Keresés ebben a blogban

2021. május 11., kedd

Viszontlátások

    Visszajöttem a hosszú hétvégéről, melyet a gyerekeknél töltöttem Párizs környékén. Azon kívül, hogy február végén találkoztunk utoljára, az is indokolta jövetelemet, hogy találkozzunk még az isztambuli években megismert barátunkkal Jean-Paul-lal, aki fiamat 12 éves korában látta utoljára, ami mégiscsak jó 30 éves távolságot jelent!

   Jean-Paul szintén legfiatalabb lányánál volt látogatóban Dél-Franciaországból. Anne fiam osztálytársa volt Isztambulban, így dupla volt a viszontlátás. Kölcsönösen felfedeztük egymás családját, házastársát, gyerekeit, unokáit... Már előre megnyugtattam a gyerekeket, hogy nem lesz gond a társalgással, mert J-P egyedül is tartja, akár órákig is, a beszélgetést. Egész karrierjét külföldön futotta be, Egyiptomtól Japánig, Kanadától Törökországig, Haititól Tunéziáig terjesztette a francia kultúrát. Mindenütt színjátszócsoportot alapított és járta az országot a francia repertoár darabjaival, melyet ő rendezett és többnyire játszott is benne, magas színvonalon! Én csak messzebbről követtem őket, egy-egy plakát készítéséig és a fényképes dokumentáció érdekében. Fiam a kulisszák mögött, esetleg a rendezői fülkében szívta magába a színház szeretetét, míg apja játszott a legtöbb darabban. Rengeteg közös élményt élesztettünk fel az 5 évi isztambuli "együttélésből". Mi, a "felnőttek" (manapság már inkább az "öregek"  -  bár J-P-ra nem illik a szó, annak ellenére, hogy a 80 felé ballag...) többször is találkoztunk Isztambul óta. Mindannyiszor szorosabbra fűzzük a barátság szálait. Ami engem illet, nálam pár évvel idősebb testvéremnek tekintem. Ő sokszor "ma petite soeur"-nek titulál, ami "kishúgom"-nak felel meg. Évente többször beszélünk, írunk egymásnak. Ő is megözvegyült, felesége 3 évvel Gilbert után halt meg. Akárcsak én, ő sem tudja elképzelni, hogy helyettesítse "élete párját" valaki mással. Nem követendő példaként mondom, csak egyszerűen így van, és nem is lesz másként.

a gyerekek kutyája, Omega sikeres közeledési manővere


2021. május 3., hétfő

Fogászati intermezzo

    Délelőtt ismét fogorvosnál jártam. Ezúttal néhány eljövendő implantátum érdekében. Már 2015-ban elkezdtem az előkészületeket, de egy felbukkanó sürgős betegség elsőbbséget követelt és elhalasztottam sine die a folytatást. Tudtam azonban, hogy előbb-utóbb halaszthatatlanná fajul majd a dolog.

kb. ilyen lehetett...

   Be kell vallanom, hogy a fogorvoshoz gyerekkoromból eredő rettegés fűz. Annak idején, az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején sok esetben a körzeti orvosok rendelői is fel voltak szerelve egy fogorvosi sarokkal, ahol alapvető műveleteket el lehetett végezni: foghúzást, tömést, koronát stb. Implantátumról szó se volt akkoriban.

   A legidősebb körorvos Mindszenten akkoriban az erdélyi Zalatnáról származó dr Finta Dezső volt. Még a 19. sz. végén született, nagyanyámmal volt egyidős. Azok közé a régimódi családi orvosok közé tartozott, akiket bármikor ki lehetett hívni sürgős esetben (ügyelet nem volt akkoriban), mégis maradt idejük óriási kultúra felhalmozására (házában pl. egy nagy terem minden falát betöltötte óriási festmény-gyűjteménye, amelyet egyszer kiváltságképpen nekem is megmutatott, gondolom, kis hírnevemnek köszönhetően a rajz területén már iskolás koromban...) Legelső találkozásunk idején viszont kb. 5 éves lehettem. Beteg voltam, kijött hozzánk, hogy beoltson. A szoba közepén állt nagyszüleim kettős ágya, és én egyik oldalról a másikra hengeredtem, hogy el ne érjen. Az orvos, kezében az injekciós tűvel, lassan türelmét vesztve, legalább háromszor körbe járta az ágyakat, míg el tudott kapni...

   10-12 éves koromban kezelte a fogaimat, sokáig tartott, fájdalmas volt, hiszen a lábával meg-meglódított fúró nagyon lassan forgott... Máig beleborzongok az emlékébe is, s örök időkre szóló irtózás maradt bennem a fogorvosok iránt. Annak ellenére, hogy az általa kezelt fogak tömése minimum 20 évig bírta...

2021. április 24., szombat

Egy igazi tavaszi nap volt...

