Újra itt a kánikula!... Azt mondják, meg kell szokni, mert ezután még sűrűbben érkezik majd. Valaha még évente sem fordult elő, most meg szinte havonta idelátogat, IDE, északra, az Atlanti óceán hűsítő közelségű tájaira!...
Itt tartottam kb. az új bejegyzés írásában, amikor ki kellett törölnöm viszonylag nyugalmas fontolgatásaimat, mert a hét eseményei még összetettebb fordulatot vettek... Épp arra gondoltam, hogy még örülhetek, hogy a csütörtök éjjeli vihar, mely innen 15-20 km-nyire vitt el háztetőket, bennünket egyelőre megkímélt... Majdnem 2 napig.
Szombat éjjel jött egy orkán szerű szél, úgy éjfél után, villámlás, menydörgés közepette. Gyorsan kikapcsoltam a TV-t, majd a számítógépet is. Felmentem a szobámba aludni és csak másnap reggel 8 felé húztam fel a redőnyt, hogy kinézzek a szobaablakon. A ház előtt a járda tele volt téglával : egészben és darabokban is, néha az ott parkoló autómtól pár centire. A városi útfelügyelet cirkált és összeszedte a törmeléket, majd kihívták a tűzoltókat is, és hamarosan egy óriás létra magasodott a tetőig az ablakom alatt, hogy megnézzék a kémény állapotát : ugyanis azt kezdte ki a vihar, egy részét ledöntve a hozzá erősített TV antennával együtt. Most el vagyok kerítve egy piros-fehér szalaggal, mint a bűnügyek helyszíne a krimikben, sőt, fémből készült "kerítéssel" is megerősítették a szalagot. A délután nagy részét azzal töltöttem, hogy a biztosítónál bejelentsem a kárt, de emberi hanggal vasárnap délután csak internetes változatában lehet találkozni, az meg az én akcentusomat nehezen egyeztette az ő betáplált felfogásával... Holnap megpróbálkozok az irodájukban élőben.
