Már a címnél meg kell torpanni... Ki fog még tollat manapság? Annyira és egyre jobban a billentyűkhöz szokott nemzedékek kezére áll-e még írószerszám, olvasható-e még a macskakaparás? Talán nem is vagyunk teljesen tudatában, a haladás, a gyorsaság kábulatában könnyen lemondunk az idő élvezetéről, amiben csak akkor lehet részünk, ha hagyunk is rá belőle... (persze, tudom jól, hogy sokak számára ez csak álmodott luxus-kincs, és amikor már lenne, oly gyorsan fogy mint a Szamárbőr... Peau de chagrin, franciául)
Az az érzésem, hogy a kezünk írása nyom, amit illuzórikus távlatban, de magunk után hagyunk. Őrzök néhány régi levelet meghalt családtagoktól (sőt, Claude Seignolle, a fantasztikus irodalom nagy francia képviselője jóvoltából még egy L. Tolsztoj francia kiadójához írt levele másolatát is!) és számomra a betűkben élő nyomot hagytak maguk után, amely mindig feltámasztja őket előttem. Igy vagyok az élőkkel is : írásuk elevenné, megfoghatóvá teszi őket. Ezért akarok az utolsó mohikán lenni, aki még maga gyártotta képeslapokon, kézzel írott, testre szabott jókíváságokat küld közelebbi barátoknak, ismerősöknek (akiknek tudom a postai címét), még ha jó két hetet el is vesz a sokszorosan tíz lap megírása... Szövik azt a törékeny, de mégis erős hálót, melynek védelmében kevésbé érződik a magány súlya. Hogy mindez sok időt vesz el? Mitől? A pihenéstől, a jótékony semmittevéstől, a kikapcsolódástól (a kötelezőket úgy is muszáj elvégezni, azoknak az idejéből nem lehet elvenni)? Ugyanakkor örömet is okoz, és ez sem lényegtelen nézőpont manapság...
Végre újra itt vagy! :)
VálaszTörlésKülönös, talán nem is véletlen, hogy pont az írásról, a levélírásról van itt Nálad bejegyzés ... A tegnapi nap szabadidős részét, szabadság miatt órákat :), régi levelek olvasásával töltöttem.
(67 és 70 között íródtak, Constantine és Pécs volt a cím, oda-vissza.)
Múltba röpülni igazán csak levelekkel lehet...
Nagyon örülök, hogy jelezted a látogatást, kedves Endi. (a múltkor mi is tettünk 2 kis unokámmal 1-1 kavicsot Gilbert sírkövére...)
VálaszTörlésA régi levelek visszaröppentenek abba az időbe, amikor íródtak és abba a bőrbe, amiben írtuk vagy kaptuk őket...
Végre visszajöttél! :) hosszú volt ez a pause estivale.
VálaszTörlésNekem is... de ellenálltam a kisértésnek, hogy frissüljön egy kicsit a szemem... Egyszer elmélkedni kellene a kívánság és a böjt, a megvonás ellentétes, de egymást szükségszerűen kiegészítő voltáról... Te is kitapasztaltad az utóbbi időben, Ági! Örülök, hogy sikerült és visszajöttél!
VálaszTörlés