 |
| 1973. aug. 25. |
Még ha én el is tudnék feledkezni róla, többen eszembe juttatják: csak ma reggel hárman írtak, jelentkeztek élőben...
Az idén még fontosabb lett: ki tudja miért, szeretjük a kerek évfordulókat. Visszapillantásra, számvetésre késztetnek. Hosszú az egyedül megtett út; mit hozott magával, miféle "hordalék" rakódott le bennem, mi az, amit a tíz éve tett fogadalmaimból teljesítettem s mivel van még tartozásom? Vajon kinek: neki, vagy elsősorban magamnak? Úgy érzem, neki is, mert én kaptam még egy kis haladékot...
Fájdalmas, tragikus események, boldog pillanatok. Szerves részeimmé váltak, magammal hordom őket immár mindig és mindenhova.
Az élet nem áll meg, kapaszkodom barátaim biztatásába: a jelenben kell élni... Teszem, ahogy bírom.
Szeretek élni, leírtam már sokszor: az élet számomra egyszeri és csodálatos kaland. Minden pillanata: a nehéz is, meg a pehelykönnyű, felemelő boldog is.
Gazdag életed van, messziről ez látszik. Erőid kifogyhatatlanok, maradjon így mindig.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Klári. Gazdagságom minden bizonnyal nem anyagi, s szeretném, ha maradna még egy kis erőm...
Törlés"egyedüli" tartalmas, értékes, szép életet élsz,
VálaszTörlésútmutató vagy, és fontos ember
nem tudhatjuk mennyi szabatott ránk időben, de jól sáfárkodsz, ez a lényeg
Nagyon kedves vagy, Kati! Nem tudom,tényleg jól sáfárkodom-e: sokszor az az érzésem, hogy tékozlom az értékes, visszahozhatatlan perceket...
Törlésugye csak nyaralsz?
VálaszTörlésIgen, visszajöttem pár napra... Köszönet, hogy érdeklődtél, Kati.
Törlés