Keresés ebben a blogban

2021. július 29., csütörtök

Július végi rágódások


   Max. 20° van napközben, itt-ott kis zápororokkal meghintve, melyek nem locsolják meg igazán a virágokat. Az én hangulatom is felemás: az unokák elutazása után újra megbetegedtem, nyilván a rám zuhant fáradtság bolygatta meg életem immár törékennyé vált egyensúlyát. Nem baj, majdcsak felküzdöm magam a helyzet magaslatára, mint már annyiszor. Ugye, hogy felvet a fenenagy akaraterő?

   Tudvalevőleg nehezen bírom a korai kelést, hiszen 3-4 óra előtt nemigen oltom el a villanyt. Hétfőn, kedden viszont fél 8-ra állítottam az ébresztőt, bár ennek tudatában alig tudok 2 órát aludni, attól szorongva, hogy nem hallom meg, ami különben teljesen lehetetlen, olyan sziréna erejével zendül meg közvetlenül a fejem mellett. Dehát a stresszre hajló állapotnak mit számítanak az észérvek! Mivé lett a zenitüd koronázatlan királynője, kérdezem magamban. Poros nyoma sem maradt.

   Hétfőn délelőtt fogorvosom majd egy órán keresztül ecseteli minden részletében a panoráma röntgenkép forgatásával, hova és milyen ritmusban fogja az ősszel beültetni csodálatos hétpróbás új fogaimat. Arra biztatom, minél hamarabb essünk túl rajta, ne húzódjon el hónapokig a 4-5 fog beültetése, hogy legyen még időm élvezni is őket! Igaz, így a betegbiztosítás kevesebbet térít majd vissza, de ha életem valami miatt útközben megrövidül, úgyse megyek sokra a hamvaimba veszett titán-csavarocskákkal, akármilyen sokba fognak kerülni nekem...

   Többek között attól is szorongás fog el, hogy pár nap múlva már augusztus lesz. Nehezen viselem a bizonytalan két szék közötti állapotot. Menjek, maradjak? Ez is, az is problémás. Legalábbis a döntés (jó Mérleg módjára kínszenvedés). Észreveszem, hogy még a lélegzetvételt is visszatartom ilyenkor. Jógalégzés-tanfolyam kéne tán nekem is, első lépés gyanánt a "kiengedés" avagy az "elengedés" göröngyös útján...

   

2021. július 23., péntek

Unokáztam egy kicsit

    Legutóbb július elején írtam blogot, magyarul is, franciául is. Azóta sok víz lefolyt az Escaut nevű folyón, amely lakhelyemet is érinti. Volt benne sok utánajárás, bevásárlás, főzés, három napos rosszullét (az előbbiek eredményeként), baráti vacsorameghívás  -  no és főleg unokáim megérkezése a vasárnap déli vonattal. Szerencsére addigra elég jól lábra álltam, bár fel kellett áldoznom a pihenés oltárán egy mozit és egy közös vacsorát. Az azóta eltelt pár nap bőségesen kárpótolt!

   A lányok előző héten az Alpokban töltöttek 3-4 napot, szinte alig volt idejük átpakolni a bőröndjüket az 1 hetes valenciennes-i útra. Ezt a rövid időt is meg kell osztaniok a 2 nagyszülői ház között, s még szerencse, hogy egy városban lakunk! Vasárnap nálam kezdték, mert a másik nagymama csak másnap este érkezett vissza kéthetes nyaralásról. Igy az otthon maradt nagypapát is meghívtuk ebédre. 

   Tegnap d.u. 5 h felé jött értük a nagymami. Nem győztek sóhajtozni, hogy maradnának még... én meg biztattam őket, hogy meglátják, milyen jó lesz náluk is! A másik nagymami ugyanis sokkal dinamikusabb, mint én, szinte fáradhatatlan az otthonról elmenésben. Nekem ez, sajnos,  lassanként nem lesz erős oldalam. Itthon viszont rengeteget játszottunk, beszélgettünk, s nekik meg éppen ez hiányzott, akárcsak nekem. Kiönthették kamasz lelküket, kellett nekik az ítélkezés nélküli meghallgatás. Ha szükség volt rá, véleményt is mondtam, de igyekeztem  nem szentenciázni, mint egy bölcs vén bagoly, hanem csak úgy elmondtam, hogy én mit gondolok a témáról. Különösen jót tett mindhármunknak, hogy sokat nevettünk, könnyed volt a légkör, annak ellenére, hogy a komoly témák sem hiányoztak.


   Egyik este, miután elvégeztem egypár utolsó símítást a földszinten, felballagtam az emeletre. A lányok már előbb  felmentek, hogy hamarabb megfordulhassanak a fürdőszobában. Egyszer csak hallom Lucie hangját, amint fennhangon olvas valamit. Benézek hozzájuk: hát ül fenn az ágyán (emeletes) és olvassa boldogan mosolygó húgának azt az afrikai mesét, ami hajdanán a kedvencük volt. Hajdanán, pár éve, amikor még kijárt az esti mese alvás előtt, s amit én magam legalább annyira élveztem, mint ők. Emlékeztek még a mozdulatokra, a hanglejtésekre is, amelyekkel megpróbáltam még több életet, dramaturgiát lehelni a szavakba... Néha hármasban olvastunk, felosztva egymás között a bekezdéseket! Bevallom, nagyon meghatott ez a kedves gesztus, felelevenítése közös boldog emlékeinknek. Hát, efféle kincsek birtokában vagyok...

