A fenti kép megtévesztő. 3 nappal ezelőtt készítettem a kertben, kihasználva a pár órás napsütést, míg megszáradtak a ruhák a kötélen. Tegnap óta minden ázik az alacsony szürke ég alatt...
Franciaországban most volt anyák napja. Elmentünk Agnès szüleivel a gyerekekhez. Mint ünnepeltek, mert nekünk már anyánk nincsen.
Hát ünneplésből nem is volt hiány! Szombat este színházi előadásra voltunk hivatalosak. A kis kultúrteremben egy versailles-i társulat Molière: Dom Juan-ját adta elő, ritkán látott színvonalon. Igazán nagyon kellemes meglepetés volt számomra a kitűnő ritmusú, ötletes rendezés, a kiváló színészi teljesítmény, melyet párizsi színpadokon is ritkán láttam. A színészek az előadás után a terem kijáratánál várták a közönséget, mely nem is fukarkodott az elismerő, lelkes gratulációkkal (közöttük jómagam is). Unokáim sem szalasztottak el egy pillanatot sem az első sorban, a két és fél órán át le sem vették szemüket a színpadról.
Másnap az ebédnél az anyák (három is volt) megkapták ajándékaikat gyerekeiktől. Mindenki meghatott és elégedett volt, az ajándékozó és a megajándékozott egyaránt. Még kártyáztunk is, amit én nagyon élvezek! Unokáimmal is összesimulhattunk egy kicsit, kis meleget begyűjtve az elkövetkezendő szűkös hetekre, legalábbis ami engem illet...
Ha velük vagy, minden nap ünnepnap, és hozzá egy versailles-i társulat előadása, váratlan gyönyörűség. Veled örülök (az eső majd eláll).
VálaszTörlésKöszönöm, Klári! Megosztva megsokszorozódik!
Törlésezért szeretem olvasni a blogodat - mint ez a posztod is -: rendkívül kifinomult, és elegáns...nem tudok jobb szót
VálaszTörlés(és tényleg, mindig adsz egy picike pluszt)
Kedves vagy, Kati, köszönöm! Meglehetősen tartózkodó vagyok, az igaz...
Törléstovábbi sok meleg/ség/et! :)
VálaszTörlésKöszönöm, Aliz, kivül-belül elkelne! ;))
Törlés