Holnap este nálam lesz a soros irodalmi est. A téma szinte magától adódott, nem is kellett rajta tépelődnöm, de a miértje csak később vált tudatossá bennem: "Anya, anyák"... Ma két éve halt meg az enyém.
Annyi mindent lehet róla elmondani! A téma oly sokrétű: anyja mindenkinek van vagy volt. Sokan mi is azok vagyunk, az emberiség jó része.
Mindig megdöbbentem azon a mérhetetlen hatalmon, mely a kezünkbe tétetett. Hogyan sáfárkodunk vele, nagyjából tőlünk függ: szeretetből, bizalomból szőtt szárnyakat adunk-e gyerekeinknek, vagy földbe tiporjuk a szeretetlenség kietlen elhagyatottságában... Vannak kegyetlen, esetleg közömbös anyák is, szerencsére kisebbségben. S a gyerekük szeretete irántuk mindennek ellenére kiolthatatlan...
Szép lesz az anyaidéző. Jó, hogy ilyen jó barátaid vannak.
VálaszTörlésKlári, még előttem van a java munka. Kiválogattam pár magyar verset (amelyeket fordításban - ebből kevés van, ha lenne rá időm, még elkövetnék jó párat Muriel segítségével - és eredetiben is felolvasok), valamint egy szöveget én is szándékozok írni még ma d.e. (kell az adrenalin az ihlethez!) Ezen kivül mindenki hoz magával saját válogatást. Majd beszámolok.
TörlésÉva
VálaszTörlésTudom, fel fog mosolygni arcod,
Ha megsugom. De jöjj hát közelebb:
Anyának érzem, oh Ádám, magam.
(MI.: Az ember tragédiája XV. szín)
Köszönet, Mick. Ez a mi nagy kiváltságunk.
Törlés(a képen Agnès és Lucie par hónaposan, fürdetésnél)
A szemkontaktusuk leírhatatlan szavakkal. Bizalom, imádat, harmónia.
VálaszTörlésMick, Lucie mindig is így "vetett horgonyt" a másik szemébe... Apja mondja, hogy még csak a feje volt kinn (!), amikor tekintetét beleakasztotta az övébe és el se engedte... Nagyon meglepte és megrázta ez az élmény.
Törlés:)
VálaszTörlés:)))
Törlés