Keresés ebben a blogban

2012. január 4., szerda

Radnóti naplójából... (1942)

július 1.
Behívtak. Abbamarad a Lafontaine-fordítás. A hazának nincs szüksége rá... hisz a Múzsa nem óvott, hogy befejezhessem. A Montherlant: Les jeunes filles -ének III. kötetét ma akartam kezdeni. Ezt se én fordítom. "Le Démon du Bien". Oui, "le Démon", mais "du Bien"?
(Munkaszolgálatban írt jegyzeteimet időnként "fekete postával" elküldtem Fifnek. Öszegyűjtötte. Egy kis pepita noteszbe jegyeztem, mint negyvenben, s ez is izgatta a bajtársakat, mint akkoriban, negyvenben, az a másik. Mit írhat ez...?)

júl. 4.
Szentendrén. A ref. leányinternátusban.

júl. 5.
Sárga karszallagot kapunk és katonasapkát. Holnap tífuszoltás. Mély közönyben élek. A sárga szallagot hordom, még "büszke" sem vagyok rá, mint sokan itt. De nem is szégyelem. Jobb lenne büszkének lenni...

júl. 6.
Oltás. Kivisznek Ukrajnába? Az oltást a szív fölé adják, előtte jóddal lemossák a bőr felületét. Színjelkép. Sárga folt a bőrön is. Utána erősen vérzek, érbe szaladhatott a tű. Mint Krisztus vonulok, kibontott inggel, vérző mellel.
Bakancs és kötszer-kiosztás. Negyvennégyes bakancsot adnak, kihallgatáson kell kérnem, hogy a sajátomat viselhessem. Délután szemle. Az alezredes beszél: "Az Önök fajtájában olyan erős a megvesztegetés szelleme, hogy az minden emberi képzeletet felülmúl. Óva intem magukat minden kísérlettől, Margit-körútra kerülnek, stb..." A keretaltisztek némán állnak körülöttünk. Újabb "faji tulajdonsággal" ékesítve, díszlépésben vonulok el.

(in  Radnóti Miklós   IKREK HAVA   NAPLÓ, Osiris Kiadó, Budapest  2003)

http://flora.over-blog.org/article-miklos-radnoti-1909-1944-extraits-de-son-journal-58433231.html*   itt megtalálható francia fordítása 

24 megjegyzés:

  1. Nyári napokon írta, mégis jeges fuvallat járt át, míg olvastam....

    VálaszTörlés
  2. @rhumel: Időnként beleolvasok a Napló-ba, bár már végigolvastam rég. Olyan igazán "Radnóti"! Még a legszörnyűbb helyzetekben is a félbemaradt munkája izgatja... Igaz, a publikáció 1942-vel megszakad...

    VálaszTörlés
  3. @Márta: engem is, mindig, változatlanul!...

    VálaszTörlés
  4. Radnóti naplója s egyáltalán a prózája nekem nagyon emberi, sokszor pedig kifejezetten drámai.

    VálaszTörlés
  5. Nem találom a szavakat. Mickét kérem kölcsön. Drámai.

    VálaszTörlés
  6. @Mick: a Napló-ból kibontakozó ember figurája póztalan őszinteségében a legmegragadóbb...

    VálaszTörlés
  7. @Zé: szándékosan nem választottam az embertelen körülmények közelebbi részleteiből. Drámai és pátoszmentes. Igen.

    VálaszTörlés
  8. Névtelen7/1/12 23:34

    És ő írta a Nem tudhatomot.Mintha folytatta
    volna:"--Mégis,magyarnak számkivetve/Lelkem
    sikoltva megriad,/Édes hazám,fogadj szívedbe,
    hadd legyek hűséges fiad!"
    Édes ez a haza,vagy gonosz mostoha?

    VálaszTörlés
  9. A haza olyan mint a természet lágy öle. Valljuk be, olykor nem igazán lágy.
    A haza olyan, mint az egészség. Amíg megvan, nem beszélünk róla, de amint elveszítjük, nagyon hiányozni tud.

    VálaszTörlés
  10. @Névtelen: azt hiszem, nemsoká egy másik részletet is le fogok másolni...
    A haza, gondolom, olyan, mint amilyenné a gyermekei teszik. Jó is, meg rossz is...

    VálaszTörlés
  11. flora: Jó a kérdés. Talán nem, legalábbis végleg nem, azt gondolom, hogy nem tud nyom nélkül elmúlni. Mint minden hasonlat, ez is sántít. Ha az egészségünket elveszítjük, nem szűnik meg, csak „átalakul”. visszaszerzésének esélye minden esetben ott lappang lehetőségként.

    VálaszTörlés
  12. szerintem a haza veszitette el Radnótit (és másokat is) és nem forditva! :(

    VálaszTörlés
  13. Igen. Radnóti megírta a legszebb magyar verset.
    (Nem tudhatom). Halála tragédia és nagy veszteség.

    VálaszTörlés
  14. @mick: kedves Mick, a haza nem más, mint gyermekeinek összessége, azt hiszem, egy olyan térségben, melyhez mélyen hozzászoktak, s melyhez szolidaritás fűzi őket (nem pedig kizárólag a birtoklási,hatalmi vágy...)
    Szép álmokat, éjfél elmúlt...

    VálaszTörlés
  15. @aliz: Radnóti végig és mindennek ellenére valotta ragaszkodását és igaza volt: a haza nemcsak az őt kisajátítóaké...

    VálaszTörlés
  16. @ aliz: pardon, elütés: "vallotta"...

    VálaszTörlés
  17. flora: az gyermekeinek egy jó része határainkon kívül él és ez nagyon kényes kérdés. Magyar mindenki, aki annak érzi, tudja, vallja magát, függetlenül attól, hogy hol él.
    Üdv.
    aliz: Úgy vélem, tartósan nem lehet senkinek se kisajátítani az országot.
    Üdv.

    VálaszTörlés
  18. @mick: igazad van, a határokon kívül élés kényes kérdés, melyet igen jól ismerek! Immár majd 40 éve... Attól is függ, felvette-e az ember az illető ország állampolgárságát, ahol él... Megtartotta-e az eredetit is? (az én esetem) Az utóbbi esetben ez az érzés legalábbis megoszlik. Ha jól érzi magát és befogadták, jól elsajátította a nyelvet, lehetetlen, hogy ne érezze magát, legalább becsületből, de másból is, az illető ország polgárának... Magyar eredetét, valahogyan odatartozását - zsigereiben is - nem törölheti ki könnyen...

    VálaszTörlés
  19. ...miért is kellene kitörölni? sokminden(féle identitás, aspektus, szerep stb) megférhet bennünk - békében - s ezek csak gazdagitják egymást is... (illetve bennünket)

    VálaszTörlés
  20. Bár már egyszer felismerné mindenki, hogy a kultúrák (nemzetek) gazdagítják egymást, ha hagyjuk.

    VálaszTörlés
  21. @aliz: szerintem se muszáj kitörölni, bár mindenkinek megvan a saját története, melyet úgy irányít, ahogy akar, ahogy bír...

    VálaszTörlés
  22. @mick: talán már a saját példánkkal is hathatunk pozitív irányban, ha nincs is világrengető befolyásunk a világ alakulására...
    "Mieux vaut allumer une chandelle que maudire l'obscurité" - mondja a kínai közmondás (igaz, franciául).
    Vagyis: "Jobb gyertyát gyújtani, mint a sötétséget átkozni".

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...