Keresés ebben a blogban

2024. március 28., csütörtök

Napsütéses hévége március végén

    A nap bújocskát játszik a felhőkkel  -  kezdeném szokás szerint a pillanatnak megfelelő időjárásjelentéssel, mintha csak szükségem lenne kitapintani a valóság szilárd talaját a lábam alatt, mielőtt elrugaszkodhatnék róla... Francia blogom tegnapi cikkének írásakor jutott eszembe ez a furcsa, ma már szinte szokássá fajuló blogírásba kezdés. Vajon miért ragaszkodom ennyire a valóság (vajon van igazi vagy csak vélt?...) érzékelésére, mint kiinduló pontra, mely sokszor végig is kísér, G. nagy bánatára. Annak idején, de számomra a jelenben is. Őt a képzelet világa érdekelte, vonzotta legjobban, nem pedig a "földhözragadt valóság", melyet szinte börtönnek érzékelt. Engem a festészetben és a rajzolásban is ez izgatott jobban : az oly változatos, izgalmas realitás felfedezése, kibetűzése, összefüggései, s nem pedig a fantasztikum, a sci-fi apokaliptikus jövőt ígérő, előrevetítő képzeletvilága... Elolvastam még kéziratban sok tanulmányát ezekről a műfajokról a korrektúra végett  -  melyet az ő kívánságára végeztem  -  de a szóban forgó művek kiestek a kezemből. Pedig az volt az álma, hogy az én képi világom és az ő művei (melyek sem fantasztikus, sem sci-fi műfajban íródtak, hanem az általa kidolgozott sajátos műfajban, aminek elemzésére itt nincs hely) összecsengjenek, szinte szimbiózisban működjenek, persze anélkül, hogy másolnák egymást... Bonyolult követelmény volt, aminek soha sem tudtam igazán eleget tenni, mert a két világ alapjaiban különbözött és engem legbensőbb intuícióimmal ellentétes irányba terelt  -  volna!... 

   E kis személyes kitérő után csak annyit, hogy a hét végét a gyerekeknél töltöttem a másik két nagyszülővel együtt. Péntek éjfél tájon érkeztünk, zuhogó esőben. Fiam vitt magával bennünket, munka után, este 9 felé tudtunk indulni. Ő haza, mi hozzájuk, vasárnap estig. A visszaút ugyabban az időben, csak eső nélkül...

   A köztes napok gyönyörű napsütésben teltek, bár nem volt túl meleg (12°-14°), de a napsugarak felélesztették a csodakert színeit. A kis robot fáradhatatlanul rótta a hepehupás gyepet, megtorpanva a parkot átszelő patak partján, körüljárva az évszázados fák törzsét, kikerülve a gyökereket, bokrokat, a hajdanán a patakra épült  mosoda romjait... Örültünk a jó hangulatnak, a szép és kedves unokáknak. Nincs ennél jobb gyógyszer a világon.


Lucie 18 éves lett...

a mosoda romja és a patak hídja

a magnolia elvirágzóban...

2024. március 22., péntek

Amikor semmi nem történt tulajdonképpen, ami elmesélhető vagy amit említeni érdemes...

   Napok óta gyengült az állapotom, de gondoltam, majd csak elmúlik magától is, mint már annyiszor. Legtöbb ismerősöm azonnal orvoshoz szalad, még akkor is, ha semmi baja, csakhogy megerősítést nyerjen ebben. Két véglet vagyunk, semmi kétség. Legalább lesz, aki eltemessen.

    Időnként, ha makacsabbnak mutatkozik a kór, veszek a gyógyszertárban valami vény nélkül is kapható szert, de ha minden kötél szakad, rászánom magam, hogy orvoshoz forduljak. A tegnapi nap ilyen volt.

   Másnapra kértem időpontot, mert aznap olyan gyenge voltam, hogy alig tudtam a lépcsőn lemenni, s ráadásul ismét elzárták a vizet az utcánkban kora reggel, nem volt időm letusolni, hajat mosni, akár a múlt pénteken (amikor is elfelejtették visszakapcsolni, s csak többszörös reklamálásra kaptuk vissza!...) Minden lakó fáradt a szeptember eleje óta tartó gyakori kellemetlenségektől, melyeket többnyire 1-2 nappal előtte tudunk meg, feltéve ha jól átnéztük a postaládába csúsztatott reklám-csomagot, mert közé keveredve érkezik az illetékes szervek szórólapja a várható kellemetlen meglepetésekről... Előreláthatólag az év végéig eltart a huzavona.

    2-3 tavaszias nap után  -  napközben +18°-ra is felment!  -  újra borongós, hideg Húsvétra számíthatunk az előrejelzések szerint. 34-ik éve lakom itt, hozzászokhattam már... Persze, amikor fiatalabb, erőteljesebb az ember, jobban túlteszi magát az időjárás kellemetlenségein! Most minden külön erőfeszítésbe kerül.

