10 nap távol a megszokottól

    Mióta hazajöttem a gyerekektől, igyekszem utolérni, elvégezni hátrahagyott mindennapos teendőimet. Elismerem, hogy a 10 napos megszakítás jót tett, a hely- és levegőváltozás szintén. No és főleg az, hogy szünetelt a mindennapos egyedüllét, mely néha azt a látszatot kelti, hogy napjaink üresen sorjáznak egymás után. 

   Eleinte nehézkesen találja meg a helyét az ember... Még a matrac is olyan keménynek tűnik, hogy reggelente alig bír elbotorkálni a nappaliig, ahol kutya-macska türelmetlen epekedéssel várja! Egy-kettőre végeznek a reggelivel s máris készek az első sétára a kertben. A macska a maga jó 16 évével elboldogul egyedül is, de a kutyát pórázon kell tartani, míg meg nem szilárdul a bal hátsó lábába beoperált protézis... Addig gyakran 3 lábon próbál ügetni, s a negyediket csak akkor teszi le, ha lelassít. Ha benn van, akkor a feje körül egy tölcsér szerű műanyag védőt hord, ami megakadályozza, hogy kiharapdálja a varratokat. Evéskor és kinti sétánál megszabadítom tőle, de nagyon szemmel kell tartani az okos, rendkívül élénk állatot. (Jack Russell)

   Mindez reggel 7 óra - fél 8 felé kezdődik, amikor is otthon én még csak másik oldalamra fordulok... A gyerekeknél minden régi, rossz szokásom felborult. Nem éjszakáztam, mint otthon és a lányok is felmentek a szobájukba 10 óra felé. Éjfél felé magam is olvasni mentem az ágyamba. Internet elvonó kúrát tartottam.

   Mindvégig gyönyörű idő volt! Hát nem csodás a gondviselés? Visszautazásom reggelén kezdett esegetni. A több száz éves fák (gesztenye, akác, meggy stb. stb...) virágba borultak, pont azon a héten! Az ebédlőasztalnál töltöttem időm nagy részét, ahonnan balról és szemben is a kertben gyönyörködhettem az eltolható óriás üveg nyílásokon keresztül, miközben a robot fűnyíró fáradhatatlanul rótta a köröket.

   Délben és este otthon ettünk, a lányok is szívesen és ügyesen főznek, anyjuk már régóta megbízik bennük, hiszen a szülők csak estefelé érnek haza. Persze, én is átvettem néha a szakács szerepét, hiszen unokáim többnyire a vizsgákra készülődéssel foglalták el a vakáció napjait. Néha azért volt alkalom kis kártyapartira vagy egyéb társasjátékra is! Csütörtök este viszont meghívtam őket vacsorára barátaikkal együtt egy közeli kis vendéglőbe.

Helyzetjelentés ragyogó tavaszi napsütésben

    Ha jól számolom, az év eddigi 4 hónapja alatt már harmadszor pakolom a bőröndömet, hogy ismét útra keljek 10 napra, no nem hetedhét országon túlra, csak innen 230 km-re, a gyerekekhez. Fiam kérésére vállalom a "gyerekpásztorkodást", pedig az unokáim már ugyancsak kinőtték a gyerekkort! A nagyobbik 20 éves, ő maga is elmegy majd pár napra, de már nem a szüleivel : ez a dolgok rendje! Itt mérem le az óriási változásokat az én 20 éves korom és az övé között.

    Gyönyörű az idő nálam és szívesen eldolgozgatnék - tőlem telhetően - a kertben! Persze, a gyerekeket is szeretném látni, olyan gyorsan telik az idő, hogy sosem elég a találkozásokból! Néha eszembe jut Endi : milyen jó ötlet volt fiuk közelébe költözniük! Akár naponta találkozhatnak egy kávéra, pár szóra... Errefelé ez nem lenne olyan természetes... Ezért én a látszatától is irtózom, hogy "rájuk telepedjek"... Amíg lehet, szeretek magamra számítani, mert tudom, hogy ez a bizonyítéka, hogy még meg tudom tenni. Hogy meddig? Valószínűleg ennek is eljön egyszer a határa. Pl. azelőtt - nem is olyan régen! - még autóval mentem hozzájuk, s nem kellett értem jönni a Gare du Nord-ra, ami nagyon bonyodalmas expedíció Párizson keresztül - rosszabb, mint idáig eljönni! Izgultam is valamelyest, mielőtt unokahúgomat vittem vissza az innen 70 km-re levő Charleroi nevű belga reptérre, esőben... Visszafelé jövet még büszke is voltam egy kicsit magamra, hiszen 2-3 év óta nem vezettem autópályán, esőben, kora reggel (6-kor) és még csak el se tévedtem! Mindenki annak örül, aminek tud : nekem már csak ilyen öregasszonyos elégtételeim vannak...

