Mindennel késésben vagyok... Pedig sokat javultam e téren! Igaz, mostanában újévi jókívánságaimat tolmácsoló lapjaim fokozatos megírása és feladása alaposan elfoglalta az időmet. A kinyomtatott 80 db-ból alig maradt 20 a dobozban, s még mindig megírásra vár egypár.
Természetesen nemcsak ez a dolgom. Tegnap pl. már d.e. nekifogtam az esti összejövetelünk utáni kis vacsorához készülő "hozzájárulásom", egy almás sütemény elkészítéséhez, gondolván, hogy utána nyugodtan megírom a kb. 20 lapot azoknak, akik remélhetőleg ott lesznek és így nem kell postára adnom őket. Anne barátnőm jött értem este 7 felé, addigra mindennel kész lettem, gondoltam, majd ott pihenek.
Nagyon kellemes esténk lett, vagy harmincan jöttünk össze. Mindannyiszor örülünk a viszontlátásnak. Maga a hivatalos program is hosszú volt, hiszen a naptári év első összejövetelének számított. Utána mindenki tett valamit az asztalra: saláták, felvágottak, sajtok előzték meg a 6-7 féle süteményt, melyek a végén kerültek feltálalásra. Közben szinte mindenki sürgött-forgott, önkiszolgálás folyt, de a fiatalabbak gyorsan kicserélték a tányérokat, evőeszközöket két fogás között az idősebbek számára is. Sokan tányérjukkal kezükben vándoroltak egyik helyről a másikra, hogy minél több résztvevővel szót válthassanak. Éjfél után lett vége, sokakra még mintegy félórás autózás várt hazáig. Nekem szerencsém van, gyalog is csak 10 percre lakom.
Az a baj, hogy egyre jobban lassulok. Attól félek, nemcsak fizikailag, de szellemileg is. Ebben kicsit talán segíteni fog az alvási ritmusom megregulázása. Nehéz lesz, de muszáj : véget kell vetnem az éjszakázásnak, kihasználva a leghasznosabb órákat éjjel és reggel is. Rá kell vennem magam, hogy a tavasz közeledtével a napos órákat minél inkább a szabadban töltsem... Remélem, idült "akráziámból" sikerül némileg kilábalnom...
Végül ideteszem illusztrációnak a képeslapom végső, színes "állapotát":
Nézem az írásod végén a képeslapodat, majd balra pillantok, és karnyújtásnyira látom a már sajátomat is Így számomra dupla a látvány öröme!
VálaszTörlésLátom és érzem is azt a kis nyüzsgést, amely volt az összejöveteleken. Meghitt hangulat, beszélgetős kedv és egy összeszokott társaság. Jó lehetett. Mi volt az összejövetelen a téma?
Sajnos én most kezdek rászokni az éjszakázásokra, de abba is kell hagynom, és visszatérni a megszokott régi lefekvéseimhez, a még 22:00 óra előttiekhez.
Érzem a fáradtságot, kiül az arcomra is, a szemeim alá karikákat fest a későn fekvés. Ez még hagyján, de tényleg nyúzott vagyok utána egész nap.
Jó lenne kimenni majd a napsütésbe, ha lesz, de én hétköznap csak a lakótelep utcáira mehetek, ahhoz pedig nem sok kedvem van.
Erdőbe vagy máshova a szabadba menni csak hétvégén tudok, ha M. itt van. Ő visz el a "helyszínekre" autóval, ahol sétálgathatok. Másképp nem megy már.
Minden jót kívánok!
Kedves Éva, örülök, hogy odaért a lapom, ha nem is időben, de göröngyös volt kissé az útja!... Annak is örülök, hogy tetszett.
TörlésA mozgás valóban egyre nehezebb probléma, de hálás vagyok a sorsnak, hogy még maradt itt-ott megoldás, hogy ne kelljen egy véglegesbe beletörődnöm. Az autó szinte nélkülözhetetlen a hétköznapjaimban, bár annak is eljön majd az ideje, hogy végleg lemondjak a vezetéséről, saját és főleg mások érdekében.
Valóban nagyon jó, hogy számíthatsz egy olyan odaadó és kellemes társra, mint M.
Jó ez a múltba merengő portré. Kötetbe való avagy albumba. Gratulálok.
VálaszTörlésKöszönöm, Mick. Valóban, számomra a tekintet a legfontosabb az arcban, lehetőleg élnie, közvetítenie kell... Eleinte idősebb volt a model a rajzon, később fiatalítottam rajta valamennyire, tekintve a lap célját (újévi köszöntő), hogy szélesebb közönséghez szóljon, s még egy nagyon enyhe, alig kivehető mosolyt is csempésztem a szája szegletébe... Az optimizmus, ugyebár, ilyenkor (még) szinte kötelező!...
TörlésJól tetted. Legyen boldog az az új év!
VálaszTörlés🍀🌤️😍
TörlésEz a kép is csodás. Nagyon kifejező!!!!
VálaszTörlésKöszönöm, Aliz!
TörlésMegérkezett és ma kora délután én is megérkeztem! Köszönöm.
VálaszTörlés💖
Törlés