánikula és a megfeszített utolsó nap miatt felborulással kecsegtetett... Olykor-olykor komolyan aggódni kezdtem, de remélem, lassan helyrerázódok.

Nem nekem való már az ilyen kaland. Az ottani rokonokkal és a gyerekekkel töltött idő kedvéért adtam be a derekam. Végül is hogyan bánnám, hogy elmentem, hiszen olyan jó volt a bensőséges együttlét, nomeg a párját ritkító magyar görögdinnye! 

a mindszenti szőlőlugasban

   

már otthon, a konyhában

Két bőrönd között...

   A jövő vasárnap korán reggel vonatra kell ülnöm a nagyobb fajta piros bőrönddel, hogy a Gare du Nord-on találkozzak fiammal és menyemmel, és A. elvigyen bennünket a repülőtérre (a többiek később jönnek utánunk). Irány Budapest, ahol felvesszük a bérelt autót és azzal még jó 160-70 km-t megyünk Mindszentig. Nem tudom, mikor kerülünk ágyba. Nekem biztos nagyon hosszú lesz a nap, de az eszemben folyton a kánikulától való félelem bújkál... (még az itteni júniusit se hevertem ki, bár enyhébb volt pár fokkal, de nagyon megviselt. Nem vicc, minden év nehezebb, ebből is észreveszi az ember, hogy mégiscsak 79 lesz az idén, ha igaz...)  

   A múltkor számoltam meg, hogy karácsony óta hányszor csomagoltam ki és be bőröndömet. Kb. hatszor. Mindannyiszor meglehetős stressz előzi meg : elvégzendő és itthon nem felejtendő dolgok listája, mosás, kisebb ajándékok beszerzése, a ház rendbehagyása, virágok meglocsolása, az ismerősöknek telefon, ki visz az állomásra és ki jön értem visszafelé, csomagolás, ébresztőóra és az utazást megelőző, mindennek ellenére álmatlan éjszaka... Igy visszagondolva, remélem, kívülről is elég fárasztónak tűnik, hiszen a készülődés közben állandó koncentrált állapotban kell lennem, hogy semmit se felejtsek ki. Csoda, hogy pár hónap mozdulatlan nyugalomra vágyom?... Kis kávéra a teraszon, olvasgatásra a napernyő alatt, ha enyhül a hőség, néha egy mozira vagy vacsorára egy kisvendéglőben el nem utazó barátokkal, írogatásra vagy csak bogarászásra a Neten... Esetleg a kertben, lenyugvó nap megszelídülő fényében?... Ugye, nincsenek is falrengető vágyaim?... Inkább szemlélődni, mint valami sürgősnek hitt cél után futni...