    Szinte egész héten csodálatos tavaszi időben volt részünk. Tegnap még a szél is elült, és E. barátnőmmel a teraszon telepedtünk le : ő teát, én kávét ittam szokás szerint. Sőt, amíg a teavíz felforrt, leszedte szinte az összes kövér pitypangot a kertben egyetlen tyúkja számára... A pillanat olyan meghitt, szép, lágyan tavaszias volt, hogy kerestem a nemlétező gombot, amivel megállíthatnám az idő múlását... Ilyenkor önkénytelenül arra gondolok: vajon milyen esemény, milyen baljós hír fogja majd behajtani rajtam az árát?... Mint már annyiszor.

Estefelé SMS csörren kétszer is a mobilomon. Két hosszú üzenet, ismeretlen telefonszám. Végiolvastam, és még ma reggel is érzem a hatását. Ráadásként ma d.u. felhív az illető, és több mint 3 (!) órán keresztül szóval tart. Nemcsak egész délutánom ment rá, hanem a megmaradt jó hangulatom is...

      Kb. 20 éve ismerem őt és élettársát, 2 nagy gyerek szüleit (ha franciául írtam volna ezt a bejegyzést, már rég kiderült volna, hogy a nej telefonált... Magyarul sokáig fenn lehet tartani a homályt). Szóval a nej (nevezzük Béatrice-nak) ötvenes, szép, érdekes nő, a férfi (legyen neve Georges) valamivel idősebb, a helyi egyetemen tanít. Őt ismertem jobban, bizonyos társulatok tagjaként gyakran találkoztunk, Gilbert-nek is bensőséges barátja volt. Rendkívül kedves, szolgálatkész, figyelmes ember, sokan ismerik, lehetetlen könyvesboltban, szinházban stb. találkozni vele, anélkül, hogy valaki a nyakába ugorva ne szakítsa félbe a beszélgetést.

   S akkor Béatrice bejelenti, hogy szétválnak, már ki is vett egy lakást, s hogy a 24 évet egy ismeretlennel élte le, aki mellett ő nem létezett, aki mindig távol volt, s ha ő kérdést tett fel, a válasz az volt: "Semmi közöd hozzá!"... Időnként fizikai bántalmaktól se riadt vissza. 

   Felesleges mondanom, hogy egy világ omlott össze bennem. Tudom, hogy a látszattal csínján kell bánni, mert a külsőre legidillibb házasságok is rejthetnek valóságos poklot. Azt is számon tartom, hogy csak az egyik fél leírását hallottam, amit szintén óvatosan kell kezelni. Georges, ez a figyelmes, gyengéd barát, a rendkívül művelt, segítőkész ember egy hideg, sőt kegyetlen házi zsarnok szerepében nehezen képzelhető el!... Talán én vagyok a ritka és gyógyíthatatlan naív, aki meghatódik a hosszú és szép házasságok láttán és nem tartja lehetetlennek, hogy a kezdeti szerelem, még ha átalakul is, nem alszik ki kötelezően pár év múltán, közönybe, unalomba, estleg durvaságba fulladva?... Vagy Bergmann-nak van igaza, aki a "Jelenetek egy házasságból" c. filmjében olyan kegyetlenül józan képet tartott a szemem elé, hogy egy időre elvette a kedvemet diák koromban a páros élet gondolatától is... 

2021. április 17., szombat

Adósságok

    Gyönyörűen süt a szombat reggeli nap, bár a levegő még nem melegedett fel, és előreláthatólag nem is fog 13-14°-on túlra. Nem baj, maga az, hogy süt, kis kedvet ad az élethez. 

   Már megint elszaladt szinte az egész délelőtt a képernyő előtti bámészkodással, pedig sikerült korán felkelnem (fél 4-kor feküdtem le és elalvás előtt még olvasgattam egy kicsit a most megjelent könykínálatról). Mindig bennem van a sürgető stressz, mintha állandóan felróná, hogy az időmet vesztegetem, ahelyett, hogy A FONTOS DOLOGGAL törődnék, de hogy mi is valójában az a halálfontos, minden mást felülmúló feladat, ami rám vár, pontosan nem tudnám megmondani. Csak abban vagyok biztos, hogy életem szemlátomást fogy, mint az a bizonyos szamárbőr, melyet Balzac hőse kapott kívánságaiért cserébe. Fogy kíméletlenül, és én még semmit sem végeztem el belőle.

