Tegnap délután visszaérkeztünk. Megbízható jelek is bizonyítják, ha netán kételkednék benne: a napot a belga határon magunk mögött hagytuk, azóta sem láttam, az eső viszont (egyelőre) langyosan csepereg a vastag felhőtakaróból.
A másik biztos jel a csend, mely körülvesz a majd két hónapos szüntelen csivitelés után. A harmadik a nagy-nagy fáradtság, mely lehúz, alig bírok megmozdulni.
Igaz, hogy ennek a légnyomáscsökkenésen kivül reális oka is van: szerda délután hirtelen elhatároztuk, hogy még aznap este elindulunk, pihenés nélkül, és este 9 órától másnap délután 1-ig tettük meg az 1650 km-es utat. Hogy miért? Arról szállongtak a rádióban a hírek, hogy Hegyeshalomnál órákat kell várni az átkelésre (volt már részünk efféle kalandban!). Gondoltuk, hátha éjjel kisebb lesz a forgalom, nomeg elkerültünk Bratislava felé, ahol is éjféltájban egy kóbor kutyával sem találkoztunk!
Hozzá kell tennem a legfontosabbat: csak a szerda délután maradt arra a nagyon várt találkozásra, melyet néhány hajdani kedves tanítványom kezdeményezett a szentesi Horváth M. Gimnáziumból. Orosz szakos csoportjukat 2 évig tanítottam, s a második osztály végén - 1974. júniusában - elbúcsúztam tőlük, hogy Algériába költözzek Gilbert-rel. Az idén ünnepelték a 40. érettségi évfordulójukat...
Mit mondjak? Megható, kellemes élmény volt, de különös is egyben: a 15-16 éves "gyerekeim" többségét 58 éves nagymamakorúként láttam viszont! Budapestről, Győrből, Debrecenből, Orosházáról futottak össze. Az évek nem fogtak rajtuk: Kati, Éva, Erzsi, Mária, Johanna és Zoli ugyanolyan szemekkel néztek rám, ahogyan az emlékeimben magmaradtak! Felelevenítették az orosz órák hangulatát: a dalokra (Коробейники, Под окном черёмушкa колышется, итд) versekre (Jeszenyin, Puskin, Lermontov) még emlékeztek is, ami különösen meghatott. Ők is, még ma is, szívesen gondolnak vissza az együtt töltött két évre. Megerősítettek röpke tanári pályám iránti nosztalgiámban: szerettem a gyerekeket, szerettem tanítani, máig is hiányzik. Igy fordult az élet...
Az elmúlt majdnem 3 hétről maradt még mesélni való...
én is voltam egy hasonló (46 éves ) találkozón... (a legelső osztályommal)...szép élmény volt mindannyiunknak.
VálaszTörlésKönnyen el tudom képzelni, Aliz!
TörlésElkepeszto, szuper elmeny lehetett ez a talalkozo!! Milyen szuper, h megszervezték. Es van, akiket azota nem is lattal? Amugy nem latszik a korkulonbseg.
VálaszTörlésMi oda is es vissza is 1 orat alltunk Hegyeshalomnal (tisztara, mint 15 eve), plusz RENGETEGEN voltak az utakon, mindenhol sorbanallas, szemethegyek.. Remes volt. Azt mondtuk, h soha tobbet...
Első algériai évem után (oda felváltva irogattak nekem) találkoztunk a nyári szünetben: akkor végezték a harmadikat. Azota nem láttuk egymást.
TörlésÉjszaka utazni már csak a gyerekek miatt is nehezebb: mindenki fáradtabb, álmosabb és nem tudja a lábát kinyújtani...
Hihetetlenül jó élmény az ilyen találkozó, és valóban én is azt állapítottam meg mindig, hogy a szemek nem változnak! A tekintetük ugyanolyan maradt az én gyerekeimnek is. :)
VálaszTörlésUgye, Ági? A szemek! Ez ragadott meg engem is leginkább...
TörlésAz a Bratislava megütötte a szememet, mert az az én Pozsonyom :-D
VálaszTörlésKíváncsian várom az élménybeszámolóidat. ♥
Köszönöm!
TörlésKépzeld, hogy írás közben felmerült bennem egy pillanatra: Pozsonyt vagy Bratislavát írjak?... De a magyarországi útjelző táblákon egyszer sem volt Pozsony...
Nagyon jó útvonalat választottatok. Európa térképe fölött próbáltam hasonló utat keresni határátkelőkön át Franciaországig, de ott feladtam. Ha felváltva vezettek, akkor is jó teljesítmény!
VálaszTörlésÚgy tűnt, hogy Rábafüzesen is sokan vártak (a németorszagi törökök tömegesen mennek vissza vakációról ilyenkor: egyszer 6 óra alatt tettük meg az utolsó 1 km-t a vámosokig - akkor még voltak!) A. kétszer felváltotta F-t éjjel és d.e., én hátul préselődtem a lányokkal, de kezdem már összeszedegetni a darabjaimat... Az útvonal egyébként Bécs, Linz, Passau, majd Nürnberg felé, Aachen, Liège, Mons, Valenciennes. Ennyi az egész! :))
TörlésTényleg, alig valami Európa egy kis szeletéből. :)))
VálaszTörlésJa igen, és elfelejtettem a plusz 230 km-t, amit a gyerekeknek még hazáig meg kellett tenniök 2 óra múlva, miután engem letettek...
TörlésA mostani csended csak lassan hallkul majd el. Betöltik a szobád és a lelked az emlékek hangfoszlányai. Mire nehézzé válna a csend addigra új élményekkel telik majd meg a lelked.
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást, Györgyi. Egyelőre jólesik a csend is, mert a szeptember igen fárasztónak igérkezik.
Törléslátom, telisteli nagy élményekkel a szíved,
VálaszTörléshurrá :)♥
Igen, kedves Kati, egy darabig sütkérezhetek a melegüknél!
Törlés