Keresés ebben a blogban

2011. november 7., hétfő

Nosztalgia...


Áldozok ismét egy kicsit a nosztalgia oltárán, az új hét küszöbén. Jó nagy ugrás a múltba, a mellékelt képen olyan 13-14 éves lehettem, hetedikes vagy nyolcadikos. Farsang idején az iskola minden évben jelmezbált rendezett. A végén zsüri díjazta a legjobb jelmezeket, melyeknek szigorúan házi készítésűeknek kellett lenniök: a hatvanas évek elején szó se lehetett nagy költségbe verni a szülőket.
Ötödikes korom óta részt vettem, s gyakran kaptam is díjat. A "családi műhely" minden tagja nagy odaadással vette ki részét a készülődésből, sőt még néhány szomszéd is besegített. Lássuk csak a mellékelt képen, ahol egy török basa és egyik háremhölgye látható (már ahogy az akkortájt olvasott "Egri csillagok" hatása alatt elképzelhettük), milyen kooperáció előzte meg az első díjat nyert együttest! Minden darabjára emlékszem...
A fejelmen kartonból készült a kerek forma, melyet egy szétbontott rózsaszín szaténbugyival tettünk hitelessé, nem feledkezve meg a szegő piros szalgról sem. Öcsém turbánja egy frottirtörülközőből tekeredett, a felette ékeskedő karton-kúpról nem felejtődött le anya egyetlen bross-tűje. A fátyol és tüllszoknya lebontott függönyökből varródott, színes szalagokkal és pöttyökkel ékesítve. Alatta a buggyos nadrág maradék anyagból összeütve, s a vállamon is egy, még fel nem használt nyári darab vászon, alatta anya szatén hálókabátja.
Öcsém saruját én varrtam, a talpa kartonpaírból kivágva és olyanformán behúzva piros anyaggal, hogy az orra fölfelé görbüljön. A bugyogó anya "törökmintás" piros alapú szatén pongyolájának "föláldozásával" készült, felette a szomszéd Maca néni hálókabátja, piros sállal átkötve, a "basa" vállán sárga anyag maradékából köpeny. Külön említést érdemel a szakáll és a bajusz. Ne tessék úgy képzelni, hogy egyszerű fekete kartonból kivágott forma felragasztva, esetleg még egyszerűbben festékkel odakanyarítva, NEM! A kivágott formára tincsenként én magam varrtam fel a fekete szőrcsomókat, melyeket nagyapám bekecsének némi lekopasztásából nyertem!
Már az előkészületek lázában is nagyon jól szórakoztunk, apa, anya és a nagyszülők, sőt a szomszédok is izgatottan szolgáltatták az ötleteket, az anyagot és a munkaerőt. Jó hétig eltartottak az ilyen lázban és nevetésben eltöltött napok, melyeknek minden részlete elevenen él bennem, még akkor is, ha már csak két túlélője maradt...

21 megjegyzés:

  1. Flora, jelmezbál az iskolákban ma is szerveződik ilyen-olyan alkalomra. Viszont az elit, győztes jelmezt a jelmezkölcsönzőből veszik ki. Nem sejtik, mekkora veszteség a lélektelen, divat diktálta szokás.
    Nagyon helyesek vagytok az öcséddel!

    VálaszTörlés
  2. @akimoto: pedig, igazad van, a legérdekesebb része az azt megelőző készülődésben rejlett!
    Az öcsém kb. 12 éves volt. Már sosem lesz 60, de 54 sem...

    VálaszTörlés
  3. @akimoto: igen, kicsit "elkerültük egymást" az életben...

    VálaszTörlés
  4. A régi jelmezbálokat nagyon szerettem. Egyszer a dédapám varrta magyar ruhában jelentem meg. Mivel nem tudtunk piros csizmát szerezni piros zoknival helyettesítettük ezt a hiányosságot. Mégis külön díjat kaptam. Persze nem én, hanem a dédi papa. Csodálatos kézimunka ruhájáért.

    VálaszTörlés
  5. én elsőskoromban (ált isk.)lettem dijazott, huszárpárommal - az ő ruhája kölcsönzőből lehetett, de az én rózsaszin tüllszoknyácskámat anyukám varrta, mint annyi mindent....)

    VálaszTörlés
  6. ja, azt kifelejtett, hogy balerina voltam!:)(sokáig tényleg az is akartam lenni)

    VálaszTörlés
  7. jaj, nekem rémes jelmezbálok jutottak. :::))) ma már kicsit lelkesebb vagyok. éppen pénteken öltözünk be, Márton napja és egy utólagos Halloween jegyében. remélem, sikerem lesz boszorkányként. :D :D

    VálaszTörlés
  8. Én nem emlékszem, hogy valaha is részt vettem volna jelmezbálon. Lehet, hogy sokat mulasztottam?
    Viszont tavaly hagytuk, hogy Márton napi libák ölelgessenek minket az utcán.:-)

    VálaszTörlés
  9. @Györgyi: Kicsik voltunk (ált. isk.), nem annyira a bálozáson, hanem a szórakozáson volt a hangsúly, az álarcban felszabaduláson (kicsit mint a blogvilágban is...)

    VálaszTörlés
  10. @aliz: én is!... de ez nagyon-nagyon álom maradt... bár nagyobbik unokámat beíratták balettra szeptembertől, mivel ezzel nyúzta a szüleit hónapok óta...

    VálaszTörlés
  11. @Zé: mi az a Márton-napi beöltözés? Az "én időmben" nem volt...

    VálaszTörlés
  12. @Éva: én nagyon élveztem, még felnőtt fejjel is egyszer-kétszer...

    VálaszTörlés
  13. én jártam is balettozni, de 9 éves koromra , amikor jelentkezni lehetett (kellett?) volna a Balettintézetbe, mégis csak meggondoltuk....

    VálaszTörlés
  14. Micsoda kincs egy ilyen kép! :)

    VálaszTörlés
  15. Minden évben van egy kicsike kis kulturális rendezvényünk: Idegen Nyelvi Kultúrák Napja néven. Béna név, már nem is egy egész nap, de sebaj. Halloween és Márton napja környékén rendezzük meg.
    Idén megint kaphatnak az osztályok pontot, ha jelmezbe öltöznek.
    Az idei téma az utazás. Úgyhogy utazós blogokkal is neveznek az osztályok. :D

    VálaszTörlés
  16. @aliz: azt hiszem, az én szüleimnek még csak sejtelmük se volt róla... A rajzról szövögetett álmaimról igen... De nem akarták, hogy "éhenkórász" festő legyen belőlem... S hogy a nyelveket is szerettem, a kompromisszum kézenfekvő volt!

    VálaszTörlés
  17. @Zé: az ilyesmik nagyon motiválják a gyerekeket!

    VálaszTörlés
  18. végül is én (nem csak a balettről) egy másik művészi ágról: a zenéről mondtam le (pedig azt már a konziban is műveltem..., gimnázium mellett) :( de egész életemben a művészetek csodálója voltam/vagyok, valamiféle peremvidékről:( de igy is nagyon sokat jelent!

    VálaszTörlés
  19. @aliz: igazad van, csodálni azért továbbra is lehet, még ha maradt is valami kis hiányérzet lelkünk mélyén, mert csodálni és művelni azért mégsem ugyanaz...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...