Dávid Góliát ellen...

   Sietek, ismét csak sietek az írással, mielőtt még elindulnék a központba az utolsó ajándékok beszerzésére. A hét végi találkozóra készülök a gyerekekkel. A jelenlegi és az elnapolt születésnapok (szám szerint 4!) megünneplésére jönnek. Megrendelem a tortát is kedvenc cukrászomnál, ahová csak nagyobb alkalmakra megyek : igaz, drága, de a fontosabb alkalmakra ugyebár nem az ár számít, hanem a minőség... 

   Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ezek a rituálék megmaradjanak, legalábbis addig, amíg élek. Hiszen távozásom után vajmi kevés hatásom lesz a világ sorsára... Az már minden bizonnyal nem az én világom lesz, hanem azoké, akik élik és formálják majd... Utánam a özönvíz, ha akarom, ha nem.

    Tudvalevően a családi kötelékek nagyon fellazultak napjaink rohanó tempójában. Közben pedig egyre több segélykiáltás, vészjelzés hangzik fel a kamaszok, fiatal (és kevésbé fiatal) felnőttek pszichikai állapotával kapcsolatban : egyedüllét, szorongás, agresszivitás, depresszió, elidegenedés és valódi pszichikai zavarok, sőt, betegségek szaporodnak el, mint a modern életmód velejárói, hacsak nem egyenesen következményei gyanánt. Természetesen a kábítószerek nagyméretű elterjedése  -  "demokratizálódása"  -  a sokszor elszigetelődéshez vezető individualizmus térhódítása is szerepet játszanak, bár szerintem legnagyobb hatalommal éppen az a jelenség bír, melyet pont az ellenkező célból találtak fel : az "okos" telefon és a közösségi hálók. A pénztömeg, melyet egyesek ezáltal nyernek, arra ösztönzi őket, hogy minél szorosabban magukhoz láncolják az egyén szemét, agyát egy erre szabott burokban, egyedül, a szüntelenül pergő képek, zenének titulált zajok és hatásos szlogének delejes bűvöletében. S hogy mi esik ennek áldozatául? Mindenekelőtt az egyéni gondolkodás, az alkotó képzelet és a tartalmas emberi kapcsolatok, melyeknek együttműködése rendkívül gazdag és nagyon ösztönző lehetne... Így pedig nemcsak az egyén szegényedik el, hanem az egész társadalom.

   Addig is... A hét elején meghívtam három barátnőmet, hogy megosszam velük a fent említett sütemény egy példányát és egy üveg pezsgőt, teszt gyanánt a hétvégi családi ebéd előtt. Másnap d.u. menyem szülei érkeztek egy óriási gyümölcsös kosárral, s még aznap este vacsorára invitált két másik barátnőm egy vendéglőbe... Szép kis ajándékok, jó beszélgetések vagy 4 órán át, mosolyok és nevetések cseréltek gazdát. Részemről egyre közelebb kerülök a bölcsesség küszöbéhez : már csak 1 év választ el tőle!

... hát, ilyesformán nézek ki 79 évesen, a születésnapomon...

Érzelmi körhinta

   Az érzelmi körhinta jól felrázta a kedélyeimet az utóbbi napokban. Mindjárt  péntek este a társulati összejövetelen egyszerre könnyed és mélyre ható témák kerültek terítékre és ebből a feldobott hangulatból jutott a hét végére is. Tegnap este aztán felhívtam az unokáimat, hogy elbeszélgessek velük egy kicsit a felnőtt élet küszöbén felmerülő problémákról, sikerekről, újfajta gondokról, a tanulásban az elmélettel párhuzamosan futó gyakorlatról (Lucie már vért venni is tud, álmélkodtam magamban)...

   Ma reggel szokás szerint elkészítettem egy nagyobb fajta (2dl-es) csészében a kávémat és letettem az íróasztalra, kezem ügyébe, hogy az e-mail-ek olvasása közben elkortyolgassam. Ez a nap első kellemes eseménye, amikor fájó végtagjaim is kiengedhetnek lassanként az éjszakai gémberedettségből... S ekkor, bal kezem hirtelen mozdulattal felborította a kávéspoharat, mely az utolsó cseppig ráömlött a klaviatúrámra, onnan a nadrágomra, a padlóra és a szőnyeg egy részére... Hihetetlen, milyen sok elfért benne!

   Jó ideig törölgettem a katasztrófa nyomait, rázogattam a klaviatúrát, amelyből szintén kávé csöpögött... Képzeljétek, egyelőre működik, vele írok most is, hiszen még alig másfél éves, iMac Apple M3, ha jól tudom a nevét, (ingem-gatyám ráköltöttem, mint valószínűleg utolsó ilyenfajta beruházásra), szóval meglegyintett a katasztrófa szele... Most lábadozóban, megfigyelés alatt áll, bár az én megfigyelésem ugyebár csupán szimbolikus, zéro szakértelmen alapul : működik, avagy nem...