   A Húsvétot nem is várom tulajdonképpen. A gyerekek egy elzászi útra készülnek, végre együtt a család egy hosszabb hétvégére, nagyon rájuk fér! Attól nem félek, hogy unatkozni fogok, mindig találok érdekes tennivalót, legfeljebb a társaság lesz ritkább, mert ismerőseim közül valószínűleg sokan el lesznek foglalva a családdal. Az unokáim pedig úgyis kinőtték már, hogy a kert bokrai között keressék az aranyló húsvéti tojásokat!...








2024. március 11., hétfő

Esős hét : még egy!...

   A résnyire nyitott konyhaablakon át hallom egy rigó tétova csipogását... Egyszer csak látom : tőlem pár méterre, a terasz szomszédok felüli falára telepszik egy gerlepár. Méricskélik egymást, nyilván érzik a tavasz hívogatását. Melyik lehet a "fiú", melyik a "lány"? Olyan egyformák! Egyszer csak szabályos csókolózásba feledkeznek, majd se szó, se beszéd, áttérnek a befejező aktusra. Ezennel megtudom, melyik volt a "fiú"...

   Csepereg az eső, szombat óta ismét felhőbe burkolóztunk. Fiam felkiáltása szívből jövő, amikor vasárnap éjjel 11 felé megérkezik hazulról : "Hogy lehet ezen az égtájon kibírni? Nálunk (Párizstól kicsit délebbre) egész hétvégén ragyogóan sütött a nap!" Csak mosolygok rajta, hiszen itt lakott ő is 10 évig, mielőtt Párizsba költözött volna, hogy a Sorbonne-on befejezze tanulmányait és elkezdjen dolgozni. S ha néha búskomorságról panaszkodtam a szűnni nem akaró felhőtakaró, a fényhiány miatt, túlzásnak érezte... November óta van benne része bőven. 

   Csütörtökön a délután jó részét egy idősek otthonában töltöttük 4 színjátszó barátnőmmel. Az otthon maga kellemes, nagy ablakokkal, zöld növények dzsungelével. Annie szervezte a felolvasást, a 4 magányos nő monológját életük alkonyán, mely 2018-ban került először bemutatásra (lien ici). A közönség legidősebb tagja 101. évét tölti május elején, de meglepő szellemi frisseségről tett tanúságot. El is mesélte élete egyik fontos epizódját, melyet a felolvasás ébresztett fel benne... Nagyon kellemes délután volt. A közönség egyhangúlag kérte, hogy hamarosan menjünk hozzájuk vissza! 





       







2024. március 4., hétfő

Svéd tusoló

     "Douche suédoise"  -  ez a francia kifejezés (melynek fordítása a címben) illik leginkább a mostanában felénk dúló időjárásra. Egyik nap vastag felhőtakaró, szünet nélkül szitáló hideg eső, pár nap, esetleg hét múlva ragyogó napsütés, aminek melege ugyan még nincs, hiszen éjszakánként lemegy 1-2°-ra a hőmérséklet. Annyi haszna mégis van, hogy legalább kiszínezi egy kicsit a világunkat, szárogatja a gyepet és a kamélia agyonázott virágait.

   Új hét kezdődik a szombat-vasárnapi pihenés (tespedés?) után. Nem volt kedvem kimozdulni  a szeles esős hidegben. Fiam is megérkezett hazulról este 11 óra felé. Előreláthatólag jó két hónapig tart még számukra ez a félnomád élet. Próbálok nem hozzászokni a jelenlétéhez, mely többnyire az estékre korlátozódik, mégis óriási a különbség az állandó egyedülléthez képest. De hát mi is az élet? Folytonos alkalmazkodás, melyben a jót a rosszabb követi, esetleg fordított sorrendben, ami mégis vígasztaló egy kicsit : elég kivárni a jó sorrendet!

   Ezen a héten jeles dátum következik : idősebbik unokám, Lucie 18. születésnapja, a nagykorúság szimbolikus kezdete. Barátaival készül megünnepelni, mi, a 3 megmaradt nagyszülő a hónap vége felé utazunk hozzájuk. Hogy elszaladt az idő! Igy van ez jól, bár az idősebbek ezt a száguldást egyre szédítőbbnek érzékelik, s néha szeretnék kicsit mérsékelni, hogy minél hosszabb ideig élvezhessék az élet halványuló kegyeit. Hiszen nem sok felfedezés vár rájuk, sőt néha az az érzésük, hogy nincsen már semmi új a nap alatt...

