Mindennel késésben vagyok... Pedig sokat javultam e téren! Igaz, mostanában újévi jókívánságaimat tolmácsoló lapjaim fokozatos megírása és feladása alaposan elfoglalta az időmet. A kinyomtatott 80 db-ból alig maradt 20 a dobozban, s még mindig megírásra vár egypár.
Természetesen nemcsak ez a dolgom. Tegnap pl. már d.e. nekifogtam az esti összejövetelünk utáni kis vacsorához készülő "hozzájárulásom", egy almás sütemény elkészítéséhez, gondolván, hogy utána nyugodtan megírom a kb. 20 lapot azoknak, akik remélhetőleg ott lesznek és így nem kell postára adnom őket. Anne barátnőm jött értem este 7 felé, addigra mindennel kész lettem, gondoltam, majd ott pihenek.
Nagyon kellemes esténk lett, vagy harmincan jöttünk össze. Mindannyiszor örülünk a viszontlátásnak. Maga a hivatalos program is hosszú volt, hiszen a naptári év első összejövetelének számított. Utána mindenki tett valamit az asztalra: saláták, felvágottak, sajtok előzték meg a 6-7 féle süteményt, melyek a végén kerültek feltálalásra. Közben szinte mindenki sürgött-forgott, önkiszolgálás folyt, de a fiatalabbak gyorsan kicserélték a tányérokat, evőeszközöket két fogás között az idősebbek számára is. Sokan tányérjukkal kezükben vándoroltak egyik helyről a másikra, hogy minél több résztvevővel szót válthassanak. Éjfél után lett vége, sokakra még mintegy félórás autózás várt hazáig. Nekem szerencsém van, gyalog is csak 10 percre lakom.
Az a baj, hogy egyre jobban lassulok. Attól félek, nemcsak fizikailag, de szellemileg is. Ebben kicsit talán segíteni fog az alvási ritmusom megregulázása. Nehéz lesz, de muszáj : véget kell vetnem az éjszakázásnak, kihasználva a leghasznosabb órákat éjjel és reggel is. Rá kell vennem magam, hogy a tavasz közeledtével a napos órákat minél inkább a szabadban töltsem... Remélem, idült "akráziámból" sikerül némileg kilábalnom...
Végül ideteszem illusztrációnak a képeslapom végső, színes "állapotát":