Látható,  milyen kicsi a klaviatúra  -  és milyen zsúfolt az íróasztal (Einstein-ével vetekszik!)

Felebarátaim

 

2026. szeptember 27., vasárnap

Felebarátaim

    Csodák csodájára még mindig száz ágra süt a nap, pedig már lassan kifutunk a szeptemberből, sőt, négy napja hivatalosan is beléptünk az őszbe. Nem tudom, örüljek-e neki, vagy aggódjak, mint a klímaváltozás még súlyosabb jelének... Lesz-e zimankós tél, amelyben vacogni fogunk az elérhetetlen fűtési árak miatt, mielőtt az eljövendő, még melegebb kánikula felemésztené maradék erőnket...

   Csak károgok itt, akár egy vészjósló fekete holló, bár tehetnék úgy is, hogy a homokba dugom a fejem, mint a repülni képtelen struccmadár... Tegyünk úgy, mintha élvezhetnénk gondtalan hálával a vénasszonyok nyarának ajándékait. Mint azelőtt. Igaz, hogy a dolgok alakulására vajmi kevés a hatásunk, örüljünk legalább az emlékeinknek.

   Kegyes velünk az emlékezet, csodálatos módon megszépíti a gyerekkort, a fiatalságot, pedig az eszemmel tudom, hogy az ötvenes évek Magyarországa nem volt tejjel-mézzel folyó Kánaán. Az én életem a háború után pár évvel kezdődött, petróleum lámpával, nagyszüleimnek két világháború átvészelésével, szüleimnek a második túlélésének még friss emlékével, a romba dőlt ország talpra állításával egy új rendszer kemény markában. Hogy maradtak meg bennem mégis napsugarasnak ezek az évek, próbálom megfejteni.

   Gondolom, ebben nagy szerepe volt annak, hogy szüleim nem láttatták velünk gondjaikat, esetleg valami titkos varázspálcával mesévé, mosollyá változtatták őket. Az is igaz, hogy a háború túlélése mindenkiben óriási energiát szabadított fel, s az új rendszer ígéretei a szegények, nincstelenek számára csak jobbulást hozhattak. Ennek pedig nem más, mint remény a neve. Igen, a kommunizmus sok bűne mellett nem akarom kiönteni a babát a fürdővízzel együtt...

   Más. Tegnap órák hosszat néztem XIV. Leó pápa párizsi látogatását. Nem vagyok vallásos, de ez az esemény nemcsak gyakorló katolikusoknak szól. Mindenütt százezres tömegek fogadták. A kommentátorokat is meglepte ez az óriási lelkesedés az új pápa iránt, akit még alig-alig volt idő megismerni. Különösen sok fiatal volt a  várakozók között, állítólag évente húszezer nagykorú (fiatal és érett korú) kéri a keresztelést. 

   Tudvalevően 1905-ben hozták Fr.o-ban az egyházi és világi hatalom elválasztásáról szóló törvényt, ami egyáltalán nem a vallások betiltását jelenti, csupán a magánszférára korlátozza őket. Tehát mindenki szabadon gyakorolhatja a maga választotta vallást, ha az nem ütközik az ország törvényeibe, s nem próbálja elnyomni a másikat (pl. a rossz emlékű Inkvizíció és sok véres vallásháború). Az utóbbi években erősen lecsökkent a rendszeres templomba járók száma (bár senki nem rótta fel, mint a kommunizmusban), ugyancsak a papi elhivatottság. Ebben része volt a pedofil botrányok sorozatának is, amelyeket nyíltan próbált feltárni a francia egyház, nemcsak a jelenlegi egyházi iskolákban, hanem az immár meglett felnőtt korú, de lelkileg megnyomorított áldozatok (számuk több mint két-háromszázezerre tehető) tanúvallomásainak összegyűjtése után.

   Vajon mi volt a pápai üzenetben, ami lángra lobbantotta ezt az odaadó lelkesedést? Nem hiszem, hogy a személye elegendő magyarázat lenne, akármilyen szimpatikus is egyszerű közvetlensége. Talán inkább az, hogy az emberek jó része ki van éhezve valami vigaszra, melegségre, ami nem háborús szenvedésekről, gazdasági válság szorításáról, a Mesterséges Intelligencia láthatatlan apokaliptikus fenyegetéséről szól, hanem egyszerűen csak arról, hogy "embertársam vagy, elismerlek, ne ellenségei legyünk egymásnak, hanem (van erre egy szép magyar szó) felebarátai..."

Az emlékezet hűsége

    Az előbb, teljesen véletlenül, rábukkantam egy 2015-ös, kb. 1 órás Litera riportra Dragomán Gy-gyel Marosvásárhelyen. 1988-as végleges Magyarországra településük óta talán másodszor járt gyerekkora színhelyén. A kamera kíséri, megállás nélkül mesél, hadaró, néhol nehezen érthető diszlexiás módján, és én végig megdöbbenve követtem. 

   Szinte semmi közös nincs kettőnk sorsában. Én nem egy Ceauşescu-féle diktatúrától menekültem és évente többször is hazajárok. Azonban az emlékek és a valóság találkozásának útja erős visszhangot keltett bennem, magamra ismertem. Például amikor arra a következtetésre jut, hogy az írás által újrateremtett világ, gyerekkora színtere regényeiben igazibb, mint a valóság. És hogy emiatt már szinte nem is akar vele újra szembesülni, hiszen az vált valódivá számára, amit könyveiben teremtett belőle.

   S ezen a ponton éreztem úgy, hogy találkoztunk. Anélkül, hogy írói tehetségével, egyéniségével bármilyen összehasonlításra vetemednék, bevallom, hogy velem is számtalanszor előfordult már hasonló élmény szülőföldemen. S mivel az emlékek mindannyiszor "újrateremtődnek", alig észrevehető változások csiszolják őket szinte láthatatlanul újjá minden alkalommal. Ezeknek a mikroszkopikus módosulásoknak az egyre szaporodó összege teszi végül is, hogy észrevétlenül egészen átalakul minden és felszívódik az eredeti emlék...

   Életem első 9 évét töltöttem abban a kis házban, melyet dédapám maga épített a múlt század elején elsőszülött lányának, Eszternek hozományba s ahol én is megszülettem. Emlékeim hihetetlen élességgel bevésődtek az első évekről : sokáig felidézhettem a ház zegét-zugát, s valahányszor filmszerűen megelevenedett előttem minden részlete, láttam magam és családtagjaim mozogni az örökkévaló díszletekben. Láttam a léckerítést, melyen át bárki bepillanthatott az udvarba, hátul a kis veteményest, ahol 2-3 éves öcsémet rávettem, hogy mezítláb ráálljunk apám egyetlen kísérleti melegágyának üvegére (ami alatt nagy gonddal  dinnyepalántákat melengetett), hogy vajon elbír-e bennünket... Nem bírta el a súlyunkat... A homokdombot, ahol egy jókora üvegdarabba térdeltem játszás közben és elszörnyedve néztem a térdemből ömlő vért... A kis nyitott tornácot, ahol 5-6 évesen önfeledten táncoltam, miközben kinn dörgött-villámlott és szakadt a nyári zápor. A villám hirtelen egész közel csapott le és én szinte megbénultam a félelemtől. Nagyanyám csupán ennyit mondott : "Csak a gonoszok félnek!" Erre azonnal elszállt a félelmem : de hiszen én nem vagyok gonosz! Az azóta eltelt sok évtized alatt többé soha nem féltem viharban.

   A házra azonban, ha visszamennék egyszer, bizonyára nem ismernék rá, olyan kicsire zsugorodott...

... annak a bizonyos háznak az udvarán szüleinkkel az ötvenes évek elején...

 

Krusovszky Dénes (Debrecen, 1982. április 15. –) József Attila-díjas költő, kritikus, szerkesztő, műfordító. Legtöbben regényíróként ismerik. Az Akik már nem leszünk sosem című kötetével 2019-ben elnyerte a Libri irodalmi díj közönségdíját. Rendszeresen publikál a Magyar Narancsban.

Krusovszky Dénes: Miután

Miután befejeztem a matek leckét,
elkezdhetem a magyart,
miután befejeztem a magyar házit,
elkezdhetem az angolt,
miután befejeztem az angolt,
elkezdhetek rajzolni,
miután befejeztem a rajzolást,
kimehetek az udvarra focizni,
miután eleget fociztam,
bemehetek tévét nézni,
miután a tévé előtt megvacsoráztam,
megmoshatom a fogam,
miután megmostam az arcom is,
lefeküdhetek aludni,
miután lefeküdtem aludni,
bármiről álmodhatok,
miután legszebb álmomból felébresztettek,
készülődhetek az iskolába,
miután elmentem az iskolába,
végigülhetem az órákat,
miután az iskolának vége,
hazamehetek délután,
miután ezt az évet elvégeztem,
egész nyáron nyaralok majd,
miután eltelik a nyári szünet,
rögtön harmadikos leszek,
miután véget ér a negyedik is,
nemsoká felsős leszek,
miután az általános is véget ér,
választunk majd egy gimnáziumot,
miután a gimnáziummal végeztem,
nagy leszek és egyetemista,
miután diplomám is lesz,
szerzek magamnak egy jó állást,
miután jó állásom lett,
lesz majd saját családom is,
miután gyerekeim születnek,
elkezdek megöregedni,
miután megöregedtem,
elmehetek nyugdíjba végre,
miután nyugdíjba mentem, én is folyton
a barátaimmal sakkozom majd,
miután eleget sakkoztam,
nem tudom mi lesz,
de valami majd csak lesz,
akkor is, miután.

