Két tablókép, két generáció...

   Keresem a szálat, ami összeköti a két képet. Mert ott van valahol, láthatatlanul.

   Gyerekkorunkban, az ő gyerekkorában főként, luxus volt a fényképezés, s így rólunk kevés, az ő gyerekkorából pedig szinte alig maradt fenn kép, amihez hozzáköthetném nosztalgiázó emlékezetem szárnyait.

   Az első képen a negyedik osztályt végeztem el. Az évzáróra készülődés sok pillanata megelevenedik, mint a múltból a fiókban felejtett zsebkendő levendula-illata. Még emlékszem a fehér blúzra, szoknyára, amelyet frissen keményítve, vasalva vettem fel reggel, az elmaradhatatlan masnival a hajamban. Ez volt az utolsó masnis évem, azt hiszem, a felső tagozatban már lemondhattam róla végre...

   Sokan voltunk az osztályban, Totka Éva tanítónéni jóakaratú vezénylete alatt. Mi voltunk a negyedik vegyes, volt egy párhuzamos lányosztály is. Most, ahogy majd 60 év múltán elnézegetem az arcokat, a nevek nagy is része beugrik az emlékezetembe... Sokan meghaltak már közülük. 

   A másik kép nemrégen került a kezembe. Emlékszem, anya nagyon megörült neki, egy volt osztálytársa küldte el a másolatot. A harmincas évek vége felé készülhetett. Anya lentről a második ülő sorban, jobbról az ötödik, kis szöszke fehér ruhában... Nicsak: mint én, majd 20 év múlva (19 év volt köztünk a különbség)... Valami "népi" színdarabot játszottak, a "Három árva" címmel, tanúsítja anya kézírása a hátoldalon.

   Akkor még nem tudták, hogy pár év múlva kitör a háború, végigsöpör rajtuk a front, a visszafelé vonuló német és az előretörő orosz hadsereg. Sőt, a lerongyolódott magyar katonák között ott lesz jövendőbeli apám is, aki tejért kérezkedik be nagyapám házába...