Keresés ebben a blogban

2019. október 28., hétfő

Őszi hangulat

Szergej Jeszenyin
Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

(fordító: Rab Zsuzsa)



Сергей Есенин
Не бродить, не мять в кустах багряных

Не бродить, не мять в кустах багряных
Лебеды и не искать следа.
Со снопом волос твоих овсяных
Отоснилась ты мне навсегда.

С алым соком ягоды на коже,
Нежная, красивая, была
На закат ты розовый похожа
И, как снег, лучиста и светла.

Зерна глаз твоих осыпались, завяли,
Имя тонкое растаяло, как звук,
Но остался в складках смятой шали
Запах меда от невинных рук.

В тихий час, когда заря на крыше,
Как котенок, моет лапкой рот,
Говор кроткий о тебе я слышу
Водяных поющих с ветром сот.

Пусть порой мне шепчет синий вечер,
Что была ты песня и мечта,
Всё ж, кто выдумал твой гибкий стан и плечи -
К светлой тайне приложил уста.

Не бродить, не мять в кустах багряных
Лебеды и не искать следа.
Со снопом волос твоих овсяных
Отоснилась ты мне навсегда.


1916


Akik hajdanán oroszul tanultak, bizonyára emlékeznek még Szergej Jeszenyin verseire...

Közöttük is erre a versre, Rab Zsuzsa csodaszép fordításában.

2019. október 27., vasárnap

Újra itt a csend

  Unokáim itt voltak egy hétig, a náluk töltött week end folytatásaként elhoztuk őket magunkkal. Egy rövidke hét után szombat délben felültettük mindkettőt a Párizsba induló vonatra, a szülők pedig a Gare du Nord pályaudvaron várták őket. Igy aztán a ház csendje még érezhetőbb: ma még alig szólaltam meg...
   Alice (11-edik) és az én születésnapom megülésével kezdtük. Az ünnepeltek örültek az ajándékoknak, az ünneplők pedig az ünnepeltek örömének. Mellékelten néhány kép a hangulat szemléltetésére:









2019. október 13., vasárnap

Minden jó, ha a vége jó

   
   A péntek este gyógyír volt sebeimre. Igaz, biztos, ami biztos, bevettem egy adag fájdalomcsillapítót, mielőtt elindultam volna az innen 10-15 km-re levő kisvárosba: sose lehet tudni, mennyit kell majd álldogálnom az estély folyamán...
   E. egy 17. században épült nagy házban lakik férjével, de az iskolai szünetekben, amikor összejön a tíz unoka a világ minden tájáról, tele a ház minden zege-zuga. E. pár évvel idősebb nálam, rendkívül segítőkész, kedves nő, sokat fáradozik a menekültek megsegítésével is. Nagyon közel áll hozzám, sokat beszélgetünk, s annak ellenére, hogy mély katolikus hite látszólag ellentétes az én elveimmel, a világ, az élet legtöbb dolgában egyetértünk. 
   Ő maga ajánlotta fel még júniusban, hogy az ősszel rendezzük meg a felolvasást nála is. Sok barátja van, szeretné velük is megismertetni a négy magányos nő sorsát, mert szerinte is sokan magukra ismerhetnek bennük és elgondolkodhatnak saját életükön is. Négy szereplőm és magam nagyon örültünk az alkalomnak, hiszen látható örömmel jönnek össze és úgy tűnik, maguk is élvezik a szerepeket.
   A nagy nappali kanapéit, foteleit félretologattuk, E. kellemesen duruzsoló tüzet gyújtott a kandallóban, miközben elhelyeztünk több, mint 40 ülőhelyet a kandalló előtt. A közönség megtöltötte a termet, engem röviden bemutattak, én pedig a darab születéséről mondtam pár szót. A közönség nagy figyelemmel követte a 4 figura kibontakozását az egymást követő "szeletekből" és kezdettől fogva nagyon érzékenyen reagált minden hangulat- és hangsúlyváltozásra. Ez persze szinte szárnyakat adott a színészeknek : milyen érdekes, hogy egy előadás sikere nagyban függ a közönség és a szereplők efajta egybehangolódásától!
   Mondhatom, nagy siker volt! Ismét felköltözhettem kis rózsaszín felhőcskémre (legalábbis pár nap erejéig), hiszen számtalan őszinte gratulációt kaptam a nézőktől, akiket szinte most láttam először, s így nem gyanúsithattam meg őket személyes szimpátia szülte dicséretekkel! Egyszer talán eljutok az önbizalom alapfokára...
   Másnap, születésnapomon, három barátnőm látogatása lepett meg egy tortával, üveg pezsgővel és kis ajándékok sorával! Mondhatom, a gyászosan kezdődő hét nagyon kellemesen végződött.

2019. október 9., szerda

Pedig azt hittem, kipihenhetem az elmúlt hetet...

