 |
| André Comte-Sponville |
A témát, mely engem speciálisan érdekelt, a nietzschei mintára ("Vidám tudomány") nevezhetnénk "vidám reménytelenségnek". Röviden arról van szó, hogy éljünk inkább a mában, kívánjuk, szeressük, amit birtokolunk, ahelyett hogy a jövőbe vágyakoznánk, meglehetősen illuzórikus reményeket táplálva, melyek legtöbbször nem teljesednek be... A csalódást, mely követi őket, majd mindig tortúraként éljük át, s az is megesik, hogy egyesek öngyilkosságba menekülnek tőlük. Mindez egyben a bölcsesség próbája is, hiszen a filozófia célja ide vezet: a bölcs a jelenben él, nem pedig a sokszor talmi reményekkel kecsegtető jövőben, melyek gyakori összeomlása kínzó szenvedéseknek tenné ki.
Várhatóan sok tiltakozás követte az okfejtést. Remény nélkül élni lehetetlen! Magam is így gondoltam sokáig. Míg el nem határoztam, hogy magát a szót is ("remélem, hogy...") kitörlöm a szótáramból. Odáig jutottam, hogy a legkisebb reményemet is csalódás, sőt, kínzó "megtorlás" követte... Szinte babonásan kerültem az érzést, de még a szóbeli megnevezését is, mint a veréstől félő gyerek. S akkor hallottam egy hosszabb beszélgetést erről a témáról filozófusunkkal. Rögtön úgy éreztem, hogy valaki megértette problémámat és nemcsak magyarázatot, de gyógyírt is javasol rá!
A Szent Ágostoni "béatitude" (földöntúli öröm, mely a túlvilágon várhat ránk) elérése lenne a cél, csak még ezen a világon. A belső és külső béke elérése, az öröm, mely a megszerzett tudás ajándéka, a cselekvésé a steril vágyakozás helyett. A jelenben.
Megvallom szerényen, meglehetősen messze vagyok még a bölcsességtől. De igyekszem rajta munkálkodni.
Április 24. óta...
VálaszTörlésIgazad van, bocsánat, nagyon előre szaladtam! Javítom is!
TörlésPont írni is akartam, hogy mégis a jövőben = május 24-én élsz 😂
Törlésr.
😀😇
Törlés" a bölcs a jelenben él, " - és magam is igyekszem és törekszem erre a carpe diem jegyében. Csak nehéz. Örülni mindig tudtam a jelen pillanatainak, ez jól megy (épp a rigók fecsegnek itt, míg írok a -végre! -nyitott ablaknál, élvezem a szép időt, a madárdalt). De. Mert ez a fránya de mindig idetolakszik. Szóval: de hiába a jelen, a tervezgetés a jövőt célozza. Még ha csak pár nappal előrébb, de mindig valamire készülök, és az a jövő. Erről még nem sikerült leszoknom. Mit süssek, ha megyünk a gyerekehez, mivel készüljek, ha jönnek (és az ehhez kapcsolódó földhözragadt dolgok, a hozzávalók beszerzése, stb., no meg a céduláim 😏)
VálaszTörlésA távolabbi jövőbe nézést, no azt már sikerült elhagynom. Ez is valami. Talán bölcsülök?!🤭
rhumel
/bocsánat, hogy egy ilyen komoly témánál kicsit viccelődtem/
Kedves E., osztom veled a "földhözragadt" tervezgetés stresszelő periódusait, de nem ezt nevezném (és nyilván A. C-S. sem...) illuzórikus vágyakozásnak! Inkább az akaraton - és nem a vágyon - nyugvó tervezésnek, ami inkább a feledatteljesítéssel kapcsolatos, ha mégoly kellemes is a feladat...
Törlés(a humor pedig soha nem ártott (volna) a filozofálásnak...)
