2026. szeptember 27., vasárnap
Felebarátaim
Csodák csodájára még mindig száz ágra süt a nap, pedig már lassan kifutunk a szeptemberből, sőt, négy napja hivatalosan is beléptünk az őszbe. Nem tudom, örüljek-e neki, vagy aggódjak, mint a klímaváltozás még súlyosabb jelének... Lesz-e zimankós tél, amelyben vacogni fogunk az elérhetetlen fűtési árak miatt, mielőtt az eljövendő, még melegebb kánikula felemésztené maradék erőnket...
Csak károgok itt, akár egy vészjósló fekete holló, bár tehetnék úgy is, hogy a homokba dugom a fejem, mint a repülni képtelen struccmadár... Tegyünk úgy, mintha élvezhetnénk gondtalan hálával a vénasszonyok nyarának ajándékait. Mint azelőtt. Igaz, hogy a dolgok alakulására vajmi kevés a hatásunk, örüljünk legalább az emlékeinknek.
Kegyes velünk az emlékezet, csodálatos módon megszépíti a gyerekkort, a fiatalságot, pedig az eszemmel tudom, hogy az ötvenes évek Magyarországa nem volt tejjel-mézzel folyó Kánaán. Az én életem a háború után pár évvel kezdődött, petróleum lámpával, nagyszüleimnek két világháború átvészelésével, szüleimnek a második túlélésének még friss emlékével, a romba dőlt ország talpra állításával egy új rendszer kemény markában. Hogy maradtak meg bennem mégis napsugarasnak ezek az évek, próbálom megfejteni.
Gondolom, ebben nagy szerepe volt annak, hogy szüleim nem láttatták velünk gondjaikat, esetleg valami titkos varázspálcával mesévé, mosollyá változtatták őket. Az is igaz, hogy a háború túlélése mindenkiben óriási energiát szabadított fel, s az új rendszer ígéretei a szegények, nincstelenek számára csak jobbulást hozhattak. Ennek pedig nem más, mint remény a neve. Igen, a kommunizmus sok bűne mellett nem akarom kiönteni a babát a fürdővízzel együtt...
Más. Tegnap órák hosszat néztem XIV. Leó pápa párizsi látogatását. Nem vagyok vallásos, de ez az esemény nemcsak gyakorló katolikusoknak szól. Mindenütt százezres tömegek fogadták. A kommentátorokat is meglepte ez az óriási lelkesedés az új pápa iránt, akit még alig-alig volt idő megismerni. Különösen sok fiatal volt a várakozók között, állítólag évente húszezer nagykorú (fiatal és érett korú) kéri a keresztelést.
Tudvalevően 1905-ben hozták Fr.o-ban az egyházi és világi hatalom elválasztásáról szóló törvényt, ami egyáltalán nem a vallások betiltását jelenti, csupán a magánszférára korlátozza őket. Tehát mindenki szabadon gyakorolhatja a maga választotta vallást, ha az nem ütközik az ország törvényeibe, s nem próbálja elnyomni a másikat (pl. a rossz emlékű Inkvizíció és sok véres vallásháború). Az utóbbi években erősen lecsökkent a rendszeres templomba járók száma (bár senki nem rótta fel, mint a kommunizmusban), ugyancsak a papi elhivatottság. Ebben része volt a pedofil botrányok sorozatának is, amelyeket nyíltan próbált feltárni a francia egyház, nemcsak a jelenlegi egyházi iskolákban, hanem az immár meglett felnőtt korú, de lelkileg megnyomorított áldozatok (számuk több mint két-háromszázezerre tehető) tanúvallomásainak összegyűjtése után.
Vajon mi volt a pápai üzenetben, ami lángra lobbantotta ezt az odaadó lelkesedést? Nem hiszem, hogy a személye elegendő magyarázat lenne, akármilyen szimpatikus is egyszerű közvetlensége. Talán inkább az, hogy az emberek jó része ki van éhezve valami vigaszra, melegségre, ami nem háborús szenvedésekről, gazdasági válság szorításáról, a Mesterséges Intelligencia láthatatlan apokaliptikus fenyegetéséről szól, hanem egyszerűen csak arról, hogy "embertársam vagy, elismerlek, ne ellenségei legyünk egymásnak, hanem (van erre egy szép magyar szó) felebarátai..."