   Az elmúlt hét  szinte minden napjára jutott valami kisebb-nagyobb stressz, szerencsére öröm is csurrant-cseppent a gyerekek hétvégi látogatásával. Vasárnap estére úgy éreztem magam, mint a partra vetett hal, amelyikben ráadásul benne felejtették a horgot... Vágyakozva gondoltam erre a hétre, hátha vége lesz a sorozatnak.
   Visszapillantás: hétfőn telefonon időpontot beszél meg velem másnapra egy fölöttébb nyájas női hang, miszerint fel kell mérni a házam hő- és nedvességtartalmát. Nem lepődtem meg, hiszen a levegőben van az ökologiai takarékosság-kampány.
    Kedden jön percre pontosan egy fiatal nő, kellemes, udvarias, kis készülékével padlástól pincéig méricskél, majd közli, hogy a szigetelés megfelelő, de nagyon páradús benn a levegő: kell egy nedvesség-elvonó készülék. Ellenkező esetben a kormány évente magasodó adót vet ki a tulajdonosra! Ez sem lepett meg túlságosan, de közöltem, hogy a több ezer €-s árat nem engedhetem meg magamnak! Semmi baj, segít nekem az 50%-os támogatást megszerezni, semmit se kell érte tennem, ő mindent elvégez, sőt, a pincét is lomtalaníttatja. Ez utóbbi adta meg a végső lökést: aláírtam mindent, amit kellett, a szerződést, a 3 db egyenként 665 €-s csekket, melyet a munka elvégzése után nov.-dec.-jan. hónapokban fognak a bankba beadni.
   Miután elment, hatodik érzékem csilingelni kezdett a tudatomban és utánanéztem a Google-en: a cég valóban létezett, de néhányan átveréssel vádolták őket egy fórumon... Gondoltam, írok egy ajánlott levelet, amelyben törvényes jogommal élve  (14 napon belül) visszalépek a szerződéstől és kérem a csekkek visszajuttatását. A biztonság kedvéért elmentem a bankba, hogy letilttassam őket.
   A bankban másnap közölték, hogy nem tilthatják le a csekkeket, kivéve elvesztés vagy lopás esetén, de ha már aláírtam, menjek a rendőrségre és jöjjek vissza a feljelentéssel.
   Megyek a rendőrségre: félóra múlva zár, parkolóhely mind foglalt a környéken, hát megállok a járdán a rendőrséggel szemben. Ott sem veszik fel a panaszomat, mivel önszántamból adtam át a csekkeket. Szaladok az autóhoz: hát éppen készülnek feltenni a  tilos helyen parkolókat begyűjtő teherautóra, hogy elszállítsák!... A rendőr közli, hogy megtetézhetné egy büntetéssel is... Elmentem, amilyen gyorsan csak tudtam.
   Csütörtökön este próbáltuk az október 11-i felolvasást. Egyik résztvevőre hiába vártunk: kórházban van, újabb öngyilkossági kísérlet után...
   Pénteken kilométereket gyalogoltam a kórházban, vagyis inkább sántikáltam: az onkológus felfüggesztette 2 hónapra a gyógyszeremet, hátha enyhül a mellékhatás és újra tudok járni. Kiírt 2 másik vizsgálatot is. Délután elmentem bevásárolni a hét végi két családi összejövetelre, s apró darabokban jöttem haza a boltból. Az esti gyűlést már lemondtam...
   Így érkeztünk e hét elejére: elkövettem a hibát, hogy megkönnyebbülést reméltem... Hétfőről keddre virradó éjjel, úgy 3 óra körül teljes hosszamban (mely ugyan csak 162 cm...) elzuhantam a konyhában... A homlokomon jó érzékeny púp, térdeimen zúzódások, de nincs törés. Igenám, de a fő nehézség abban állt, hogyan keljek fel a földről? Térdeim nincsenek olyan állapotban, hogy rájuk támaszkodhatnék... Hajnali négyig próbálkoztam, többször is végigcsúsztam hátsó felemen az egész földszinten, hogy támaszra leljek és fel tudjak kelni, de hiába! Bevallom, néha sírtam mérgemben, elkeseredésemben, tehetetlenségemben, végül elértem a telefont és felhívtam a tűzoltókat, akik segélynyújtásban az elsők. Igen ám, de be kellett őket engedni! Újabb csúszkálás a hosszú folyosó kövén a bejárati ajtóig, melynek szerencsére elértem a kilincsét és az ajtó sem volt kulcsra zárva (csak belül van kilincs). Felemeltek és leültettek egy székre, beszéltettek is pár kérdés erejéig, hogy a fejem mennyire üthettem be... Mivel semmim se tört el (köszönet őrangyalomnak, aki már kezdett unatkozni...), közöltem, hogy nem kívánok kórházba menni velük, úgyis 2 napja voltam ott és leszek is még eleget! Aláírattak egy nyilatkozatot és elmentek. Lent aludtam pár órát a kanapén reggelig.
   Újabb figyelmeztetés, bár, amint az ábra mutatja, elesni egy földszintes lakásban is lehet. Nincs erőm egy költözéshez. Különben is, a születésnapomat megelőző napok  mindig  nagyon eseménydúsak szoktak lenni... 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...