   Csak gyanítom, honnan ered az érzés, mely fogva tart és ritkán engedi meg a felszabadulást, akkor is csak olyanformán, mint raboknak a rövid kimenőt. Azt hiszem, G. halálával kezdődött.

még Isztambulban festettem 1988-ban

    Mindenki hallott már a túlélők adósság-érzéséről. Hát erről van szó esetemben is, azt hiszem. G. 56 évesen halt meg 2006-ban, írói pályája éppen kibontakozóban volt kb. 15 éve. Két regénye, három novelláskötete és több esszéje jelent meg ez alatt a rövid idő alatt, s még több várt megírásra. Állandóan dolgozott, még súlyos betegen is; mondhatnám, hogy az írás tartotta életben. Három könyve befejezés alatt, megpróbálta diktálni nekem az utolsó fejezeteket, de már nem bírt felkelni, és beszélni is alig. "Majd te befejezed őket..." hagyta rám a megoldhatatlan feladatot. Egyet befejeztem, elvégeztem a levonat javítását, meg is jelent, valamint egy interjúja és hosszabb tanulmánya egy wales-i sci-fi íróról, akivel még találkoztunk személyesen Párizsban (én csak a sofőr és a beszélgetés felvevője és átírója voltam), de a szöveget már  nekem kellett befejezni és leadni G. halála után egy jó hónappal. Maradt a regény... Én nem írogattam akkoriban, ez az ő játszótere volt, én inkább festéssel, rajzolással foglalkoztam, folyóiratunkba írtam pár recenziót, és főleg a szervezés hárult rám. MINDEN terület megszervezése: az ő munkájához is asszisztáltam, mindennapjaink minden részlete szintén rám hárult, nem beszélve az évente háromszor megjelenő 144 oldalas irodalmi folyóiratunk körüli óriási szervező munkáról. Ez volt a nagyja. Nem beszélve élete vészesen hanyatló orvosi oldaláról... 

   A regény még mindig befejezetlen. Nem bírok hozzányúlni. Vérszegényen azzal érvelek, hogy az ő írói világa gyökeres ellentéte az enyémnek  -  ugyanakkor milyen alapon hasonlítom össze az "enyémmel", ami valójában nem is létezik?... De ha lenne, akkor is teljesen más lenne. Ezzel talán meg is közelítettem az eredeti problémát: sürgősen be kell(ene) bizonyítanom (legalábbis magamnak), hogy megérdemeltem a túlélést, az azóta eltelt 15 évet...

2021. április 10., szombat

Mozgósítani próbálom magam...


    Egyre nehezedik a hangulat az országban, sőt, ahogy olvasom, nemcsak abban az országban, ahol élek. A médiák tele vannak aggodalommal, nehogy elharapózzon az össznépi depresszió. Pszichiáterek nyilatkoznak, hogy alig győzik a munkát, nehéz időt szakítani az egyre fiatalabb páciensekre. Néha az az érzésem, hogy akinek eddig még nem jutott volna eszébe, hogy depresszió fenyegeti, szinte azonnal érezni kezdi magán az első jeleket: "tényleg, olyan nyomorult, sajnálni való az életem..."

   Sokan a háborús időkkel hasonlítják össze a mostanit: a mi generációnk az első, amelyik a háború után született és soha nem tapasztalt hasonló körülményeket. Állítólag háborús időkben meglehetősen ritka volt a magas vérnyomás (túltápláltság,  kényelmes életmód hiányában), a depresszió valóságos luxusnak számított volna, hiszen a puszta életben maradás volt a tét, nem pedig a hangulat változásai. 

   Fiammal pont erről beszélgettünk ma reggel, amikor a kutya sétáltatása közben felhívott. Mondtam neki, hogy a mi életünk sokkal nehezebb volt, mint amilyenben a mai 20 évesek szenvednek. Igen, mondja, csakhogy megismertük a könnyedséget, azt, hogy kívánságaink nagy része szinte azonnal teljesülhet. Nehezen viseljük el, ha megvonják tőlünk kis vágyaink valóra válását. Ránk nehezedik annak a nyomása is, hogy ezáltal sikertelen, az életben nem boldoguló, szerencsétlen alak benyomását keltjük magunk előtt is, akit sajnálni kell. S aki sajnálatra méltó, az egyben hasznát is elveszíti... Hát így valahogy éli meg a mai ún. aktív korosztály. A távlatok beláthatatlansága, hiánya a probléma.

   Esik az eső, olyan köd van, hogy alig lehet az utca végéig ellátni. Akárcsak novemberben. Egyik barátnőm most ment el: egy kávéra nézett be és hozott egy kis frissen főtt levest. Meghánytuk-vetettük dolgainkat, és hogy ne ismételgessük unalomig a mindenkit egy nyájba terelő Covid-témát, felvetettem neki, hogy meglehet, veszek egy új kanapét, mert nem bírom nézni, hogyan próbálják a gyerekek magukat belepréselni a megmaradt kevés ülőhelybe, ha nagyritkán el tudnak jönni... Ez is lehet egy kis mozgósító cél, úgy az eljövendő pár hétre.

