Két bőrönd között...

   A jövő vasárnap korán reggel vonatra kell ülnöm a nagyobb fajta piros bőrönddel, hogy a Gare du Nord-on találkozzak fiammal és menyemmel, és A. elvigyen bennünket a repülőtérre (a többiek később jönnek utánunk). Irány Budapest, ahol felvesszük a bérelt autót és azzal még jó 160-70 km-t megyünk Mindszentig. Nem tudom, mikor kerülünk ágyba. Nekem biztos nagyon hosszú lesz a nap, de az eszemben folyton a kánikulától való félelem bújkál... (még az itteni júniusit se hevertem ki, bár enyhébb volt pár fokkal, de nagyon megviselt. Nem vicc, minden év nehezebb, ebből is észreveszi az ember, hogy mégiscsak 79 lesz az idén, ha igaz...)  

   A múltkor számoltam meg, hogy karácsony óta hányszor csomagoltam ki és be bőröndömet. Kb. hatszor. Mindannyiszor meglehetős stressz előzi meg : elvégzendő és itthon nem felejtendő dolgok listája, mosás, kisebb ajándékok beszerzése, a ház rendbehagyása, virágok meglocsolása, az ismerősöknek telefon, ki visz az állomásra és ki jön értem visszafelé, csomagolás, ébresztőóra és az utazást megelőző, mindennek ellenére álmatlan éjszaka... Igy visszagondolva, remélem, kívülről is elég fárasztónak tűnik, hiszen a készülődés közben állandó koncentrált állapotban kell lennem, hogy semmit se felejtsek ki. Csoda, hogy pár hónap mozdulatlan nyugalomra vágyom?... Kis kávéra a teraszon, olvasgatásra a napernyő alatt, ha enyhül a hőség, néha egy mozira vagy vacsorára egy kisvendéglőben el nem utazó barátokkal, írogatásra vagy csak bogarászásra a Neten... Esetleg a kertben, lenyugvó nap megszelídülő fényében?... Ugye, nincsenek is falrengető vágyaim?... Inkább szemlélődni, mint valami sürgősnek hitt cél után futni...

Tikkasztó június

 ...Pár napja nyűglődök ezen a bejegyzésen... Oka nem az "írhatnékom" hiánya volt, hanem az íróasztalomnál uralkodó 28°-os hőség! Ventilátor ellenére. Szinte éreztem, majdhogynem hallottam agyam kis fogaskerekeinek nehézkes csikorgását, amikor egy-egy szó érzékletesebb szinonimája után kutattam a sűrű, nyirkos ködben, s mellékesen azon járt az eszem, hogy talán ideje lenne lezuhanyozni és beülni a napon 50°-ra hevült autóba, hogy hozzak némi ennivalót, főleg zöldségfélét, gyümölcsöt a házhoz. Miután elfogyott az utolsó almám is, muszáj volt legyőzni az ólomsúlyú fáradtságot (a 160-ról 80-ra esett vérnyomást), és nekivágni az expedíciónak. Telefonon tetőfedő után keresgélek, de mind foglalt. Sok kárt tettek a viharok az utóbbi hetekben a környéken...

   Mialatt így nyűglődtem, végigsepert rajtunk úgy szombaton (27-én) éjfél tájban egy újabb orkán szerű szél, de ezúttal nem döntött le semmit, legalábbis nálam. Innen 20 km-nyire viszont egyik ismerősöm háza tetejét teljesen lesöpörte... Azóta pár fokot csökkent a hőmérséklet, ma pl. 19-23° van, és egy kisebb zápornak is örvendezhettek a rózsafáim. 

   Hát ilyen volt ez a június itt északon : rezzenéstelen, majd 40°-os levegő, kegyetlenül földhöz szegező nap, leeresztett redőnyök, erőlködő ventilátorok... Kibontottam ugyan naponta a zöld napernyőt a teraszon, hogy valami árnyékot vessen a konyhaablak előtt, este pedig elpakoltam, nehogy egy éjszakai vihar elvigye. Kiülni lehetetlen volt még estefelé is. 

