Tegnap este energiám utolsó morzsáit vetettem be, hogy befejezzem az előző bejegyzésben bemutatott tisztes bútordarab átalakítását, még mielőtt elérkezett volna 67. születésnapom reggele... 22h30 táján vékony viaszréteggel bevontam az egész befestett felületet (2m80 magas), hogy kis fénye és némi ellenállása legyen hátralévő éveiben, elmostam a pemzlit, sőt fel is porszívóztam az egész földszintet. Csak azután rogytam le a kanapémra egy csésze leves és egy alma társaságában: nem is voltam éhes, minden helyet óriási és megkönnyebbült megelégedettség érzése töltött be bennem. Végre letehettem a lantot és ma reggel már valamivel kisebb rendetlenség fogadott az ebédlőben! Mesterem még két napra visszajön és akkor talán a konyhát is helyrerakhatom elutazás előtt...
Uralkodott egy hallgatólagos babona a családban: amit újév napján csinálsz, azt teszed az elkövetkező évben. Mindennek csillogva-villogva kellett várni a jeles napot a házban és a lakóiban is. Hát én is valami efféle reminiszcenciának engedelmeskedve léptem át a nevezetes dátumot. Menyem szülei nagyon kedvesen ebédre hívtak meg, hogy ne egyedül ünnepeljem magamat. Szomszédaszonyom is meglepett egy szép sállal. Reggel óta meg a sok-sok telefonos és e-mailes jókívánságra válaszolok. Hát nem szép az élet? Főleg, ha ennyi kedves ember vesz körül.
Így utólag, de nagyon boldog születésnapot kívánok! A szekrény pedig nagyn szép.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Superwoman! Kezdem megszokni a látványt. A bútor pedig az elkövetkező 100 évében patinásodni fog!...
TörlésSzépséges, nézni is jó, hát még élni vele! Törődéssel meglesz a következő 100 év.
VálaszTörlésÉva, ez a szín most meglehetősen divatos itt: valamikor a provence-i bútorokat festették ilyen színekre, mert a fa maga olcsó és kevésbé értékes volt. Ez a tálaló viszont tölgyfából készült, kicsit kár volt érte ilyen szempontból, de nagy sötét tömeget képviselt egy amúgy is sötét helyiségben...
TörlésNagyon elegáns! Szebb mint volt, a színe kiemeli a kecses faragványokat. Itt is lehet kapni provence-i stílbútorokat, de a legjobb régiségkereskedőnél sem találsz ilyen szépet. (Az érzelmi tartalma amúgy is páratlanná emeli.)
VálaszTörlésAz igaz, Klári, hogy "egyedi darab"!... Olyan magas, hogy nem fér ki az ajtón, pedig az is magasabb 2 méternél. Ráadásul mennyi költözést kibírt már! S mindig azt a sajnálatot ébreszti fel bennem, hogy nem találkozhattam személyesen az Éva nevű nagymamával, akivel G. szerint nagyon jól megértettük volna egymást...
TörlésFázom én is. Miközben elolvastam Modiano Nobel dijas könyvét, A Kis Bizsut, és a Litera bemutatóit más regényeiről.
VálaszTörlésNem tudom, hogy hangozhat fordításban. Annyira egyéni Modiano hangja, világa... Egyelőre még nem vagyok nagyon otthonos benne...
VálaszTörlésRőhrig Eszter fordította. Érdekes és megnyerő történet.
VálaszTörlésMaga az író is érdekes egyéniség.
Törlés