Lezajlott vasárnap nálam a születésnapi "zsúr", ahogyan azelőtt jobb körökben nevezték az ünnepélyesebb uzsonnát (pedig a "zsúr" egyszerűen és hétköznapian csak annyit jelent franciául, hogy "nap" (jour)... Eredetileg több személyre terveztem, de néhányan már nem voltak szabadok, más elkapta az újfajta Covid-ot, mely a baljós Frankenstein néven fut, megint más idős férje előző nap kórházba került, a harmadik a fia születésnapját ünnepelte... Végül nem kellett hosszabító az asztalhoz, mindössze öten ültük körül, egy kivételével a legrégebbiek.
 |
| macarons |
Napok óta "harminchat fokos lázban égtem" (a "Kései sirató" parafrázisával idézve József Attilát) a szervezéssel és a bevásárlásokkal, s meg is lett várható eredménye, a kínzó hátfájás, melyre semmi csillapító nincs hatással, csak a pihenés. Pedig az isteni finom süteményt készen vettem, hozzá pezsgő és igazi "macaron" járt, mely szinte olvadt a szájban. Csak egy jó adag gyümölcs-salátát készítettem vagy 8 féle gyümölcsből, melyeket igaz, meg kellett hámozni és feldarabolni, s főleg ezek a mozdulatok nem tetszenek a hátamnak!
 |
| próbálok mosolyogni, de nagyon fáj a hátam |
A legfontosabb mégis a hangulat, a társalgás volt, mint általában. A témák változatosan peregtek, sokat nevettünk, de nem hiányoztak a mélyebben szántó gondolatok sem az életről, az idő múlásáról, születésnap lévén elengedhetetlenül! Vigasztaltuk egyikünket, akihez csütörtök este betörtek, mialatt ő Lille-be volt hivatalos. Amikor éjfél után hazaért, a ház minden helyiségét felforgatva találta... Mindezt pár olcsó ékszerért, más nem érdekli a betörőket, legfeljebb még a pénz, de azt már senki nem tart otthon, mindent kártyával fizetünk manapság.
Este 7 után oszlott fel a társaság, mindenki elégedett volt, még azok is, akik nehéz teherrel megrakva érkeztek, hálásan vallották be, hogy megkönnyebbülve távoznak. Én pedig, tiltakozásuk ellenére másnapra hagytam a mosogatást - nem is volt sok! - és a TV előtt ápoltam fájó hátamat. Átsegítettek ismét egy évfordulón, s főleg velem maradt szeretetük, a barátságuk meleg érzése.
 |
| a "zsúr" vége felé jár... |
Vidám, kedves arcok, jó beszélgetés a barátokkal és egymás bíztatása, ennél jobb születésnapi zsúrra már nincs is szüksége a korunkbeli mérlegeknek. Hú, de irigylem a macaront. (Ettem sokfelé, de Amboise-ban egy csodálatos hangulatú cukrászdában volt a legeslegebb)
VálaszTörlésAzért a háttérben Gilbert is ott figyelt Rád, igaz csak a portréja...:(
E.
Valóban sokfelé készül itt Franciaországban macaron (otthon is meg lehet csinálni, egyszer kipróbálom!), ahány hely, annyiféle recept... A vasárnapi tényleg ritka finom volt! Ami megmaradt, kis csomagokban szétosztottam indulás előtt a vendégek között.
TörlésGilbert portréját még Isztambulban festettem szüleinek ajándékba és anyósom temetése után került vissza hozzám (túlélte fiát pár évvel)... Bár lehet, hogy ő is figyel rám valamilyen "párhuzamos világból", ha ilyesmi létezik...
Megkésve, sok szeretettel kívánok minden jót, egészséget, boldogságot és mindent, amit magadnak kívánsz.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Ági, nemigen kívánok én se magamnak egyebet!
TörlésAz egész lényed, a vendégek fogadására való alkalmasságod tette lehetővé, hogy a vendégeid veled együtt jól érezzék magukat a születésnapodon. Nem voltál egyedül, volt mire készülnöd, még akkor is, ha a hátad megérezte ezt. Én is készen veszem a süteményeket, ha vendéget várok. Már nem sütök, se energiám, se kedvem nincs hozzá. Jól tetted, hogy te is így oldottad meg, a gyümölcsalátával így is sok dolgod volt.
VálaszTörlésJó volt a képeket nézni, kedves arcok néznek vissza rám, a tied is mosolygós, és a macaronnal is szemezgettem. Mikor Franciaországban voltam, direkt megkóstoltam, mert már kíváncsi voltam rá.
Örülök, hogy beszámoltál erről a napról.
Éva, szeretek vendégeket hívni, szólóban és egyszerre többet is, mert szeretek összeismertetni nekem kedves embereket (nincs bennem féltékenység, hogy netán "elszeressék" a barátaimat...) Mint már sokszor említettem is, szeretek beszélgetni, többnyire inspiráló beszélgetőpartnereim vannak, de mindenkihez tudok igazodni, s mindig felébresztik bennem az "alkotói" tettvágyat, sokkal inkább, mint az egyedüllét!... Örülök, hogy benéztetek!
TörlésUtólag is nagyon boldog születésnapot kívánok, jöjjön egy olyan új év, amilyenre vágysz. Én a születésnapomon amikor hazamentem mindig vittem virágot Anyunak, hiszen ez nemcsak az én napom volt, hanem az övé is. Én megszülettem, benne pedig az anya született meg. :) Minden jót! Betty
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Betty! A vágyaim egészen szerények (bár sosem voltak túlméretezettek, azt hiszem), idővel objektíve könnyen teljesíthetőknek mondhatók, csak én nem vagyok a régi...
TörlésÉrdekes gondolat a dupla születésnap! Az én anyám épp 19 éves múlt, amikor én megszülettem... így mindig fiatal maradt számomra....
Kedves Rózsa, sajnos már én sem vagyok a régi, már én is érzem, hogy öregszem, és csak remélni próbálom, hogy még ez a szintű öregség eltart sokáig... :) Anyu is csodálkozott először, amikor mondtam neki ezt (nem tudom, hogy jutott eszembe), és a fiamnak is meséltem arról, hogy ez az ő napja, mindenek felett, de az életemben is megszületett egy "új" és nagyon-nagyon örülök ennek. :) Betty
TörlésValószínűleg most már nekem is eszembe fog jutni...
Törlés