Újra kisebb stresszhullám vár rám : készülök nagy örömmel a hétvégi családi összejövetelre, és egy pár szervezési kérdést meg kell még oldanom. Az előző bulin túl vagyok, nagyon kellemesen feltöltött erre a hétre és megúsztam egy kisebb hátfájással. A családi vacsora 9 személyre lesz szabva, benne vagy 4 ünnepelttel : ezúttal menyem szülei szervezik.
Ha tudnátok, mennyire szerettem vendégeket fogadni hajdanán, gondosan összeválogatva a meghívottakat, hogy találkozzanak, örüljenek egymásnak, sőt, néha újabb ismerősre, barátra leljenek! Isztambulban legalább 8 személy elfért az asztalnál, itt pedig, ha mind a 4 hosszabítót hozzáteszem, 15-16-an is összegyűlhettünk körülötte. 2017 októbere ebben is új korszak kezdetét jelentette számomra. Azóta fokozatosan szűkül az életem köre, melyet egyre ritkábban lépek túl. Sőt, lassanként már nem is hiányzik, hogy kilépjek rajta. Azt mondják, hogy a börtönt is meg lehet szokni, s bár kezdetben nehéz a bezártságba beletörődni, a hosszú ideig raboskodók évek múlva már nemcsak hogy nem kívánkoznak elhagyni a biztonságos, megszokott falakat, hanem egyenesen félnek a külvilágtól, a szabadságtól - s a felelősségtől, mely vele jár...
Családi ebéd a sógornőmnél Mindszenten... Ilyen finomat én nem tudok!
Ötödik napja önkéntes lakásfogságon vagyok egy enyhébb lefolyásúnak induló, de felülfertőzéssel folytatódó hörghurut miatt. A köhögés miatt nem szabadítom magam a külvilágra. Közben ugyanazt érzem, mint amit leírtál Rózsa, hogy nehéz lesz majd újra visszaállítanom magam a mindennapos kimeneteleimre. Annyira tökéletes és komfortos az ajtón belüli világ, igaz ez nem börtön. Meg fogom csípni a kritikus pontot, hogy vissza tudjak jól rázódni az egészséges életbe.
VálaszTörlés(Én az anyósom húslevesét éreztem a világon a legfinomabbnak, esélyem sincs ahhoz hasonlót főzni:)))
Teljesen egyetértek veled. A lakásunk, házunk biztonságát nehéz lecserélni a kinti világ lehetőleg teljesítendő kihívásaira. Én is nehezen hagyon el az otthonomat, néha kifejezetten nehezemre esik. Szorongást is érzek, ha el kell indulnom.
VálaszTörlésAz utóbbi időben egy komoly elhatározás eredményeképpen mégis megteszem. A bezártság engem érintő, komoly következményeivel ugyanis nem számoltam. Már a lelki egészségemet is rombolta a túlzásba vitt falak között maradás, és a félelmem a séták közben eljövő fájdalmaim miatt. Választhattam, vagy ez, vagy az. Aztán legyőztem azt az érzést, hogy nem akarok elindulni. Persze, fáj most is a járás, de a lelki egészségem is fontos, nem csak a testi.