2021. július 8., csütörtök

15 év...

    Lekopogom: második napja süt a nap! Kár, hogy szinte minden délután el kell mennem valahová és nem élvezhetem szabadon a kertet, a teraszt. Útlevelem, személyi igazolványom nemsoká lejár, s ilyenkor nyáron több hetet is igénybe vesz a meghosszabításuk: az az érzésem, hogy nagyon megszigorították a 10 éve még viszonylag egyszerű (pedig biometrikus) útlevélcserét. Ma van egyik kedves baratnőm születésnapja, őt is fel akarom köszönteni egy kis ajándékkal. Péntek d.u. pedig egy orvosi találka vár rám; egyszóval, minden napra jut valami és a heti bevásárlás "örömeit" még nem is említettem...

   Mihelyt kisüt a nap, megpróbálok egy-két órát kertészkedni is, bár a szó túlzásnak tűnik kapirgálásaim, metszegetéseim megnevezésére. A sok esőtől burjánzik a kert, nem beszélve a levegőben szálldosó láthatatlan élő és élettelen részecskékről, melyektől utána jó ideig köhögök... Ilyenkor jut eszembe a természetben lejátszódó gyermek- és fiatalkorom, mely valószínűleg sokáig megvédett a különféle allergiáktól, s most, tisztes öregkoromban csapnak le rám...

   Kerülgetem a témát, mint macska a forró kását... Tegnap volt G. halálának 15. évfordulója (francia blogomon már aznap megemlékeztem róla, itt sokan ismerték). A kerek évfordulókat nem szokás kihagyni, amúgy pedig az esemény magánjellegű. Mégis, miért "terjesztem" a nyilvánosság elé? Mert a blogírás számomra, ha elsősorban naplószerű is, mégiscsak a nyilvánosság előtt zajlik (ami természetesen nem jelenti azt, hogy mindent kiteregetek, de amit írok, az igaz). Messzemenően nem hiszek azoknak, akik azt hangoztatják, hogy olvasóik reakciója nem érdekli őket, csupán "maguknak írnak"... Ez esetben miért bocsájtják többszörösen is a nyilvánosság elé?... Elég lenne teleírni kulcsra zárt füzeteket.

   15 év... A sebek helyén forradás, érzékeny, de már nem fájdalmas, sikerült lassan megszelídíteni a veszteséget, a magányt, s helyette elfogadni a szabadság ajándékát. Július 7-e azonban mindörökre az a forró nyári nap marad, amely új időszámítás kezdetét jelenti az életemben. Fel kell elevenítenem a 6-át, a mentőket, a várakozást és a visszatérést, immár csukott szemmel, mely soha többé nem nyílt ki. Együtt hallgattuk egy végetérhetetlen éjszakán át kevenc zenéit (többek között Brahms "Requiem"-jét), remélve, hogy az öntudatlanság ködén át is megkönnyítik az útját.

   Amikor reggel 7 óra felé megszűnt lélegzeni, számomra 33 évet váltott fel a másodpercnek ez a töredéke. Tragikus és boldog időket egyaránt. Nem vagyok az emlékek foglya, bár kitörölhetetlenül elkísérnek. Börtön és menedék egyszerre.


1973
1973

2021. július 2., péntek

Nyári magányos vacsora a teraszon, napernyő alatt

   Nyáresti vacsora a teraszon. Második napja süt a nap, 20-25° körül van, a kánikula talán még várat magára egy kicsit. Azonnal ki kellett mosni: 3 hét óta esik az eső, tegnapelőtt még 14°-ot mutatott a hőmérő!... Ilyenkor nagyon ki kell használni az alkalmat, ki tudja, meddig tart és mikor jön ismét vissza?...

   Csináltam hát egy kis könnyű nyári salátát vacsorára. Kb. 5' alatt kész van, ezt szeretem, hátamnak nincs ideje belefájdulni. A recept leírása sem tart tovább, mint elkészítése.

   Vettem tehát 30-40 dkg garnélarákot (a lenti fotókon: balodalt még egészben, jobbról megfosztva fejüktől, farkuktól és páncéljuktól). Már megfőzve árulják, de én azért beledobom 1 percre forró vízbe pucolás előtt.




 A salátalé 2 evőkanál olivaolajból, 1 kanál balzsamos ecetből áll, kis újhagymával megszórva, belevagdalok (nagyjából) 2 "fekete" paradicsomot és egy fél uborkát, borsot, egy csipetnyit az ún. "varázsfűszer-keverékemből", amiből kb. mindenféle ételbe teszek. Végül friss ropogós zöld saláta kerül még bele. Persze, lehet ízlés és készlet szerint variálni a hozzávalókat! Előre nem érdemes elkészíteni, mert a zöld salátalevelek megfonnyadnak...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...