Tudom, kedves Rózsa, értettem én... Csak a vágy alapú tervezést már elengedtem, bizony sajnos igaz, hogy remények nélküli, de bölcs és kellemes napokra kell berendezkedni. Mint Éva, én is csak rövid periódusokban gondolkodom. A remény, hogy még egyszer lássam Algériát, átsétáljak a Suspendue-n, ússzak a skikdai strandon, ezek a vágyak a múltba vesztek, de így jó. Egyetlen komoly, a jövőt érintő reménykedésem van... Az egészség.
TörlésEzt én is nagyon meg tudom érteni!... (Itt úgy mondják, "amelyik macska egyszer megázott, fél az esőtől!" vagyis: "chat échaudé craint la pluie"...)
TörlésIgen, a jelenben élni az, amit kívánok. Sikerül is egyre gyakrabban.
VálaszTörlésEgyetlenegyszer gondolok a távoli jövőbe, hogy mi lesz velem, ha már nem tudom ellátni magam. Ez egy nehéz dolog. Idősek otthonába megyek, nincs más választásom. Addig élem a mindennapokat, legfeljebb napokra, hetekre gondolkozom előre ( a naptáramban benne van pl., hogy mikor kell orvoshoz mennem), de csak inkább a napokra tervezek előre.
Mindig tanulok nálad. Most is többször elolvastam az írásod, és örömömre szolgált. Vártam már, hogy írj.
Kedves Éva, köszönöm, hogy igazoltál te is. Általában az emberek megbotránkozva elutasítják a remény hiányát, úgy érzik, ki akarom húzni alóluk a talajt, az életkedvet. Pedig az életkedv csak a jelenben működik!
TörlésÉs köszönöm a biztatást is, az együtt-gondolkodást is.
Széchenyi gróf a Hitel c. munkájában hitet tesz a jövő mellett, ezt írja: „A múlt elesett hatalmunkbúl, a jövendőnek urai vagyunk.” Nehéz kérdés ez. A múltból meríthetünk, a jövőt lehet hogy meg se érjük. Már csak ezért is a jelent kell életünkkel megcéloznunk. A múlt már nincs, a jövő még nincs, a jelen van, mely folyamatosan a jövőbe halad. Életünk valamennyi apróbb-nagyobb lépéseit a jelenben tesszük.
VálaszTörlésMick, jól összefoglaltad, ezek szerint a bölcsesség útjára léptél te is!
TörlésNekem nehéz a tervtelenség. És nem a napi apró-cseprőre gondolok, hogy mit veszek, mit főzök... hanem a NAGY dolgokra. (Amik már nincsenek.)
VálaszTörlésNem muszáj csak apró-cseprő dolgokkal kimeríteni a TERVEKET, melyek AKARAT kérdései. Akaratunk pedig nagyjából tőlünk függ.
TörlésMegismerni (a valóságot, igazságot, stb), szeretni (ami birtokunkban van) és cselekedni (steril és elérhetetlen álmok helyett), javasolja a sztoikus filozófus.
Kívánom, hogy a nagy dolgok megvalósítása is jelenné váljon számodra (pl. önálló kötet...)
Nem érzem magam akkora bölcsnek, mint ahogy ez a tulajdonság szóba került, de hogy én a ma embere vagyok, az biztos. Szeretem ugyan felidézni az elmúlt életszakaszainkat, de a jövő tervezgetése, netán vágyaim nincsenek. Úgyis az történik, aminek lennie kell.
VálaszTörlésKlári, a sztoikusok szerint a vágyak hiányérzetre épülnek. Ha elégedettek vagyunk a jelennel, nem vágyunk más után, s így nem is érhet bennünket csalódás!...
TörlésHa akarod, ha nem, ezek szerint bizony a bölcsesség mezsgyéjén jársz.
(Rózsa)
Bizony, hogy a csuda vigye el. Már harmadszor írom a kommentbe jelentkezést, de nem fogadja el. Az életem jelen ideje alapvetően jó, de ezt a kütyüzést nem bírom.