   Vasárnap d.u. Anne barátnőm rávett, hogy menjünk moziba, ott legalább hűvös van. Kiválasztott egy 2h40 perces filmet, De Gaulle tábornokról, a későbbi elnökről, mégpedig a 1941-44-es években betöltött szerepéről (tudvalevőleg visszautasította Pétain marsall behódolását a németek előtt, Londonba ment és onnan irányította a francia ellenállás megszervezését, majd az angol-amerikai partraszálláskor visszatért, hogy még a szövetségesek előtt, a Leclerc vezette megmaradt francia hadosztály élén elsőnek érjen Párizsba, ahol a lakosság már fegyvert fogott a megszálló németek ellen). Ez csak a második fele volt annak a kétrészes hatalmas történelmi freskónak, melyet idén Cannes-ban vetítettek le először versenyen kívül, de most már a mozikban is látható.  Mi a második részt választottuk, bár mindkettőt megnézhettük volna két szomszédos teremben, egymás után. Kicsit több, mint 5 óra alatt...

   Eleinte nemet mondtam a filmre, de ez volt az egyetlen érdekesebb választék. Nem szeretem a "biopic" néven becézett, manapság nagyon divatos műfajt, híres emberek megjelenítését a vásznon. A valóságos események, személyek újrateremtését, mely szükségszerűen korlátozza az alkotói fantáziát. Minél közelebbi hozzánk időben (tehát minél élőbb még emlékeinkben) a figura, annál mesterkéltebbnek tűnik szememben az "életre keltése". 

   Végül is nem bántam, hogy beadtam a derekam. Meglepetésemre telt volt a nagy terem! Utána, szokás szerint, elmentünk vacsorázni az egyik közeli vendéglőbe, hogy beszélgessünk a filmről, nomeg úgy általában az életünkről...

(illusztráció : a film szép plakátja)

   

Viharos kánikula

   Újra itt a kánikula!... Azt mondják, meg kell szokni, mert ezután még sűrűbben érkezik majd. Valaha még évente sem fordult elő, most meg szinte havonta idelátogat, IDE, északra, az Atlanti óceán hűsítő közelségű tájaira!...

   Itt tartottam kb. az új bejegyzés írásában, amikor ki kellett törölnöm viszonylag nyugalmas fontolgatásaimat, mert a hét eseményei még összetettebb fordulatot vettek... Épp arra gondoltam, hogy még örülhetek, hogy a csütörtök éjjeli vihar, mely innen 15-20 km-nyire vitt el háztetőket, bennünket egyelőre megkímélt... Majdnem 2 napig.

  Szombat éjjel jött egy orkán szerű szél, úgy éjfél után, villámlás, menydörgés közepette. Gyorsan kikapcsoltam a TV-t, majd a számítógépet is. Felmentem a szobámba aludni és csak másnap reggel 8 felé húztam fel a redőnyt, hogy kinézzek a szobaablakon. A ház előtt a járda tele volt téglával : egészben és darabokban is, néha az ott parkoló autómtól pár centire. A városi útfelügyelet cirkált és összeszedte a törmeléket, majd kihívták a tűzoltókat is, és hamarosan egy óriás létra magasodott a tetőig az ablakom alatt, hogy megnézzék a kémény állapotát : ugyanis azt kezdte ki a vihar, egy részét ledöntve a hozzá erősített TV antennával együtt. Most el vagyok kerítve egy piros-fehér szalaggal, mint a bűnügyek helyszíne a krimikben, sőt, fémből készült "kerítéssel" is megerősítették a szalagot. A délután nagy részét azzal töltöttem, hogy a biztosítónál bejelentsem a kárt, de emberi hanggal vasárnap délután csak internetes változatában lehet találkozni, az meg az én akcentusomat nehezen egyeztette az ő betáplált felfogásával... Holnap megpróbálkozok az irodájukban élőben.

  

   

Keresgélés közben

      Tétova keresgélés közben, különféle ízekbe bele-belekóstolva, azzal a vággyal, hogy valami szépre, váratlanra, vigasztalóra bukkanjak, megállított ez a Weöres Sándor vers. 

       Természetesen azonnal éreztette velem, hogy nem éppen őt kerestem, már ami a vigaszt illeti... Mégis idetettem, mert zeneisége, hangulata nem engedett el. Még a rímei sem, pedig azok a legtöbb költőnél menekülésre bírnak... S közben búsan, lassú, végzetes beletörődéssel lejtett velem a Szomorú keringő... 

Weöres Sándor  Valse Triste

Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

    Ködben a templom dombja,

    villog a torony gombja,

    gyors záporok sötéten

    szaladnak át a réten.

    Elhull a nyári ének,

    elbújnak már a vének,

    hűvös az árny, az este,

    csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

     A fákon piros láz van.

