Kis olvasmány-előzetes

    Kedvenc vertelandreáim gyűjteménye még egy intim darabbal gazdagodott: "Idős zsidó házaspár".

   Már éppen lemondtam róla, hogy valaha is találkozom velük, mert a szegedi bolt, ahol évente kiegészítettem a meglévő darabokat, bezárt... Nem járhattam be utánuk az országot, Budapestre sem mentem nagyon sűrűn. Az idei nyáron eljutottam egyszer, s a sétáló utcán váratlanul egy butik kirakatában ismerősként rám mosolyogtak! Egyre magasabb áruk ellenére nem tétovázhattam! Legközelebb egyenesen Gödre kellene elmennem, hogy megnézzem Vertel Andrea csodakertjét...

   A zsákmányszerzés másik területét a könyvesboltok képezték, Szegeden és Vásárhelyen (ez utóbbi kitűnően ellátott kis könyvesbolt, kellemes eladókkal!). A repülős utazás miatt csillapítanom kellett az étvágyamat, nomeg nemcsak magyar nyelvű könyvek várnak rám. Sőt, nem is csak az olvasás!

   Elsőnek Törőcsik Mari Bérczes Lászlóval írt beszélgetőkönyvét vettem meg. Maga a műfaj is vonzott, a tavalyi Réz Pált nagyon élveztem. Természetesen elsősorban a beszélgető egyéniségétől és mesélnivalójátol függ érdekessége. E szempontból Törőcsik Mari ideális beszélgetőpartner. Rengeteg érdekes dolgot elmesél színésszé válásáról, a korszakról, a színészi alakítás rejtelmeiről. Túl a 80-on és egy kilinikai halálon (ez utóbbira nagyon sűrűn visszatér, látszik, hogy megdöbbentő eseményként élte át  -  de meg lehet érteni! milyen furcsa kifejezés is: "átélte a halálát"...), amikor elérkezett az összegzés ideje, s amikor már minden csak ajándék-ráadás.
   Néhány részletet kijelöltem magamnak, mert a szavak, látszólagos mindennapi egyszerűségük ellenére nekem sokat mondtak, különösen ott, a régi házban, szüntelenül szembesülve a múlt emlékeivel. Ime az egyik:

" Azok, akik közt felnőttem, nincsenek, de általuk lettem az, aki vagyok. Ezért ők élnek, mert bennem élnek. Nem gondolok én mindig rájuk, nem "ápolom emléküket". Ha akarom, ha nem, cipelem őket a halálomig. Mert ők én vagyok."