A szép vasárnap délutáni koncert után nyomasztóan kezdődött az új hét (pontosan emiatt félek egy kicsit a jó hangulatoktól, mert legtöbbször megbosszulják magukat a naív emberen, aki gyanútlanul átadja magát nekik...)
Hétfőn d. e. megtudtam volt kedves szentesi diákom, Sánta Zoli váratlan halálhírét. Nagyon lesújtott, egész délelőtt kóvályogtam tőle. Délután 2-kor pedig egy gyászmise várt: egyik barátnőm édesanyját temették. Lefelé tartottam a lépcsőn, hátrálva, mert úgy kevésbé fáj a térdem, s egy csomó mosni valót is cipeltem a földszintre, egyik kezemmel a korlátba kapaszkodva (mindennapos rutin). Az utolsó két lépcsőfokon lecsúszott a lábam. Esés közben valahogy a hátamra fordulhattam, mert ebben a helyzetben értem földet, azaz a fehér cementlapokat, melyek igen keményen érintették kétszer is a fejemet, egyéb helyekről nem beszélve...
A körülményes felkelést nem ecsetelem: megadtam magamnak hozzá az időt. Barátnőim nálam gyülekeztek vagy hatan, de nem engedtek el a gyászszertartásra. Jelenleg egyik oldalam kékes árnyalatú, fejemen fájdalmas púp van, érzem minden porcikámat külön-külön is, de komolyabb baj nem történt.
Az eset (esés?) elgondolkodtatott egy kicsit és ismét őrangyalom jutott eszembe. Az utóbbi években sokszor volt velem gondja. De ha visszamegyek az emlékeimben a kezdetekig, voltaképpen többször is valami csoda folytán folytathattam csak földi pályafutásomat.
Vannak-e egyáltalán véletlenek? Keleti magyar fatalizmusom egyre inkább a felszínre tör.
Kedves Rózsa, gyógyulj meg hamar. Vannak jóféle kenőcsök zúzódás ellen, a csodák pedig megtörténnek, csak úgy. (Összeszedem egyszer én is, mikor hogyan kerültem ki valami végzetes bajból.)
VálaszTörlésKlári, nagyon kíváncsi lennék személyes "csodáidra"!
TörlésA fejem tetejéről meg majdcsak elmúlik a púp hamarosan. Köszönöm.
Jobbulást kívánok, de nem kellene mégis orvoshoz menned? Főleg, mert a fejed is beütötted. Nálunk ilyen esetben koponya-CT-t csinálnak, ha valaki elmúlt 60 éves - én tavaly augusztusban tapasztaltam ilyent, azt mondták, "az ön korában nem röntgent szoktunk, hanem CT-t".
VálaszTörlésHogy hogyan tudsz háttal lemenni a lépcsőn, el se tudom képzelni, hacsak nem létra az a lépcső.
Ági, köszönöm. Lépcső az bizony a javából: 18 fok. Létrára már nem is mernék mászni!
TörlésAzért jövök lefelé háttal, mert észrevettem, hogy úgy kevésbé fáj a térdem.
Nem szívesen megyek orvoshoz, bár megfordult bennem, mert nemcsak púp lett a fejemen, hanem kicsit el is zsibbadt az arcom a jobb oldalon... De már múlóban...
Mindenesetre biztos, ami biztos, pihenj pár napig minél többet. Mert ha ne adj' Isten, agyrázkódásod lenne, akkor is ezt tanácsolná az orvos.
TörlésAz agyrázkódás nekem is eszembe jutott akkor: mintha egy dobozban összerázták volna, ami a fejemben volt! Nem tudom, ilyen-e...
TörlésÉn se tudom, mert nekem végül nem volt, de tényleg megnyugtatóbb lenne orvoshoz menned - ha fölöslegesen, akkor annál jobb.
TörlésMajdcsak helyrerázódik, Ági... Minél ritkábban kell orvoshoz mennem, annál jobban érzem magam! Az utóbbi években nagyon kivettem a részem belőlük...
Törlésnekem annyira fájt a fejem egy beverés után, annyira érzékeny volt, hogy bár épp aznapra volt CT időpontom (az eséstől függetlenül) nem tudtam elmenni rá , csak jóval később... azóta is bosszant a dolog, akkor kellett volna mégis csak...(egyébként röntgent ajánlott a neurológus helyette, arra viszont --szintén- nem mentem)Hónapokig volt pup is és fájdalom is, még a frizurám is át kellett variálni.(mert csatot se birtam) Aztán csak elmúlt...