TörlésKlári, örülök, hogy mégis bíbelődtél vele, rám áldozva időt és némi idegtépést...
TörlésNekem csak a Google Chrom-mal sikerül belépni, ha kommentelni akarok! Időt vesz el, és idegesítő...
Nekem kicsit bonyolultnak tűnik ez a filozofálgatás, talán nem vagyok még bölcs. Én azt gondolom az ember nem tud a jelenben élni, hisz ettől EMBER, az állat tud, de az ember nem. Ha ma megelégednénk egy banánnal, lehet, hogy holnap éhen halnánk, az ember soha nem lesz elégedett, ez az emberi természet.
VálaszTörlésKedves Névtelen (vajon ki vagy?...), nyilván több az elégedetlen ember, mit a bölcs! Különben is, egy kis "filozofálgatástól" még senki nem lett sztoikus filozófus... (Én is nagyon messze vagyok tőle, de nekem jót tett...)
TörlésEz utóbbi sem jelenti azt, hogy lemondunk a tervekről és megelégszünk egy banánnal, sőt, még annyi se kell, mert az indiai nirvánába süppedt bölcs mintájára még a legyet se hajtjuk el az orrunkról...
Helyette ld. fent a Mártának írt válaszomat, melyet nem én találtam ki, hanem A. Comte-Sponville-tól kölcsönöztem... S az ő 2 kötetes okfejtését is ebbe a pár sorba kellett sűrítenem, ami szükségképpen nagyon vázlatos...
Számomra a jelenben élni azt jelenti, hogy a jelent élvezni. Vagyis képesnek lenni arra, hogy észrevegyük az olykor apró, a jelenben történő örömöket is. Attól még létezik számomra a múlt és a jövő is természetesen, de képes vagyok megélni, átélni a jelent is.
TörlésÉva, pont így érzem én is! És nem lehetetlen nagy terveket is kovácsolni, ami főleg akarat kérdése, mely rajtunk áll, ahogy Mártának próbáltam érvelni. De ha a jelenről nem veszünk tudomást a remények délibábjáért, tulajdonképpen a boldogságot szalasztjuk el. ("Boldog az, aki azt kívánja, ami birtokában van." Szent Ágoston)
TörlésUtánanéztem, ki énekli a dél-alföldi környezetünkben, hogy "állat vagyok" stb. Egy Mudfield nevű zenekar Békés vármegyéből... Albumaikban megjelent szövegeik kesernyés társadalombírálat látszatát keltik. A zenéhez nem értek.Biztos nagyon jó annak, aki az ilyesmit szereti.
VálaszTörlésMár megint negligál. Hiába, állat vagyok.
VálaszTörlésKlári, nem vagyok benne biztos, hogy értettem az összefüggést a poszttal...
TörlésA "zenét" meghallgattam, de bevallom, nem tartozik kedvenceim közé a stílus...
Rózsa, én sem értem, miért húzott föl ennek a névtelennek az ostobasága. Elolvastam a dalszövegeiket, valami borzasztó élmény volt. Ettől még mérgesebb lettem.Alig tudok magamhoz térni, hogyan mernek beleszólni egy tisztességes beszélgetésbe.
TörlésKedves Klári, sajnálom, hogy egy ellenvélemény így kihozott a sodrodból!... Egy nyilvános blogba mindenki beleszólhat még névtelenül is (bár az utóbbi nem túl udvarias, de néha csak feledékenységet takar.) Ha a hangnem nem sértegető vagy brutális, el kell fogadni, hiszen nem muszáj egyetérteni és ettől még nem kell a másik torkának ugrani... A blog tulajdonosa pedig legfeljebb törölheti a kommentet. Igazán sajnálom, hogy felbosszantott a dolog.
TörlésKöszönöm szépen, igazad van. Nehéz már nekem néha, változik minden.
