Keresés ebben a blogban

2018. szeptember 30., vasárnap

Utolsó virágok

   Tegnap délután gyorsan lefényképeztem a rózsafákat a kertemben. Úgy érzem, utolsó virágaikat hozzák nagy igyekezettel, hiszen egész nyáron szenvedtek a hőségtől, a szárazságtól, hiába locsoltam őket, amikor csak tehettem (2 hétig nem kaptak vizet a legnagyobb forróságban).
   Bizonyára apai nagyanyám, Kispál Eszti öröksége munkál bennem, de különös közelséget érzek a rózsafáim iránt. Hét van belőlük ebben a tenyérnyi kertben. Reggelente, kávéscsészémmel a kezemben, kipillantok rájuk a teraszról. A csillagos, hideg éjszaka után a nap kegyesen megmelengeti a kertet, felszárítja a harmatot, minden életre kel. 
   Később végigjárom őket: megérdemlik az egyenkénti hálás szót, hiszen mennyivel szegényebb lenne nélkülük az életem!... Mindennapi szépség-adagom jó részét tőlük kapom.
   Közeledik a születésem napja. Ilyenkor elengedhetetlenül eszembe jutnak a Mérleg  szokásos tépelődései: rohan az idő! S te még mindig milyen bőkezűen vesztegeted! Ideje lenne követni rózsafáid példáját: még a tél eljövetele előtt meghozni legszebb, kései virágjaikat, amelyekkel tartoznak az életnek, ha már ezzel az tehetséggel megajándékozta őket!
   Tegnap megnéztem a TV-ben egy hosszú beszélgetést Macha Méril színésznővel: 78 éves, de 15-öt bátran letagadhatna. Orosz arisztokrata szülei a forradalomkor Franciaországba menekültek (Gagarin volt eredeti neve), szegényesen éltek, de soha nem panaszkodtak. A belső tartást átadtak lányuknak: Macha olyan ma is, mint a napsütés, a sok megpróbáltatás ellenére, mely élete során kijutott. "Sublimer ses blessures, c'est d'en faire une force." Ez lehetne a jelszava. Megpróbálom lefordítani. "Ha sebeinket szublimáljuk, erőt adnak." Mi is az a szublimálás, átvitt értelemben? Megtisztítás, felemelés?... Én pl. arra használom már régóta, hogy az eseményekben, az emberekben a legjobbat akarjam meglátni, azt keressem,  azt "szűrjem ki" magamnak... Igaz, hogy nem tükrözi feltétlen az egész valóságot, de nekem jót tesz, és úgy vettem észre, hogy nem csak nekem, hiszen valóságos "bizalom-előleg" lesz belőle... 





17 megjegyzés:

  1. Rózsa! Úgy látom, hogy a rózsáiddal szimbiózisban éltek. Gyönyörűek!
    Rákerestem a YouTube-on és a Wikipédián Macha Mérilre. El fogok időzni még nála az esti órákban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, megtaláltad a pontos szót, Éva: szimbiózis! Remélem, leszek én is olyan szívós természet, mint ők!

      M.M. életének tragédiája volt, hogy nem lehetett gyereke...

      Törlés
  2. A bizalomért nemcsak a rózsák hálásak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, Klári, hogy másnak is jót tesz. Igaz, hogy a viszonzásban sosem lehetünk biztosak, de nem is a viszonzás a fontosabb, hanem a gesztus...

      Törlés
    2. Majd holnap lefényképezem a kerti rózsámat, főleg Kati emlékére. Holnap lesz, hogy okt.1-jén délelőtt tíz óra tájban elaludt és többé nem ébredt fel.

      Törlés
    3. Klári, sokat gondolok még mindig Katira... Pedig valójában sose láttuk egymást...

      Törlés
  3. Az idegen szavak szótára szerint a szublimálás szilárd anyagok légneművé válása cseppfolyósítás nélkül (pl. a hó elpárolog). Átvitt értelemben pedig megnemesítés, felemelés. A lélekelemzésben: a káros ösztönöknek magasabb rendű célok felé irányítása. Tökéletesek a rózsáid!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet, Mick.
      Akkor nem is voltam olyan messze a meghatározástól!

      Törlés
    2. József Attila irta: "szublimálom ösztönöm" (a szóról egyből ő jutott eszembe:)

      Törlés
    3. Már nem is csodálkozom: neked nagykönyvtárnyi verseskötetek vannak a fejedben elraktározódva! 🙂

      Törlés
    4. Űr a lelkem. Az anyához,
      a nagy Űrhöz szállna, fönn.
      Mint léggömböt kosarához,
      a testemhez kötözöm.
      Nem való ez, nem is álom,
      ugy nevezik, szublimálom
      ösztönöm...

      (ennek azért most utánanéztem:)

      Törlés
    5. Köszönet, Aliz. József Attila soha nem gyógyult ki anyja elvesztéséből...

      Törlés
  4. Flóra szépek a rózsáid, bizony jó ránézni bármelyikre, a szépségükkel elbűvölik az embert, ringatják a lelkét.

    A levelei is milyen szépek, nálam a legtöbb rózsa levele nem szép, sőt van amelyiknek nincs is..))) Lepermetezed valamivel?

    Mindenjót kívánok Neked, sok szeretettel!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Andrea! A kánikula kellős közepén szinte leszáradtak a leveleik is!
      Nem permeteztem semmivel. A meleg csökkenése, a szelídebb napfény és néhány esős nap hatására lettek ilyenek...

      Törlés
  5. ezek tényleg olyan "mindentbele" rózsák! :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...