Félretettem a hátralévő kb. 10 képeslap megírását. Most furcsa módon "leégett" bennem a motor.
A hét végén el akartam mozdítani egypár hegyet és dombot a helyéről, ehelyett pont az ellenkezője történt, ahogy néhányszor már előfordult velem. Pedig a péntek esti társulati összejövetel tartalmas és meleg hangulatban folyt le, kb. éjfélig tartott. A Szokrátésznek tulajdonított felszólítást tanulmányoztuk egy rövid vitaindító után : "Ismerd meg önmagad, megismered az egész világegyetemet és az isteneket!"
Magunkat kutatva, megpróbáljuk tudatosítani helyünket a világegyetem részeként. E tudat segíthet választ találni arra az örök kérdésre, hogy honnan?, hová?, mi célból?... A keresgélés, vizsgálódás, tépelődés persze folyamat, nem elég csak úgy hipp-hopp belegondolni és máris előttünk az eredmény. Életünk végéig tart.
Mire is jó önmagunk megismerése, mint kiindulópont? Szokrátész egyenesen azt tanítja, hogy a titok bennünk rejlik. Aki magában nem keresi, az hiába keresi máshol. A célszerűen megszervezett kozmosz része vagyunk, melynek törvényeit nem érthetjük meg, ha magunkat nem ismerjük.
Sokan hozzászóltak, többek között magam is. Szerintem arra jó elsősorban, hogy legalábbis nagyjából, megértsük életünk eseményeit, ezek indító okait, tudatosítsuk saját vágyaink, frusztrációink mibenlétét és ezzel bizonyos értelmet, erkölcsi tartást, kapaszkodót adhassunk az életünknek. Számomra az egyedüllét adott erre nagy alkalmat G. elveszítésével. Találkoztam és szembenézhettem egy addig szinte ismeretlen magammal, akiben alig-alig merülhettek fel a fenti kérdések, hiszen mindig volt fontosabb, életbevágóbb feladat. Immár több mint 18 éve keresgélek... Tudvalevő, hogy a keresés izgalmasabb, mint maga a találat, amely mindig újból mérlegre tehető...
 |
| ...platoni árnyékok... (vásárhelyi Őszi Tárlat 2024) |
Mikor fiatal voltam, célul tűztem ki főleg év elején, hogy bizonyos dolgokban megváltozom. Ehhez előtte ismereteket kellett szereznem magamról, meg kellett valamennyire ismernem magam. Persze, hogy nem ment a változás. Ez nem akarat kérdése, ez csak szerepjátszás, míg nem értem meg rá, hogy más legyek. Egy darabig talán megy, de utána visszatér az eredeti jellemem. Az is igaz, hogy az alap tulajdonságaink megmaradnak, de hosszú évek folyamán valamennyire változunk is.
VálaszTörlésSzintén mikor fiatalabb voltam sok könyvet olvastam az önismeretről. Hasznosak voltak, de leginkább magam ismerhetem meg önmagam, és igaz, hogy életem végéig tart. Ahogy idősödöm egyre fontosabb szerepet kap az önismeret.
"Ahogy idősödöm, egyre fontosabb szerepet kap az önismeret." Talán azért, Éva, mert fogy a "szamárbőr" és fel kell ismernünk saját, még teljesíthető (mert fogy a lehetőség is) vágyainkat, hogy ne temessék el őket velünk együtt...
TörlésÉrdekes ez a téma. Önismeret, önmagunk megismerése, hinné az ember, így
VálaszTörlésjóval túl a hatvanon már mindent tudunk. Pedig dehogy. 😉 Okoz az ember néha meglepetést, magának is. Hol pozitív, hol negatív irányút. De legalább nem unatkozik 🤭.
Nem akartam elviccelni ezt a nagyon is komoly dolgot, bocsánat.
Egy biztos, sokat változik az ember, korszakonként és néha azokon belül is.
Sokszor külső hatások, események okozzák, de van amikor nincs "magyarázat" a miértre
Ezen szoktam sokat filozofálni. Miért is reagál két szinte egyforma sorsú, életvitelű, gondolkodású ember egy azonos élethelyzetben annyira másképp 🤔.
Jó kis elgondolkodtató ez a szókráteszi bejegyzésed, Rózsa👌
Teljesen egyetértek az szavaiddal, kedves Endi! Korunk, életünk körülményei, családunk tagjainak élete, a munka, az ország, világ, minden állandó mozgásban van körülöttünk, melyeknek hatásai rajtunk is lecsapódnak. Nem tagadás, hogy az ember néha szinte szívesebben unatkozna!... De a pozitív-negatív egyaránt benne van a "szerződésben"...
TörlésAz en blogom mottója ;"csak azt nem tudom, ki vagyok" (Villon) Még nem cseréltem le. Azt hiszem, nem is fogom!
VálaszTörlésDe hát S-nek tulajdonítják ezt is: egyvalamit tudok, hogy nem tudok semmit!
TörlésAzt hiszem, ebben annál biztosabbak lehetünk, minél inkább gyarapodik a tudásunk!
Törlés"...honnan?, hová?, mi célból?" - nem hiszem, hogy bárki is meg tudná válaszolni érdemben ezeket a kérdéseket. Mindenesetre gondolatébresztőnek nagyon jó volt ez a bejegyzésed Rózsa. Jó sok ideig nézegettem youtube videókat Szókratészról, és egy időre talán nem felejtem el azt sem, hogy épp tegnap, édesanyám születésnapján volt Szókratész halálának 2.424. évfordulója. Én magam érdeklődő hallgatója lettem volna az összejöveteleteken hallható érdekes témának, még akkor is, ha a hozzászóláshoz nem éreztem volna indíttatást. Azt hiszem a téma érdekessége ellenére a világon nagyon sokan élik - talán boldogan - az életüket teljes tudatlanságban is. Az viszont biztos, hogy az önismeret, az arra való törekvés, a ma emberét egyre inkább foglalkoztatja. Jó volt olvasni (sokadjára is).
VálaszTörlésKöszönöm, Éva, a figyelmes olvasást. Azt hiszem, bennem az olvasmányok ébresztették fel az efféle tépelődéseket, de rengeteg embert ismerek, ahogy te is említed, akikben fel sem merülnek hasonló kérdések, mégis boldogan élnek-halnak, legfeljebb utolsó órájuk közeledtét érezve, pappal, gyónással igyekeznek bebiztosítani a túlvilágra érkezést... Ami engem illet, mióta több időm van saját magamra, egyre inkább keresem a választ a miértek rengetegében... "Gondolkodom, tehát vagyok" - de számomra fordítva is igaz : "Vagyok, tehát gondolkodom". Nem tehetem másként...
Törlés