Keresés ebben a blogban

2014. június 20., péntek

A díszlet érintetlen...


   Ez a 2010-ben vagy 11-ben készült kép hűségesen felidézi bennem az elmúlt nyári vakációk hangulatát. Szinte mindig minden a régiben: ez várt bennünket évről-évre  megnyugtatóan, mert a halhatatlanság illúzióját keltette mindenkiben. Csak a generációk változtak egy kicsit... A régiek eltűnőben, a tegnapi gyerekekből apák lettek, s feltűntek a helyükbe lépő új göndör fürtök. Tóbiás, a piacon vett (valószínűleg made in China) műanyag teknős kiszolgálta már az előző nemzedéket is, Alice azonban fáradhatatlanul huzigálta maga után fülsértő zajjal az előszoba csempéin. 
   A "díszlet" minden darabja évtizedek óta érintetlen emlék. Ha a legkisebb változás is történt távollétünk alatt, szemünk azonnal felfedezte. Minden részlethez fűződik valami, de leginkább érzelemmel átitatott gondolat.
   Az asparagus... Még kamaszkoromban került pont erre a helyre. Télen megvedlett egy kicsit, tavasszal ugyanilyen buján kihajtott. Emlékszem, valaki tanácsára anya még galambvérrel is megöntözte néha... Rengeteg helyet elfoglalt, meg is szúrta, aki hozzáért, de a helyét örökre kiváltotta és túlélte pártfogóját... 
   A fogason anya legalább öt "otthonkája" lóg egymás hegyén-hátán. Amit csak el akart hirtelen tüntetni "láb alól", oda akasztotta, esetleg szék karjára, "ne legyen útban". Mániákus rendrakó volt pedig, ezzel üldözte a család tagjait. Hirtelen nagyon jólesik szememnek ez a megható rendetlenség. Magamra ismerek benne. Ezek szerint hiába küszködök ellene: atavisztikus. Ime a bizonyíték.

5 megjegyzés:

  1. De jó ez a kép! Bárhol látva megállapítanám, hogy Magyarországon készült, de mindenképpen egy kelet-európai településen. Bizonyára ezért olyan anyás-nagymamás nekünk: az otthonka, a szőnyeg, a falon a henger nyomai, de még az asparagus is.Sőt, az a narancsos-pirosas műanyag ülőke, amiből nekünk fehér színű volt.
    Tetszik Alice, aki be tudott illeszkedni. A felnőttek szeretete és jelenléte óvta, és Tóbiás, a teknős bizonyára bármilyen elektromos izénél többet ér a maga zörgésével, színeivel.(Másik kedvencem a tyúknézegetős képe és a dinnyetapogatós).Meg úgy általában mind. Köszönöm az írást és a képet is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Éva, pontosan így van: sok helyen hasonló volt a hangulat... Olyan könnyű volt beilleszkedni a vendégnek. Szeretem ezt a beülős, ráérős hangulatot. Errefelé is van, csak ritkább és más egy kicsit a díszlet is... (az a bizonyos ülőke most itt nosztalgia-áru és sok pénzt ér néhol!)

      Törlés
  2. olyan fura: él bennem egy kép: hűvös üvegház párás ablakai előtt az asparagus, ha belekap a ruhádba, szúrós, és mindig potyogtatja a kis "tűleveleit", ...de képtelen vagyok rájönni hol láttam: lehet csak több emlék akkumulálódott bennem, de egy biztos nagymamámnak volt és furcsa magad fa virágtartón üldögélt az ablak alatt...
    vidéken láttam ilyen képet: hengerelt fal, fent csíkkal a plafon alatt, a konyhában üldögélés sámlin, papucsban: teljes nyugalom és béke....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kedves Kati: ilyen tipikus délalföldi ház álldogál immár üresen... Nehéz érzés kísérteteivel szembenézni... Azért is tettem fel, mert gondolom, sokunknak ismerős... az érzés is.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...