Keresés ebben a blogban

2009. szeptember 15., kedd

El Goléa, Timimoun...

   Az igazi utazást, az egzotikumot mindenképpen a Szahara jelentette. Még az idő is más ritmusban folydogált a sivatagban, sőt, időnként mintha meg is állt volna... Legmesszebbre a Timimoun nevű oázisig jutottunk el, ahol a fenti képen látható színben vöröslik a homok is. A házakon szinte nincsen nyílás, az ajtókon hétrét görnyedve lehet belépni. Minden árnyéknak értéke van. Az emberek ernyedten üldögélnek a falak tövében, szinte arra sem véve a fáradságot, hogy a szemük, szájuk körül hemzsegő legyeket elhessentsék. Ez már szinte a fekete Afrika, de egy bizonyos sivatagi fekete Afrika...
   Másik távoli élményünk El Goléa-hoz fűződik, félúton Ghardaïa és Timimoun között. Csodálatos és óriási oázis. A pálmaliget minden négyzetcentiméterét művelik: kis kertekre, sőt zsebkendőnyi búzatáblákra bukkan a sétáló a fésűs zsilipekkel működő, öntözött zöld tengerben.
  Itt ért bennünket életünk első homokvihara is. Addig csak hallomásból ismertük, nomeg néha Constantine-ig is elhordta a sirokkó a finom homokot kóstolóba. Az oázison kívülre indultunk kis kirándulásra egy sivatagi tóhoz. Egyszerre minden előzetes figyelmeztetés nélkül feltámadt a szél és egy szempillantás alatt vastag homokfelhőbe burkolt bennünket: eltűnt az ùt, 1 méternél tovább nem láttunk. Az autót is befújta 30-40 cm mélyre, szemünk szánk tele lett az egyszerre szúróssá vált finom homokkal. Jobb híján bemenekültünk az autóba, mást úgy sem tehettünk. Meddig tartott a tehetetlen várakozás? Igen hosszúnak tűnt. Egyszer csak, honnan, honnan nem, kivált a homokfelhőből egy kis teherautó és kihúzott bennünket a csávából. Ők a "ködben" is felismerték az irányt, látatlanban is látták a kis köves utat, amiről letérni a homokba temetkezés veszélyét jelentette...
folyt.köv.

9 megjegyzés:

  1. Igen...várom nagyon..:)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy legalább egy olvasóm van! Irok mail-t.

    VálaszTörlés
  3. Jelentem, van még egy olvasó. :-)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hogy jelezted, Agi; emlékszem a te olaszországi és leningrádi ùti beszámolódra : hogy milyen izes stilusban iródott az!...

    VálaszTörlés
  5. Én is,én is olvasó vagyok! Hiszen napjában többször is itt járok:)
    A Constantine-ig feljutó sirokkóra bizony jól emlékszem, csúnya színű éggel és györtő fejfájással járt...

    VálaszTörlés
  6. Neked is köszönöm, Endi! Te még ellenörizheted is állitásaim hitelességét!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Flora, ha az olvasónak választania kell, olvasson-e vagy írjon, mert mindkettőre végképp nincs ideje (még arra sincs, hogy a saját blogjában válaszoljon a hozzászólásokra) - akkor inkább olvas. De olvas!
    (Pedig més a Nárai-versekről meg Márairól is akartam-akarok írni neked. Hát: majd.)

    VálaszTörlés
  8. Márai-versek, természetesen

    VálaszTörlés
  9. Nagyon örülök, hogy te is elolvasol, Gabi, és tudom, mennyi idöt elvesz mindez, föleg munka mellett... (mindig csodálom, mennyi könyvet tudsz még ráadásul megismertetni velünk!)
    Azt is tudja minden blogirogató, hogy ha a "commentaire" helye reménytelenül a 0-n áll, néha az az érzése támad, hogy magának irogatni egy füzetkébe gyorsabban menne... ezért kérdezem meg néha : halló, van itt valaki?...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...