A június gyakran pergős hónap, évadzáró. Igen, mondhatjuk, hogy kétszer is zárunk évadot, egyszer a naptári év végén, egyszer meg a közepén. Ez utóbbi valószínűleg a hosszú nyári iskolai szünet miatt van, itt Franciaországban ezért is kapta a szeptember a tágabb értelemben használt "rentrée" (hazatérés, visszatérés, belépés és iskolakezdés!) nevet, nemcsak az iskolában, hanem pl. a könyvkiadóknál, a színházi és tévés, filmes stb. világban is.
Mintha a két nyári hónap után - melyet egyben szinte már csak az iskolások és tanáraik vesznek ki, mások az öt hetüket több szeletben osztják meg az év folyamán - újra kellene kezdeni mindent a lakosság petyhüdt, kipihent, lebarnult része számára... Pedig a fele sem utazik el sehova. Mégis érezni lehet a júliusi, augusztusi utcák hangulatán, hogy az élet lassabban folyik : több a szabad parkolóhely, türelmesebbek egymáshoz az autósok és a boltokban az emberek. A színház bezár, a hivatalok csökkent létszámmal működnek, a mozik is az ún. "nagyközönség" ízlésének szánt komikus, negédes, esetleg könnyen emészthető csihi-puhi filmeket programozzák. Mintha senki se tudna igényesebbet befogadni, hanem kikapcsolódni vágyik a végre megérkező napsütésben, amelyet egész évre kell elraktároznia. A stressz kerülése végett még a komolyabb folyóiratok is könnyű, ún. strandra való témákat dobnak fel folytatásokban, mint a krimik vagy a szerelmi kalandok. A kertekben füstölög a barbecue, a könnyű rosé borok táplálta nevetések átszűrődnek a palánkokon este 10 utánig, amikor is itt nyáron sötétedni kezd.
Kicsit megáll számomra is az élet. Ismerőseim jó része elutazik családhoz, ide-oda, ha bírja erővel. Fiam is programot készít számomra, tudja, milyen nehéz engem lassanként kimozdítani. A velük töltött egy-két hét vágya azonban egyelőre legyőzi a fizikai nehézségeket.