   A hét nagyon gyorsan eltelt unokahúgommal. Sajnáltam, hogy nem vihettem el ide-oda nagy fáradtságom, gyaloglási nehézségeim miatt, hisz olyan ritka szép volt az idő ittléte alatt! Ő viszont többször is kisétálta magát a városban, a parkokban, sőt megkereste az egyik műemléket is, s ezért franciául kellett kérdezősködnie, amire az én társaságomban nem volt szüksége. Mondtam is neki, hogy pedagógiai célból küldtem el egyedül sétálni! Én viszont végkimerülésig (mindkettőnk részéről?...) kibeszélgettem magam édes anyanyelvemen, s a nevetésből is kijutott bőven, mint mindig, ha együtt vagyunk. Természetesen nem hiányoztak a velőig ható komoly témák sem.

Kis tavaszi forgalom

   Nagyon szépen sütött a nap már húsvét óta! Mindenképpen ki kellett volna jobban használnom a koranyári időt, hiszen tegnap több mint 10°-ot vesztettünk! Rég nem voltam a központban, hogy legeltessem egy kicsit a szememet a kirakatokon. Csak 10 perc gyaloglás innen, még az én ritmusomban is, de legjobb valahol leparkolni arra az esetre, ha nem jutna az erőmből a hazagyaloglásra is...

   

barátnőmmel, a férj fényképez

   

   Vasárnap d.u. vendégeim voltak egy kávéra, süteményre. Egy kedves pár, középkorúak, bár hozzám mérve fiatalok. Feldobott a több órás beszélgetés, nem volt benne holt idő egy perc sem, sőt a mondatokat is alig volt időnk befejezni, a másik már folytatta is! 

   Az alkalomra vettem egy csodás csokitortát kedvenc cukrászomnál, akihez ünnepélyesebb alkalmakkor járok. Kibontottam hozzá az üveg tokajit, amit még a télen hoztam, hogy megosszam itteni barátaimmal, hiszen nincs jobb a jó dolgok közös élvezeténél! Utána kávé és tea következett, de a témákból nem fogytunk ki a 4 óra alatt.

   

   

   Most pedig várom unokahúgom érkezését, aki Párizsban már leszállt tegnap éjjel, de marad a gyerekeknél pár napig és vonattal jön majd ide. Igy elmehet vasárnap a párizsi magyar konzulátusra szavazni! Remélem, az idő kegyes lesz nekik egy kis sétára péntek-szombat-vasárnap, amihez nekem már nem lenne lábam... De a beszélgetések is nagyon fontosak lesznek, mert nagy változások történtek életében az utóbbi hónapok alatt. Mindig szerettünk együtt lenni, mióta megszületett, öcsém első gyerekeként, apja 22-ik évében...

Felemás, bár a fele is elég lenne...

    Bizonyára sokan éreztétek már a "semmihez sincs kedvem" hangulatot, amikor is bármilyen csalétekkel kínálja is magát az ember, semmi sem tudja csábítani... Se étel, se ital, se a máskor izgalmas munka, de még a semmittevés sem... Kezén-lábán mázsás súlyokat cipel, de letenni sincs ereje...

