Egy ebédlő metamorfózisa

   Ez a sarok itt az ebédlő egyik sarka. Ebédlő a hagyományos neve ennek helyiségnek, klasszikus francia otthonokban, ahol még volt/van hely ilyesmire, a konyha és a nappali között helyezkedik el, benne ebédlőasztal, tálalószekrény esetleg komód az abroszokkal, szalvétakkal, nagyanyám még sublótnak hívta. ("Ha rosszalkodsz, becsuklak a sublótfiókba!"  -  szökik be emlékezetembe a félig-meddig tréfás fenyegetés...)

    Nálam az utóbbi években ritkulnak a nagyobb ebéd- vagy vacsorameghívások. Olyankor kihúzhattuk a kerek asztalt, mely 3 m 20-ra hosszabbodott és 14 személy is elfért körülötte. Mostanában csak akkor nő meg egy kicsit, ha a gyerekek eljönnek és menyem szüleivel is kibővítjük a családot. Esetleg évente néhány baráti összejövetelre is sor kerül: annyi meghívást kellene visszaadnom! 

    Emlékszem, még anyósom hívta fel a figyelmem valamire, amikor özvegyen maradt, egy dologra, ami csak akkor tudatosul az emberben, amikor maga is felölti az özvegyi státuszt. "Meglátod, egészen más házaspárként vendéget fogadni, mint egyedül! Amikor kimegyek a konyhába valamiért, a vendégek magukra maradva nézik egymást, nincs ott a férj vagy a feleség, aki szóval tartja őket. Nekem ez volt a legnagyobb és legváratlanabb változás e téren..." Nekem is. Ezért is hívok többnyire 5-6 vendéget egyszerre, jobban feltalálják magukat a beszélgetésben nélkülem is, ha többen vannak.

    Itt, Franciaországban (főleg persze vidéken, ahol az élet kevesebb stresszt tartogat, mint a nagyvárosokban) a vendéglátásnak többé-kevésbé szigorú kódja van, mellyel már Gilbert szüleinél megismerkedhettem. Egész bejegyzés rámehetne a blogon, ezért itt nem is megyek a részletekbe, hisz tudvalevőleg nem kell hosszú lére ereszteni, hogy ne unja meg a kedves olvasó. Rövid, frappáns én nemigen tudok lenni, de igyekszem. Tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy az én ebédlőm lassan átalakul afféle mindenes dolgozószobává, melynek legfontosabb, általam leglátogatottabb sarka a képen látható. Itt ülök elég sokat, talán túl sokat is, minden kéz alatt a képernyőt körülvevő látszólagos rendetlenségben. Kéznyújtásnyira az egész világ.