   Lucie születése ajándék számomra, de egyben az egyedüllét, az utolsó nagy felfedezés kezdete, hiszen születésem óta szinte soha nem éltem egymagamban. A Mérleg rendkívül "társas lény", az a hiedelem szállong róla, hogy magányban létezni se tud, a család, a barátok jelentik számára a biztonságot, a talajt és a levegőt.

   58 éves voltam, amikor G. meghalt. Fiunk kb. 10 évvel előtte már Párizsba költözött, hogy a Sorbonne-on befejezze jogi tanulmányait, sőt el is kezdett ügyvédként dolgozni, megnősült és első unokám negyedik hónapját töltötte be G. halála napján. Én pedig járni kezdtem a magány iskoláját, saját magam felfedezésének útját, hiszen addig se időm, se módom nem volt rá. Minden és mindenki fontosabb teendők elé állított, s én mindig is nagyon kötelességtudó voltam. Ez volt számomra az élet rendje. Sőt, néha élet és halál kérdése. Igyekeztem helyt állni, ahogy tőlem tellett.

   Most pedig? Kicsit elveszve érzem magam a mérlegen : egyik serpenyőjében az elvileg korlátlan szabadság, a másikban a szűkülő lehetőségek. Az  egyre zsugorodó szamárbőr.




   

2024. február 28., szerda

Télvégi pillanatfelvétel

    Végre kisütött a nap hosszú esős hetek után!... Tegnap még 5° volt napközben, metsző észak-nyugati szél kíséretében. Jó jel, gondoltam, hátha szétfújja a felhőket... Igy is lett ma reggelre. Talán segít kikecmeregni a gödör fenekéről, ahol hellyel-közzel február eleje óta üldögélek.

     A fürdőszobában a tükörbe pillantottam : nyúzott, sápadt arc nézett vissza rám, se rövid, se  hosszú hajjal, benne pár ősz szállal, amit nem lehet már a napsütésre fogni és melírozással álcázni. Eszembe jutott, hogy pár éve még nem kerültem a tükörképemet, sőt visszamosolyogtam rá, hogy jól kezdődjön a nap... Most pedig elég volt egy pillantás, hogy gyorsan összekapjam magam, és elmenjek a fodrászhoz. Egyelőre csak vágattam belőle, hogy valami formája legyen újra, amivel kivárhatom a tavaszt. Sorra kerülhet tán még egyszer az enyhe "melírozás" is, mintha a napsütés csak úgy mellékesen hagyná ujjai nyomát a hajamon egy tengerparti vakácion, ahová valószínűleg többé már nem megyek...

   Az elmúlt hét nem sok esélyt hagyott a pihenésre, s bár a program érdekes volt, jutott belőle minden napra, a végén mindannyiszor darabokban szedtem össze magam. Nem tudtam ellenállni a jó beszélgetések lehetőségének, a többi majd lesz valahogy. 

   A végén még a vasárnap se lett kivétel, bár egyedüllétről, pihenésről ábrándoztam, semmi előre megtervezett programról, hanem szabadságról, amelyben az ember átadhatja magát a jelen váratlanul felbukkanó kis vágyainak, szeszélyeinek, a pillanat meglepetéseinek... Helyette elkészítettem egy jó adag gyümölcssalátát desszertnek Anne barátnőm rögtönzött ebéd meghívásához. Négyen voltunk, jót beszélgettünk, 5 óra felé értem haza, s már várt Catherine telefonja : szóljak, ha hazaértem, szeretne eljönni egy kis beszélgetésre. Az idén még nem találkoztunk, örültem, hogy láthatom, mielőtt átesne egy gerinc-műtéten a hét vége felé... 8 utánig trécseltünk, mindannyiszor meglepődve, hogy mennyire hasonlítanak reakcióink az élet dolgaira. Ezután már csak a bejárati ajtó zárjának kis neszére vártam, mely fiam visszaérkezését jelzi hazulról, vasárnaponként éjfél tájban... 

virágzik a szomszéd szilvafája is...




2024. február 15., csütörtök

Mindennapi bosszúságok

tavaszodik...
    Ma ismét csodás napsütés fogad, mihelyt elszakadok a képernyőtől és kinézek az ablakon. Február közepén nyugtalanító a 16°, de annyira azért nem meleg, hogy sétára csábítson. Holtfáradt vagyok. 