     Lányok sírnak a házban.

     Hol a szádról a festék?

     kékre csípik az esték.

     Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,

     nem marad semmi emlék,

     az ember szíve vásik,

     egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hüvös és öreg az este.

Egyedül, de nem magányosan...

   A közeli templomtorony harangja tizenkettőt üt. A teraszról olyan közelinek tűnik, hogy ha a kezem kinyújtanám, talán el is érném. 

   Vasárnap déli hangulat. De nem az a vendégváró, sürgő-forgó, kicsit ünnepélyes, galambleves vagy paprikáscsirke-nokkedli illatú - nem feledkezve meg a süteményekről! - mely a gyerekkoromba invitál vissza. 

   A különbség lényeges : nem várok senkit sem. Csak magammal van találkám. Esetleg a TV vagy a számítógép képernyőjével. Így tulajdonképpen magánynak se nevezhetném. Különben is, Pascal szerint fontos, hogy képesek legyünk egyedül is megmaradni egy szobában. Vagyis szembenézni önmagunkkal, s egyben véges mivoltunkkal, mely állandóan kipillant a hátunk mögül, emlékeztetőnek. Ezt a magányt kell kitöltenünk érdekes, izgalmas, értelmes programmal, mely olykor szinte kívánja a magányt. Az IDŐt... a nem rohanást, annak luxusát, hogy senki, semmi nem siettet. Ez pedig már majdnem az örökkévalósággal ér fel.

   Sok ilyen magányt igénylő hátralékom van. Két portrét kell megrajzolnom, nem beszélve a régóta elnapolt hosszabb lélegzetű írás összeállításáról. Hiszen már évek óta írom, csak megfelelő formára vár, itt-ott kitoldva, felfrissítve, esetleg egészen átalakítva. Szeretem ezeket a menetközbeni elmozdulásokat, hiszen a kaput mindig nyitva hagyom : az írás legyen a mozgás-szabadság megtestesítője is egyben!

   Hogy néha-néha leszálljak az élet mindennapibb szintjére is : ha az eső ma megkímél bennünket, ki kellene mosni, hátha beszárad... Közben kicsit kigazolni, megszakítva némi testedzéssel az intenzív intellektuális erőfeszítést... "Mens sana in corpore sano!", hogy el ne felejtsem.

smink nélkül, fáradtan...

Kellemes pünkösdi viszontlátás

    Hétfőn jöttem meg a gyerekektől, a kánikula kellős közepén. Franciaország történetének  -  legalábbis mióta feljegyzik az időjárás adatait  -  ez az eddig ismert legmelegebb május hónapja. Ki szeret ilyen rekordokat megdönteni?... Úgy tűnik, hogy az emberek egyfajta fatális lehangoltsággal beletörődnek a megmásíthatatlanba, miszerint földgolyónk pályafutása vége felé halad. Nagyrészt lakóinak jóvoltából, akik már nem hisznek a kolibri-példabeszédben, a toldozás-foldozás perspektívájának sikerében, még ha színlelik is, hiszen a rossz hírek hordozóinak sosem volt nagy sikere... Könnyebb elfogadni a süllyedő Titanic képét, ahol a zenekar hősiesen, az utolsó pillanatig rendíthetetlenül teljesíti kötelességét, s zenélve merül el a hajóval együtt a jeges habokban. De addig is... hessegessük el a baljós megérzéseket, a katasztrófa előjeleit... Annál is inkább, mert hiába tesszük dolgunkat a lehető legjobban, az energikusabb beavatkozásokba úgysincs beleszólásunk.

   Ezennel Kasszandra be is zárja a butikját, hogy kellemesebb vizekre evezzen.

   A kellemes ok, amely miatt alig 3 hét pihenő után ismét útra keltem, Jean-Paul látogatása volt fiaméknál. Ezelőtt kb 5 évvel találkoztunk, s a mi korunkban a viszontlátásokat nem kell halogatni, mert könnyen kifuthatunk az időből. J-P felett is eljár az idő, 85 éves korát meghazudtolja szellemi és fizikai frissessége. Mindig is nagy gyalogló volt. Emlékszem, amikor meglátogattuk őket Dél-Franciaországban egy nyáron (2015), velünk is lejáratták a pár kilométeres kört, s az esti kandallótűzhöz még gallyakat is gyűjtöttünk séta közben! itt meséltem el Jean-Paul történetét, s előző, 2021-es találkozásunkat Párizs környékén lakó legfiatalabb lányánál. Az idén Anne és férje kísérte el fiamékhoz. Déltől kb este 7-ig folyt a szünet nélküli nagy társalgás! Anne legalább olyan beszédes, mint az apja, én magam is megállom a helyem, hát képzelhetitek!... A többiek is sűrűn beavatkoztak. Nyolcan ültünk a kertben a több száz éves fák között egy nagy asztal körül, fiam szolgáltatta a nyárson sült finomságokat különféle salátákkal. A nagy epres süteményt, majd a kávét már a benti hűvösben szolgálták fel.

