A napokban eszembe jutott egy régi szó, amit már jónéhány évtizede nem hallottam. Pár éves lehettem, az ötvenes évek legelején. Nagyon megbetegedtem, már a szememet is alig nyitottam ki. A család az ágyam mellett sírt, vagy imádkozott, ki így, ki úgy. Orvosunk, a mentőangyal, hazajött szabadságra a katonaságtól és beadta az akkor még ritka penicillin injekciót, amitől visszajöttem a másvilágról...
Alighogy a szemem újra kinyílt, enni kértem, ami már napok óta nem fordult elő. "Mit ennél?" - kapott anya az örömhíren. "Cicfarát!" - mondtam én ki nagy nehezen. Amikor kész lett, az utolsó morzsáig kiszedegettem a tányérból, még erőtlenül remegő ujjaimmal. Máig is érzem az ízét, de vajon ki tudja még, mi is az a "cicfara"?...
Kiolvastam a gúgliból, így hát tudom, mi az, de nem ér :)
VálaszTörlésAz én rokonságom nagyrészt somogyi, kisebb része tolnai meg Szob-környéki, alföldi véletlenül sincs. Somogyban talán a prósza van hozzá a legközelebb, de azt nem feltétlenül búzalisztből csinálják, inkább kukoricalisztből (=kukoricaprósza), és egyben sütik meg, tepsiben, alatta zsírral. Csak utólag aprítják. Ha aprítják, mert általában egyszerűen feldarabolják.
A pirított gríz jut eszembe gyerekkoromból :)
Megkérdeztem Anyut, ő is csak halványan emlékszik rá..szerinte sürübb palacsinta tészta megsütve, de a pontos receptet már nem tudja...
VálaszTörlésBizonyára valamilyen alföldi recept volt tényleg, mert gondolom, anya is az anyósától tanulta... De az ize mennyei...
VálaszTörlés