2021. április 4., vasárnap

Húsvét vasárnapja

 Húsvét vasárnapja van... Nehéz ünnepi hangolatot kicsiholni a magányból... Inkább felidézem gyerekkoromat, amikor is a húsvéti készülődés már napokkal előtte megkezdődött. 

   Természetesen az 1956 utáni évekre gondolok, akkor költöztünk nagyobb házba, s mintha körülményeink is javultak volna lassacskán. Arra élesen emlékszem, hogy szüleim mindig rengeteget dolgoztak, a jobbulás igyekezetében, állandóan többletmunkát is vállalva. A külöbség talán abban látszott meg, hogy a beszolgáltatások és egyebek már nem vették el a munka gyümölcsének nagy részét. Ettől kezdve lettek napsugarasabbak gyerekkori emlékeim...

   A Húsvétban nem annyira vallásos jellege maradt fenn emlékeimben, a család nem gyakorolta  különösebb hévvel a templomba járást (anyám különben is a kevés számú protestáns felekezet tagja volt). Szinte egyedül az én gyenge vállaimon nyugodott a család üdvössége, nekem kellett minden vasárnapi misére felballagni a templomba, ami nem kevés gyaloglást jelentett, hiszen a templom a falu másik végén volt. A Húsvét számomra inkább a tavasz igazi kezdetét jelentette. Fényesen, melegen kezdett sütni a nap, rügyeztek, virágoztak a fák, tavaszi illatok úsztak a levegőben, felettünk az ég kifeszített makulátlan kék vászna... A ház nőtagjai főzték a tojásokkal, kolbásszal körülvett sonkát a nagy fazékban, amely napok múltán fogyott csak el. Sült a húsvéti kalács és a kuglóf, valamint az egyéb finomságok, vaniliás illatok keringtek a házban, mely már előtte átesett a nagytakarításon. 

   No és a hétfő! A locsolkodás napja! A család és a rokonság férfitagjai azt hiszem születésem óta meglocsoltak, de igazi eseménnyé csak kamaszkoromban vált a szokás, mégpedig a locsolkodók várásával. Listát vezettünk róla, kinek jutottunk eszébe! Minél hosszabb volt a lista, annál nagyobb volt a büszkeség! S a hétfői napon hajunk, ruhánk bűzlött a sok olcsó kölni koktéljától. Nagyanyám dél felé kaput zárt és kíméletlenül elutasította a még kóválygó locsolókat, mondván, hogy a rendes locsolkodó hajnalban kezd! Dél felé már amúgy is csak biciklijüket bizonytalan kacskaringókkal toló, a hazafelé vezető utat kereső, esetleg el-eldőlő férfiakkal lehetett az utcán találkozni...



2021. március 27., szombat

Búcsú a tulipánfától


    Itt, északon, még alig rügyeznek a fák. 14° körül jár a hőmérséklet, s még ennek is örülhetünk. Körülöttünk a természet csak a napsütésre vár, hogy a levelek, virágok kibomolhassanak. Egy kivétellel: E. barátnőm csodálatos, tisztes korú tulipánfája kivételével, mely tegnap délután már teljes pompájában várt bennünket. Igaz, hogy a napsütést hozzá kellett képzelnünk, de így is nosztalgiát ébresztett bennünk máris, hiszen régóta kísérjük csodáló figyelemmel (részemről 2004 óta) évenkénti kibontakozását. Nyaranta unokáinak szolgáltat búvó, esetleg olvasgató, meditáló helyet lombjai rejtekében, árnyékában nagy családi ebédek hangulatát őrzi. S pár hónap múlva gazdát cserél a ház, lakói elköltöznek számtalan emlékükkel együtt, 30 év után. 

E. kertjéből

   E. finom ebéddel várt bennünket, annak ellenére, hogy van mivel elfoglalnia idejét: új lakóhelyük kiválasztásával és megvételével, a költözködés megszervezésével még július előtt. Irtam már többször is erről a szívemnek kedves családról, ahol pár éve 70 meghívottal együtt ünnepeltük E. 70. születésnapját, pont a tulipánfa alatt. 2 éve lesz októberban, hogy jó 40 személynek nyitotta meg a nagyméretű nappalit, ahol is felolvasásra került a négy magányos nő monologjából komponált szövegem. Sok-sok telefonos és élőbeni beszélgetés táplálja az efféle mély kapcsolatot, vallásról, életfilozófiáról, mindannyiszor a másik elveinek teljes tiszteletben tartásával. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy az efféle gondolatcsere hat a beszélgetőtársra is, és nem múlik el nyomtalanul. Számos közös emlékből kovácsolódik össze a ragaszkodás, a baráti, majd azt írtam: testvéri szeretet, amikor az ember biztos lehet benne, hogy 
számíthat a másikra jóban-rosszban.


az a bizonyos tulipánfa, legalábbis ami a képre ráfért



a fa másik felével együtt, majdnem teljes egészében...
 





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...