Van egy csomag fekete-fehér fényképem a moszkvai évről. Létezik valahol ez a kis csomag, de a sok költözés, pakolási kísérlet valami olyan biztos helyre süllyesztette el, hogy lehetetlen rátalálni... Igy kénytelen vagyok az internetről "kölcsönözni" ezeket a képeket. Nyilván sokkal jobbak, mint az én kezdő fotós képeim, de hiányzik belőlük a személyes élmény pillanata és a hozzá fűződő emlék.
Ez itt a Vörös teret ábrázolja. Sosem felejtem el az első benyomást, a tér gigantikus méreteit és az én porszem mivoltomat hozzá képest - az egyik cél nyilván el is érődött ezáltal... Abban az időben különben sem voltunk sokan egyszerre a téren nézelődők, kivévé a nagy felvonulásokat, nomeg a Lenin-mauzóleumhoz kilométerekről kígyózó, szigorúan szemmel tartott sorokat.
De térjünk vissza a Natasa epizód utolsó felvonásához. Összeült a товарищеский суд az alagsorban és bennünket, a szobatársakat is felvonultattak tanúnak, a többi között. Natasa sápadtan állt a "bíróság" előtt, melynek fő célja a kipellengérezés volt. Anzselina, bolgár szobatársnőnk, akit magunk között Marival csak красавица-nak becéztünk, nagy buzgalommal áztatta Natasát, mintegy saját példás kommunista magatartását hangsúlyozandó. Ennek ellenkezőjét csak mi tudhattuk Marival... Mindez annyira émelyítő volt, hogy amikor rám került a sor, a felháborodástól remegve védelmembe vettem Natasát, bár a lopást én se tudtam nem elítélni.
Egy reggel eltűnt Natasa. Egyik leghűségesebb hódolója, Tolik, aki mindig kiállt mellette, elmondta, hogy a rendőrségen van őrizetben. Nemsokára behívattak bennünket is (szókincsünk sokat gyarapodott abban az időben!), hogy menjünk Natasáért. Kiderült, hogy a magával vitt borotvapengével felvágta az ereit és a kommunista szombat keretében a folyosót takarító egyik rendőr megcsúszott az ajtó alatt folydogáló vérben... Erre gyorsan elengedték, sőt egy csokor virágot is kapott március 8-a alkalmából!
A Пединститут имени Ленина-ból kizárták, felvették viszont a kevésbé elit Пединситут имени Крупской diákjai közé, hogy ne menjen kárba az éve. Többé nem hallottunk róla.
Ugye, te is csak szünetet tartasz, és majd jössz, ha időd engedi?
VálaszTörlésIgyekszem minél előbb lélegzethez jutni a július után, ami minden volt, csak pihenés nem...
VálaszTörlésTe is visszajössz, Gabi?...
Itt vagyok most is :) - legalább olvasni, ha nem is naponta, de olykor-olykor mégis. Írásra egyelőre nem jut se időm, se energiám. Az a baj (vagy nem is baj...), hogy nagyjából ilyen lesz (ha lesz) az elkövetkezendő másfél év.
VálaszTörlésKár, hogy nincs több időd, de megértem! De ha felveszed a tengerbe dobott palackot, már az is jó...
VálaszTörlés