Keresés ebben a blogban

2010. október 16., szombat

Radnóti Miklós : ÉJFÉL

ÉJFÉL

Két felleg ül az esti ég
nehéz hajában és egymásra dörmög,
éjfél van, összebotlik épp
siralmas szerda és hitvány csütörtök.

Fű nő, rügy izzad, hallgatag
gubók ölében készül már a lepke,
halat pólyálgat a patak,
gyöngy pára száll az álmodó hegyekre.

Gyöngy pára száll pilládra is,
a szádra szárnyas, könnyütestü árnyék,
hajadban kislányos, hamis
fogócska izgató emléke hál még.

Oly szép vagy és oly fiatal!
s én arra gondolok, amíg csodállak,
hogy vár talán még diadal
és várnak még beszédes pálmaágak!

1937. április 23.

3 megjegyzés:

  1. Nem ide illik, elnézésed kérem... Francia blogodban A propos du 11 novembre... bejegyzésedről nekem meg 66.nov.11.jutott eszembe: Algériába azon a napon utaztunk. (át kellett szállnunk az ünnepi diszbe öltözött Párizsban.)Az óriási nemzeti szín zászlót a Diadalívnél a mai napig magam előtt látom:)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Endi, a franciák szemében nyilván nagyobb nemzeti trauma az I. világháború, mert 4 évig az ország területén (is) folyt. Az áldozatokat milliókban könyvelik. Verdun, le Chemin des Dames, la Somme - mindezek a nevek máig is elevenen élnek. Az utolsó "poilu" több mint 110 éves korában azt hiszem, tavaly halt meg...
    Gilbert nagyapja 1914-ben töltötte le az akkor 3 éves katonaidőt : azonnal meghosszabbították még 4 évre, le se szerelhetett...

    VálaszTörlés
  3. A háborúk és határok nélküli világ örök álom marad. Azért a hozzánk hasonlók mégis, csakazértis álmodoznak róla.
    /66-ban még gyerek voltam, Apa magyarázta el, miért is ünnepelnek a franciák.Megmaradt bennem élesen/

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...