   Április elseje van, kedves felebarátaim, azt hittem pedig, ha a fáradt, szeles, esős március végre leteszi a lantot, az április egyszerre felpezsdít majd bennünket, ahelyett, hogy még nehezebb súlyokat rakna ránk! Na de mitől pezsegjen az ember, hisz még a konyhai csapból is rossz hírek folynak? Közben fél szemmel figyeli mennyi benzin maradt az autójában... Mikor hagyja végre abba az amerikai bohóc (akin már nevetni sincs kedve) és felajzott szövetséges bombázója rögtönzött játékaikat? Míg a világgazdaság is romokban nem hever, akár Palesztina és Libanon? Iránhoz kell még egy kis idő... Közben Putyin markát dörzsöli a váratlan mannától.

   A választás előtti hangulatra sem lehet számítani az optimizmust illetően. Nálunk már lezajlottak nemrég a helyi polgármesteri választások, s hogy a szélsőjobb kicsit még előbbre tört a közepesebb városokban, de Párizst és a többi legnépesebb várost nem sikerült bevennie, már nem is lep meg senkit. Marine Le Pen betért egy kézcsókra O. V-hoz, mielőtt fellebbezési kérelme eldőlne, hogy le kell-e majd töltenie az első fokú ítéletet...

   Nézegetem a F-B-on az otthoni kampány lecsapódásait, a gyűléseket, kiszólásokat, a beszédek érveit, a "hivatalos, törvényes" útonállást, aminek  valamikor "rablás" volt a neve! Most a törvényes hatalom adta ki rá az utasítást... 

   Tudatosan nem szólok bele, sőt, szavazni sem megyek el Párizsba a konzulátusra, pedig kettős állampolgárságom megengedné. Úgy érezném magam, mint egynéhány erdélyi magyar, akit busszal visznek szavazni a határon túlra... Ha már egyszer nem osztozhatom a mindennapi gondokban (elég az itteniekből is), nem érzem jogosnak, hogy beleszóljak a dolgok alakulásába, még ha az én egyetlen voksom nem is lenne több, mint a vízcsepp, melyet a kolibri visz a csőrében a tűzvész eloltására...

(kép : "Egyedül a tömegben", olaj, vászon T.R. 2004)

Gyógyulást remélve

 Kicsit mozgalmas napok vannak mögöttem, azaz egyszerre mozgalmasak és bénítók.

Ilyenkor gyógyítgatja magát az ember türelmesen, fájó lábait, fáradt fejét.

Versek között keresgél új élményeket, válaszokat, régi érzések emlékeit.

Tudat alatt Takács Zsuzsa verseit kerestem. Pár éve találkoztam vele először és megszerettem. Itt-ott hézagos emlékezetem  -  egy-két év óta észrevettem, hogy a földrajzi és a tulajdonnevek törlődnek ki először, egyelőre ideiglenesen a fejünkből, hogy váratlanul visszaugorjanak, ha feladjuk a keresést  -  nálam többnyire meghagyva a kezdő nagybetűket, itt pl. a T. Zs. monogram lebegett előttem. Zs. valószínűleg Zsuzsa lehet, gondoltam, tehát nő. Az Interneten a magyar költők listáját kezdtem böngészni, majd Takács Zsuzsa verseit. Felismertem a hangulatot... Választásom erre a rövid versre esett (szeretem a novellákat, verseket, melyek nem hígítják fel a mondandójukat).

                          Reggelre már

                 Bár ne múlna mosolyod soha

                 bár ne tudnám átváltozásom

                 - szájszögleten boldogság ráncai

                 egy pillanatra győztes szívverés

                 de ott dobol a zuhanás a mélyben

                 és szárnyaink már összezárt kezek

                 felütve éjjel lassú tájain

                 sátornyi égbolt fekete szerelem

                 reggelre már a túlsó part szememben

                 csak némasága hűvös lángjai

                 reggelre újra éles messze látni

                 foglald kezedbe múlandó arcomat

                 egyetlenem a perc talán utolsó

                 mikor a kakas szól a vágyaink

                 kihűlnek megtagadnak -

                  

Rekviem

   Francia nyelvű blogom kisebb fajta válságon megy keresztül. Azon töprengek bezárjam-e, meghajolva a modern idők tendenciái előtt. Az is lehet, hogy én lettem érdektelen, lemaradva a kor felgyorsult diktátumaitól. Esetleg maga a műfaj kezd csendes haldoklásba. Talán látogatóik életkora lett egyre magasabb és a blog nehezen újul meg. Mindegyik ok igaz lehet, de szerintem nem szabad elfeledkezni a társadalom majd minden szférájában lejátszódó, a régi értelemben vett műveltség igényének elszegényesedéséről. 

