Korán keltem. Bolyongok az Internet peremén, ahogy a régi sláger átköltött címén felelevenedik kamaszkoromból Szécsi Pál bársonyos hangja... Kint megállás nélkül esik, fontolgatom az élelmiszer-beszerzést, de sehogy se akaródzik kimenni az esőbe... Blogjaimra nemrég írtam, még 1 hét se telt el azóta, mit is csinálhatnék (pedig tennivalóból van elég!), ami kibillentene a letargiából?... Az íráson kívül nemigen látok mást.
Tegnapi napom öröm és bosszúság között telt, akárcsak az élet maga. Délután megjelent a vízvezeték-szerelő. Ugyanis a földszinti, létfontosságú ún. macerátor WC (most ismerkedek a magyar nevével!) szivattyúja 12 év után felmondta a szolgálatot és ki kellett cserélni potom 740 euroért (+ munkadíj), miután kicsapta a biztosítékot a konyhában. Szerencsére az első emeleten van egy hagyományos WC is, de oda ugyebár 19 lépcsőfok a megkönnyebbülés ára. Ezért érthető, hogy 1 hete türelmetlenül várom a javítót, hogy a megrendelt alkatrésszel végre jelentkezzen, bár a plusz lépcsőzés bizonyára hasznos testedzés volt ezalatt! Csak az időt kellett mindannyiszor jól kalkulálni, mert nagyon lelassult a lépcsőjárásom, fel- és lefelé - hátrálva - egyaránt. Boldogan (igen, ennyi is elég néha a boldogsághoz!) jelentem, hogy a probléma kipipálva!
Aztán jött a csalódás és a bosszúság, mint ahogy már sokszor jeleztem : minden örömhullámnak ára van! Este 6 felé kezdtem megéhezni, de a hűtőben nem volt semmi csábító. Gondoltam, kihasználom az online rendelést házhoz szállítással, méghozzá az 1 órán belüli expressz formáját, ami kb 19h -19h30 közé esett. 8 felé kezdtem keresgélni a reklamáció lehetőségét és csak este 10 körül értem el valakit (korgó gyomorral), akinél panaszt tettem és egyúttal lemondtam a rendelést! Később derült ki, hogy valaki téves címet jelölt meg, és ezért nem ért ide soha a vacsorám!