VálaszTörlésIgen. Úgy tűnik, a mi generációnkat szívós kemény fából faragták... Egyszercsak elmúlik minden, türelmünk kifog rajta, esetleg fordítva, ha a cérna elszakad...
Törlésde háttal lefelé közlekedni lépcsőn! el se tudom képzelni!!!
VálaszTörlésCsak így bírja a térdem, Aliz. Persze, kapaszkodom a korlátba... Már egészen rutinos vagyok, a hétfői esés nem emiatt történt.
TörlésEjnye! B. Spock Azt írja a gyerekgondozós cikkben, hogy ha a gyermekcse 10 percen belül visszatér játékaihoz, akkor nincs agyrázkódása. Szédülés eszméletvesztés az agyrázkódás velejárói.
VálaszTörlésJobbulást!
PS. Párom is jobban szeret hátrafelé lépcsőzni. Nem véletlenül.
nem cikkben, hanem könyvében
Törléshát ez a hátrajárás nem megy ki a fejemből, még ilyet - és általános? (kipróbáljam?)
TörlésMick, kicsit szédelegtem, de nem sokáig.
TörlésPárodnak is fáj talán a térde?...
Aliz, teljesen ösztönösen jöttem rá a hátrálós lépcsőn lefelé közlekedésre. A múltkor azonban meghallotta egy gyógytornász ismerősöm, és azt mondta: "természetesen", mintha teljesen magától értetődő dolgot mondtam volna...
TörlésLátom, jobban vagy, legalábbis a kritikus 72 óra már bőven eltelt. További jobbulást!
TörlésKöszönöm, Ági, biztatónak tűnik!... :))
TörlésKedves Rozsa, jobbulast !!! De jo, hogy nem tortent nagyobb baj !
VálaszTörlésCsodak pedig igenis leteznek :) Hivokent en mashogy hivom, de akkor is ugyanarrol beszelunk.
A terdeddel kapcsolatban : gyogytornasznal voltal mar ? Nem nagyon hittem benne, de par hetig jartam es azota sokkal jobb, pedig eleg eros kopas meg minden mas baj is volt. Akkoriban minden lepes fajt, azota meg csak neha-neha jon elo
Köszönöm, Andrea! Igen, mostanában néha mar csak a csodákra számíthat az ember...
TörlésAmi a térdem illeti, sokszor estem rá, a végén megunta a dolgot!. Tartanom kéne magam a napi szobai biciklizéshez legalább. A gyógytornász biztosan használ.
Jó ez a kép. Reményt adó. Csak egy lépés és már süt is a nap. :o)
VálaszTörlésIgazad van: a "félig tele" felől így látod.
TörlésAki meg a "félig üres" felől nézi, azt mondja: ez a nagy fekete felhő engem kísér. Még jó, hogy mindig van nálam esernyő!
Ja nem így látnám az életet már rég feladtam volna. Nincs más lerhetőség, mint megkeresni a dolgokban a jót, a reményt az életet.
TörlésNeked van igazad, kedves Györgyi, hidd el!
TörlésIgen, egyik lába térdprotézist kapott.
VálaszTörlésKedves Rózsa! Örülök, hogy nem történt nagyobb bajod. Ahogy telnek a napok, remélem minden nappal könnyebb lesz a mozgás, és jobban fogod érezni magad.
VálaszTörlésTudom, hogy kivédhetetlenek ezek az esések. Az ember nem tud mindent ki/elkerülni, vannak életünknek fontos velejárói,feladatai, és nem óvatoskodhatunk állandóan, hogy baj ne történhessen velünk. Ezért jó, ha naponta társalgunk az "őrző/védő angyalainkkal". Megkérem én is őket időnként, hogy legyenek résen!
(Aliz, Aliz! Kétszer is megkacagtattál a kommenteddel. Mondom én, hogy jó a humorérzéked.)
Már rendbejöttem, Éva, legalábbis az esés után. Igen, nehezen kivédhetők az idősebb kori esések. Hiába, bele kell nyugodnom végre, hogy öregszem...
Törlés