Nyárvégi tépelődés

   Most már talán elmondhatom, hogy nagyjából átvészeltem az idei forró nyarat. Igaz, évről évre nehezebben, egyre több tollat hagyva magam után, mint a madarak, akiken lassan eljár az idő. Ha a jövőre gondolok, előre félek a mind korábban érkező nyártól, pedig valamikor ez volt az éltető évszakom, melyen az egész évre való energia- és pihenésadagot elraktározhattam...

   Kinéztem a teraszra és nyugtáztam az éjszakai zápor nyomait. A kert már olyan bozótossá vadult, hogy kertész után kell néznem. Nem beszélve a tetőfedőről, mert a kémény végleges állapotáról is dönteni kell : lebontani vagy újra rakni? Ehhez pedig hiányzik jövendőbeli szomszédom jelenléte, mert lehetséges, hogy a félig leomlott kémény közös, és lebontását vele kell megbeszélnem. Egyelőre még nem költözött be, se nevét, se telefonját nem ismerem. Minden félig készen, függőben vár körülöttem s ez nagyon fárasztó. Az erőm egyre kevesebb, hogy magam végezzek el mindent, mint azelőtt...

   Nem szeretném, ha eluralkodna életemen ez a negatív felhang. Eljátszok a gondolattal, hogy ha gazdag lennék s egy gondnok végezne a háznál minden szervezést és kivitelezést (soha nem volt részem benne különben, inkább én játszottam ezt a szerepet), mennyivel könnyebb lenne az életem! Eszembe jut, hogy hiszen lenne rá megoldás : be kellene költöznöm egy manapság terjedőben levő, öregek számára épülő, egy-két szobás kis lakások egyikébe, mely tulajdonképpen a későbbi, már mozgásképtelen öregek ellátására létező otthonok előszobája, előző állomása. Egyelőre nem bírom rászánni magam a gondolatra, hogy elhagyjam a házat s vele annak illúzióját, hogy még úgy-ahogy benne vagyok az ÉLET nyüzsgő forgatagában...

Vásárhelyi Őszi Tárlat 2024

Mindenféle kóbor vírusok...

    Mire kilábalok a hét eleje óta tartó "mezei vírus" ártalmaiból és némi erő költözik lassan lábaimba, kisebb fajta étvágyra emlékeztető érzés a gyomrom tájékára a fájdalmas görcsökkel kísért enyhe hányinger helyére, lassan újra az íráshoz is visszatérhetek... Talán ez hiányzott a legjobban. Nekem mindenesetre. Ez is bizonyítja a szememben, hogy elfoglaltságként elsősorban saját használatra a legfontosabb!

   Örültem, hogy vagy 5 kiló leolvadt rólam, s visszatérésem óta (aug. 8.) csak egyszer vettem kenyeret, amely persze rég el is fogyott... Újat venni nem nagyon volt se erőm, se étvágyam. Azt hiszem, a kóbor vírus is azért talált meg, mert az otthoni, majd az itt folytatódó, bár kicsit enyhébb kánikula teljesen felélte ellenállásomat. Természetesen orvoshoz se mentem (nem is nagyon bírtam volna), reméltem, hogy szervezetemre is bízni lehet néha egy kis feladatot, ahelyett, hogy újabb gyógyszereket írassak fel magamnak a meglevők mellé, melyeket igyekszem így is csökkenteni... Természetesen tudom, hol a határ.

   A hét vége "forgalmasnak" ígérkezik. Ma d.u. jön Valérie a heti 2 órára takarítani, azt hiszem, egyelőre képtelen lennék a porszívót tologatni... Fél 8 táján elmegyek barátnőmért a vonathoz. Holnap d.u. 5-kor konferencia lesz : egy antropológus beszél a Kelet-Nyugat között lefolyt pályafutásáról. Vasárnap pedig társulati, családi összejövetel lesz, mielőtt szeptembertől az új évad el nem kezdődik.

   Megint csak azzal a kellemetlen mérleggel nyugtázom a nyarat, hogy nem tettem semmi érdemlegeset. Tudom, hogy ezt nem nekem kell eldöntenem, de vannak belső igazságok, melyeket cáfolni lehetetlen.