TörlésKöszönöm szépen. Nekem minden egyre nehezebb.
Törlés❤️
TörlésEgyszerű dolgom van, a jelen minden kellemes, élvezhető pillanatát igyekszem megélni, sajnos a rosszakat sem kerülhetem ki, de alapjáraton - főleg, ami a családomat illeti - elégedett vagyok. Tervezgetni, már a holnapot nézve is csak a azzal a mondattal kiegészítve tudok, hogy - ha megérem. Fiatalon tervezgettem, olykor nem jöttek össze a dolgok, de mindig tanultam a rosszból és a jóból is. Ezt persze így utólag látom.
VálaszTörlésFiatalon sok a remény, a terv, idős korban is lehet remélni, tervezni, aztán úgy is mondhatjuk, ember tervez, Isten végez. Ezért gondolom úgy, hogy meg kell élni a nap minden pillanatát, ki tudja, lesz-e következő? Remélni azért lehet...
(És ezt pont én mondom, aki egy lakásba bezárva éli az életét és reméli, hogy lesz holnapja is, bár néha úgy érzi, minek? Érzések, remények, tervek - kibogozhatatlan összevisszaság számomra. Mégsem olyan egyszerű, mint ahogy az elején írtam.)
Nem jó ez így. Sok gondolat jár a fejemben, de leírni nem tudom, mondani könnyebb volna. Még magammal is vitatkozom...
TörlésKedves Borka, korunktól, egészségi állapotunktól függően egyre szűkebb korlátok közé szorul az életünk. Csodállak, hogy minennek ellenére ilyen bölcs elégedettséggel fogadod lehetőségeidet és igyekszel a lehető legjobban megélni őket. Igy mondta Marcus Aurelius is: éljük úgy minden napunkat, mintha az utolsó lenne!
TörlésIgazad van, jó lenne elbeszélgetni minderről egy kávé mellett, mert nem is olyan egyszerű a derűt megtartani...
Semmi nem lesz könnyebb, ha búsulok miatta, sőt! Sokkal jobb elfogadni a megváltoztathatatlant és kihozni belőle amit még lehet.
TörlésAmúgy az a kávézás de jó is lenne!😊 Régebben azt mondogattam, hogy életemben még egyszer elmegyek Párizsba, hát látod, erről is le kellett mondanom. A repülő ugyan elvinne, de ott csak ülhetnék egy szobában és fájna a szívem a régi nagy sétákért. Ehelyett a Google térképén utazom, megnézem a régi helyeket, a változásokat, az ismeretlen helyeket, így látogattam el Kicsilányhoz Finnországba és nálad is megfordultam, nem a házadban, csak az utcában "sétáltam" és megnéztem a házat. Állt előtte egy kis autó, elképzeltem, hogy az a tiéd.😊 Így utazgatok a nagyvilágban és örülök, hogy megadatott ez a lehetőség.🤗
Ha az a kis autó egy piros Clio campus, akkor az enyém!... 😀 Az Internetre sokszor gondolok hálával: közelembe hozza a világot, az emberi kapcsolatokat. Emlékszem, amikor először hallottam (évtizedekkel ezelőtt!) arról a majdani utopisztikus telefonról, ahol majd látni fogjuk beszélgető partnerünket, s gondoltam: ügyelni kell majd, nehogy öltözetlenül, fésületlenül kapcsoljuk be! Ma pedig már természetesnek vesszük a használatát...
TörlésAz utazásokért nekem is fáj a szívem! S képzeld, még Párizsba se megyek gyakran, pedig csak 200 km vonaton (1 óra út), mert lassanként kimozdítani is nehéz lesz... (A covid sokat ártott e téren!)
Piros és Clio campus, a ház bejárata meg olyan zöldes színű. 😊
TörlésMinden stimmel, akkor már könnyen idetalálsz, kedves Borka!😀😉
Törlés😄😊😉
Törlés