   Hát ez volt a hosszú pünkösdi hétvége fontos eseménye. Én már szombat délben megérkeztem vonattal, s hétfő d.u. indultam haza. Taxi vitt a Gare du Nord-ig, hogy megkíméljem a fiamat a kánikulában a párizsi közlekedési viszonyoktól. Az Elefántcsont-parti születésű sofőrrel jól elbeszélgettünk az 1 órás út alatt, politikáról, sportról, a mesterséges intelligenciáról, a technika egyre nagyobb beavatkozásáról az életünkbe. A végén megkérdezte : "Madame, mit gondol : boldogabbak a gazdagok?" Nem kellett sokáig gondolkodnom a válaszon. "A pénz nem nélkülözhető... de nem helyettesítheti a számomra legfontosabb egyszerű és alapvető értékeket, mint a barátság, a szeretet, a hűség, a tolerancia..." Úgy tűnik, visszhangra találtak benne a szavaim, mert elválásunkkor azt mondta, hogy az afrikai nagy bölcsekre emlékeztetem és tanítani kellene a szavaimat... De könnyen lehet, hogy csupán egyre magasabb korom ihlette benne a gondolatot!...

Az előző napok, hetek lecsapódásairól

    Holnapután 2 hete lesz, hogy visszajöttem a gyerekektől. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, Dunán de még a városunkat átszelő Escaut-n is (Eszkó-nak kell ejteni), mely egészen az Északi tengerig szállítja az egész héten ránk hulló csapadékot.

   Hideg van kinn, a Fagyos Szentek igazán szívükön viselik, hogy 15-16 foknál ne legyen magasabb a hőmérséklet! Benn pedig reggel meleg radiátorok fogadnak a konyhában, és egyben eszünkbe juttatják a várható gázszámlát...

   Az elmúlt hét vége sok emóciót ébresztett valamennyiünkben, lelkesítőt, örömtelit a győztesekben, szomorút, esetleg keserűt, sőt, gyűlölködőt a vesztesekben. Azóta tovább gyűrűztek a hullámok, talán csillapodtak a kedélyek némiképp, bár én ezt csak másod- vagy harmadkézből tudhatom meg. 

   Megnéztem a Neten az új kormány beiktatását és az azt követő népünnepélyt a Kossuth téren. Bevallom, jóleső, felszabadító érzés volt, hogy végre örülni is lehet otthonról érkező képeknek, híreknek, nemcsak csalódni, elcsüggedni, szégyenkezni... A cigány énekesnő szép dalának, az ülésteremben éneklő, zenélő tehetséges és lelkes gyerek-zenekarnak, a téren örvendező tömegnek... Az új kormányt óriási munka, felelősség várja, mégpedig az általa szított remény arányában. Nagyon remélem én is, hogy nem okoznak csalódást. Bár kezdettől furcsa volt az új miniszterelnök rendkívül nyers, időnként gúnyolódó hangneme, mellyel a köztársasági elnökhöz, a lemondó miniszterekhez fordult. Szükség volt-e vajon a földre került ellenség megalázására? Tudom, hogy az előzőek sem bántak kesztyűs kézzel az ellenzékkel, sem a parlamentben, sem a közéletben (amint erről pl. a döbbenetes poloskás metafóra szólt O.V. egyik tavaszi beszédében, melyet többször is meghallgattam, mert nem hittem a fülemnek!...) Persze, ez még nem ok arra, hogy hasonlóképpen járjunk el, sőt, példát kell mutatni a magabiztos, nyugodt és méltó hangnem terén, hogy ne süllyedjünk ugyanarra a színvonalra. Mindez nem zárja ki a szükséges, törvényes és méltó számonkérést! Ez persze csak egy magánvélemény egy láthatatlan szurkolójuktól, aki jövendőbeli tevékenységük alapján bizalmat előlegez nekik.