Hogyan? Már január 30-a van? Egy napom maradt a magamnak tett ígéret teljesítésére. Ez lesz a 4. e havi bejegyzés. Egyébként pedig mindenki tegye, ahogy neki jólesik. Irnivaló mindig akad, a vágy pedig még a témánál is makacsabbul sarkall, nem hagy békén. Hiába figyelmeztetem többször is : mire jó a szavakat szaporítani? Talán még a Csendes óceánt is el lehetne velük rekeszteni... Kapok ugyan néha számomra nagyon értékes visszajelzéseket ismerős és ismeretlen olvasóktól, akik azzal biztatnak, hogy ezek az általam kibocsátott a tétova "jelek", melyeket kifogtak a nagy Világhálón, olykor visszhangot keltenek bennük, megrezdítenek valami titokzatos húrt... Szeretem a véletlen effajta rejtélyes lépéseit, melyek sem parancsra, sem könyörgésre nem működnek, csakis a játékos véletlen szeszélye vezérli őket.
Az előbb beszéltem telefonon Lucienne-nel, akiről már többször is írtam. Több sikeres regény van mögötte, most mégis kiadót keres. Közben szóba került a januári szezonban megjelent 5-600 regény és fogadtatásuk. Egyes könyvesboltok tiltakozásul visszautasítják az újabb és újabb szállítmányt : egyszerűen nem tudják az előzőeket sem áruba bocsátani, jön a friss érkezés. S akkor mit mondjanak a kritikusok, akik már nem férnek otthon a tiszteletpéldányok halmazaitól, miközben a közönség egyre kevesebbet olvas...
Javasoltam neki a saját használatra kovácsolt elvemet : semmi kedvem beállni a kiadóra vadászok végetérhetetlen soraiba, szenvedni az elkerülhetetelen visszautasító válasz miatt. Irjunk azért, mert az írás maga jót tesz nekünk. Kimondatja velünk, amit szinte mi se tudtunk igazán. Megajándékoz a szavakkal játszadozás egyedi örömével, sőt mi több, hatalmával. Mert ugye, mire is jó az irodalom?... Semmire, csupán élni segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése