Melting-pot

szép "keveredés" mindkettő...

   Szombaton esküvőn vettem részt: kolumbiai menyasszony, francia vőlegény. Egyelőre Bogotában élnek, és az ifjú férj gondozza pár hónapos kislányukat, míg ő is talál munkát. Mindketten felsőfokú végzettségűek: éppenhogy az egyetemi évek hozták össze őket. Angelica szénfekete hajú, vonásain leheletnyi indián beütéssel, míg Jeremie sápadt szőke, kékszemű. A kis Victoria egyelőre szőke és figyelmes barna szemeivel rettentő kíváncsian vesézte ki minden bámulóját.

   Az Erasmus, az utazások egyre több lehetőséget teremtenek a különböző kultúrájú emberek találkozására, keveredésére. Nekem szimpatikus az efféle "frissítés", valahogy mindig tartottam az egyre "tisztább fajok" elkorcsosulásától. Meg aztán a "maradjunk meg egymás között" elve kicsit kirekesztőnek tűnt, mint amikor az emberek bezárkóznak minden közeledés elől, mely foltot ejthetne "fajtisztaságukon"...

   Egyetemista koromban szobatársam S. R. elvitt egy jósnőhöz Szegeden, aki stílszerűen a rókusi temető mellett lakott... Sokan üldögéltek az előtérben, akár egy fogorvosi váróban.

Már nem emlékszem a részletekre, de egyvalami megmaradt bennem, nyilván nem véletlenül: sok idegent lát körülöttem, s magyart alig... Pár hónap múlva kezdődött másfél éves szovjetúnióbeli ösztöndíjunk, bár ő ezt nem tudhatta. Mint ahogy azt sem, hogy fiatal tanár koromban egy külföldi mellé fogok szegődni egy életre. Ezt pedig még én sem tudhattam, a döntő lépés előtt pár hónappal találkoztunk... Akkor kezdődött életem nagyobbik fele.