   Akár elismerjük, akár nem, ez a hajdani műveltség az olvasáson alapul. A szavak közvetítik, minden árnyalatukkal, hajlékonyságukkal, színeikkel és indulataikkal, képesek a gondolat, az érzelem minden finom rezdülését átadni. A szavak képeket szülnek az olvasóban, a szépség fogalmára tanítanak, ugyanakkor arra is, hogyan lehet a hazugságot leplezni (esetleg leleplezni), egyes tabukat tisztelni vagy ledönteni, hogy egy társadalom úgy-ahogy élhető maradjon. És a néhai olvasó képes volt mindezt átvenni, mert megérezte, átélte a szavak titkát, s megtanulta őket használni. Művelte a nyelvet, s egyúttal művelte önmagát is.

   Manapság sokszor a könnyebb út csábítása győz. Mintha az elmék (tisztelet a kivételnek!) annyira kimerültek volna a sok külső ingertől, hogy csak a legkevésbé megterhelőt fogadnák el... Minden felgyorsult, nincs idő megállni, visszalapozni, elgondolkodni, mint egy könyvben... A képek áradata kiszorítja a szavakat. Sokan inkább órák hosszat bambulnak a mobiljuk efemer, illékony képzuhataga előtt, minthogy egy szavakkal teleírt papírtömegben merülnének el, melynek már a látványa is elriasztja őket.

   Neurológusok kimutatták a működés közben vizsgált agy képein a strukturális változásokat : bizonyos funkciók, kapcsolódások elkorcsosulnak, megszűnnek, ha nem használják őket. Ilyenek pl. azok, melyek lehetővé tennék az elmélyült, felépített gondolkodást.

(kép : Nathalie Sarraute, T.R. 2001)

   

Családi hétvége a tengerparton

    Gyönyörű napos idő van, bár a szél miatt időnként nem egészen teljes az illúzió. A kertből behallatszik egy vadgalamb lelkes turbékolása : ő már tudja, hogy itt a tavasz. A meteorológia egész hétre ígéri : hajlamos vagyok elhinni neki, hisz annyira sóvárgok utána!

   Ilyen szép hétvége van mögöttem : szombat délben félúton, a tengerparton találkoztunk a gyerekekkel, hogy együtt ünnepeljük idősebb unokám 20. születésnapját. A szép kis házak egyikében voltunk mind a heten elszállásolva, de csak az éjszakát töltöttük ott. Háromszor is vendéglőben élveztük a friss tengeri halak, kagylók lehetőségét, s nem utolsó sorban azt, hogy ebédet, vacsorát nem nekünk kellett elkészíteni s így teljes lehetett a kikapcsolódás. Az asztalnál töltött órák kellemes beszélgetésekre adnak alkalmat, ezért szeretnek annyira a franciák asztal mellett összejönni, amit én magam is nagyon szívesen művelek, legyen az otthon vagy vendéglőben.

   A házacskák egy fenyves közepén, tóparton épültek, de a tenger is csak pár perces sétára van a fenyvesen át. Gondolom, nyári szezonban minden házikó foglalt, de most még a fákon se bontakoztak ki a levelek, és csak néhányan siettek az ösvényeken az uszoda vagy az éttermek felé. 

   Este a városban vacsoráztunk, s elég volt 10 perc, hogy a az autótól a vendéglő bejáratáig tartó pár méteren szinte bőrig ázzunk a szempillantás alatt támadt zivatarban, jégesőben. A kellemes, meleg hangulatú vacsora alatt megszáradt a cipőm és benne a zokni is...

   Másnap reggel lementünk a tengerpartra, hogy teleszívjuk magunkat az oxigéndús, jódos levegővel, ami már igencsak hiányzott a téli bezártság után! Omega, a kutyus is szabadon kifutkározta magát az apály utáni még vizes homokon. Én is kisétálgattam magam, igaz, csak a saját, lelassult ritmusomban...