   Főleg azért, mert az október eleje óta tartó utcai munkálatok teljesen kiszámíthatatlanul vetnek kínzás alá bennünket. Csak hogy ezt a hetet említsem : a múlt héten kaptunk egy "üzenetet" a levelesládánkba, miszerint kedden és csütörtökön (13-án és 15-én) elzárják a vizet reggel 8 és este 7 között az utcánkban. Mi legyen a fűtéssel, mely egyben a melegvizet is szolgáltatja? Senki se tudta. Felkeltünk kedd reggel a fiammal jó korán, hogy még az elzárás előtt letusolhassunk, ki-ki saját fürdőszobájában. Kis vizet tartalékoltam a napi használatra (az ivásra lesz ásványvíz). Kedden reggel 8 felé meginterjúvoltam valakit a munkások közül, amikor fiamat kikísértem az ajtón. A vízelzárás? A jövő héten lesz, közölte kedélyesen. Mondom, papíron jelentették be az "illetékesek"! Tévedtek, zárja le egyszerűen. Gondoltam magamban, igazán megtakaríthattak volna nekünk egy csomó stresszt...

   


Másnap, szerdán, egészen véletlenül észrevettem, hogy az utca másik oldalán levő nagy gödörtől átköltöztek a zajos gépek a mi oldalunkon levő gödörhöz. Kérdem az egyik munkást : helyet változtassak az autóval? Nem kell, nem zavar, feleli, viszont a vizet másnap, azaz ma, csütörtökön fogják végül is elzárni. Újabb stresszhullám és reménytelen előkészületek. Ma reggel szintén korai kelés (és kevés alvás az éjjeli bagolynak). Miért, miért nem, már reggel 6-kor beindultak a gépek a szobáink ablakai alatt. A vizet tényleg elzárták 8-kor, de d.u. 3-kor visszajött! 

   Most már semmin sem csodálkozom, és kérdezni se kérdezek többé. 86 éves szomszédasszonyom állandó pánikban naponta többször felhív. 

2024. február 7., szerda

Cogito ergo sum

    Kezdek magamhoz térni a pár napos intenzív rosszullétből, ami már máskor is előfordult velem, főleg kisebb-nagyobb stresszel járó erőfeszítés után. Most éppen a péntek esti összejövetelen felolvasásra került, a "kétkedés" filozófiai és mindennapi oldaláról szóló kis vitaindítóm után két nappal. Tudvalevőleg saját kétkedésem első tárgya én magam vagyok : nehéz saját teljesitményünkben holtbiztosnak lenni, én legalábbis nem vagyok, hiszen túl közelről szemlélem ahhoz, hogy véleményem tárgyilagos lehessen. Annál is inkább, mert én aféle botcsinálta, műkedvelő filozofálgató vagyok! Igaz, hogy a nagy elődök szerint a filozófia lévén szó szerint "a bölcsesség szeretete", mindenki képes (lenne) rá, sőt, talán műveli is a maga módján bizonyos fokon.

   A kételkedés témáját magam választottam, mert mióta az eszem tudom, óvakodtam attól, hogy bezárjanak bármi "kinyilatkoztatott" rendszerbe (legyen az politikai, vallási, művészeti stb), anélkül, hogy ne maradhatna egy kis nyilás, ahol friss levegő, kérdések-válaszok, ellenvélemények lehetősége, meggyőzésre törekvő érvek csatája ne zajlana le, s helyette kötelezően le kelljen borulni bármely tekintély előtt. Egyszóval, szabadon, saját magam mérhessem fel választásom esélyét, kockázatát.

   Nehéz pár szóban összefoglalni a kis vitaindítót, hiszen sokan hagyják rá magukat bizalommal a tekintélyre, mert megmenti őket a gondolkodás erőfeszítésétől. A politika területén pl. sok diktatúra él ebből a hosszú tapasztalatból. Elsősorban azt feszegettem, hogy a kételkedés a gondolkodás motorja, de nem jelenti azt, hogy le kell ragadni az állandó kétkedés állapotában, hanem elfogadni dialektikáját : miután  a minden oldalról megtörtént vizsgálódás után kidolgoztuk álláspontunkat, előfordulhat, hogy egy idő után újra mérlegre kell tennünk, hiszen az élet maga mozgás, a körülmények és velük mi is változunk. Ez utóbbi gondolattal a hagyományok sziklaszilárd védelmezőit volt szándékom megcélozni és egy kis mozgásra invitálni. Legnagyobb meglepetésemre nem támadtak meg... A kételkedés, ellentmondásos eszmecsere ugyanis feltételezi az ellenvélemények tiszteletét is.

   Nincs rá hely és alkalom, hogy bővebben is belemenjek a témába, lényeg, hogy nagyon kedvezően reagáltak az egybegyűltek, több, mint egy órán át tartottak a hozzászólások (s az én válaszaim), többen el is kérték a szöveget. Jól éreztem magam, kétségeim oszladozóban... A stressz elmúlása után a leszállás néha még nehezebb. Én legalábbis két emeletet zuhantam, s bár a fejemben kellemes zsongás uralkodott, lábaim felmondták a szolgálatot, s 24 óra alatt 3 kilót fogytam... 

   Ma már   -  a harmadik, negyedik napon  -  jobban vagyok.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...