Nemsoká itt a december - a hét végén, vasárnap! Ma reggel nagyon fáradtan ébredtem, nemcsak azért, mert rossz alvásritmusom lassanként beidegződött szokássá alakul. A fáradtság érzése elhatalmasodik, s arra sincs erőm, hogy változtassak egyik fontos okán... Ördögi kör - avagy a kígyó saját farkába harap, ahogy a francia kifejezi ("le serpent se mord la queue"). Az idő felgyorsul, a napok is rövidebbek. Közvetlenül az ablakok alatt, már reggel fél 8 körül elkezdtek a fúró- és lapátoló gépóriások sétálgatni, remegtek tőlük a falak is. Állítólag még egy évünk ilyen lesz, ha ki bírjuk várni a végét...
Miért is fekszem olyan későn? Rájöttem, hogy egyszerűen kezdem szeretni az éjszaka csendjét, nyugalmát. Nappal rengeteg inger bombázza az ember tudatát. Nincs időnk megemészteni a tömérdek információt, kereskedelmi és kulturális ajánlatot. Jön a nagy ajándékozási roham, mindenki szeretné kivenni belőle a részét, úgy, mint vásárló, de úgy is, mint ajánló! Sok potenciális ajándékkészítő évi jövedelmének ez a csúcspontja, tisztes százaléka. Kulturális programok, kiállítások számítanak a látogatókra, hiszen a pénztárca ilyenkor könnyebben nyílik meg.
Néha az az érzésem, hogy ringlispilen ülök, forog velem a világ!... Szeretnék leszállni és elbújni egy csendes helyre, mint kamasz koromban, dunántúli vakációim idején. Iduska néném kertjében üldögélni egy kivágott fatörzsön, a szőlőtőkék, kövér répalevelek, az igénytelen, mégis buzgón virágzó törökszegfűk között. Hallgatni a Malomárok csobogását a kertek alól, kezemben könyvvel vagy palettával, fejemben a nyár zsongásával, melyben benne van minden, ami betölti a vakáció fogalmát : a mélységes nyugalom biztonsága, melyet senki sem zavar meg, s ezáltal lehetővé teszi a sok fontos élmény lassú átérzését és a gondolatok leülepedését, beépülését kamasz lelkivilágomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése