Mindennapjaink egyhangúsága - főleg az egyedül "raboskodóké", akik másoktól se nagyon várhatják hangulatuk pillanatnyi feldobódását -, a médiák ömlesztett rossz hírei szorongást keltenek. A TV hiába igyekszik a nemzedékeken át évtizedek óta rongyosra közvetített vígjátékok újra szolgálásával feledtetni a morózus hangulatot, gondolván, hogy egy újszülöttnek minden vicc új...
Épp ezért tűnt fel a programban pár napja "A szív hídjai" című amerikai film, amit ugyan már láttam egy párszor, mindannyiszor hiába próbálva ellenállni a kísértésnek. Ezúttal is beadtam a derekam: ki tudja, úgy lehet, jót tesz majd egy kis érzelmi tsunami, még ha csak közvetetten is (a közvetlent talán ki se bírná gyengülő szívem, bár háziorvosom a minap azt rebesgette előttem, hogy az öregek otthonában, 80-on jóval túl is születnek elsöprő szerelmek!...). Az efféle katarktikus könny-áradat (ami, ugye, el nem maradhat) után újjaszületik az ember: először is, a film idejére elfelejti a koronavírus tragikusan prózai hangulatát, az ellentmondásos információ-özönt, a lappangó félelmeket, a fásultságot...
Clint, a valahai sohasem mosolygó magányos cowboy, aki gyorsabban lőtt, mint saját árnyéka, öreg korára mint színész-rendező varázsol el bennünket feledhetetlen hangulataival, felkorbácsolt érzelmi kitöréseivel. Francesca és Robert...Egyikük se fiatal már, mégis felülnek az érzelmi körhintára, mely éveket sűrít 4 napba: a véletlen találkozást, a félénken közeledő bájolást, a szenvedélyek ellenállhatatlan kitörését és az elválást... Győz a józan ész, mely oly könyörtelen tud lenni. Francesca sejti is, hogy egy ilyen intenzitású szerelem nem tudna ellenállni a hétköznapoknak és inkább azt a megoldást választja, hogy kincsét örökre elrejti szíve mélyén, s ide menekíti álmait...
Sokszor elgondolkodom rajta, vajon miért is facsar belőlünk könnyeket egy-egy filmbéli jelenet, többnyire ugyanazon a ponton, ellenállhatatlanul? Jól tudjuk, hogy valamiféle érzelmi rezonanciáról van szó. Ezt próbálom tetten érni magamban is...
Annyira szeretem ezt a filmet!!! Bármennyiszer képes lennék megnézni. Meryl Streep miatt is. Mert miatta Az ördög Prádát viselt se tudnám megunni. Pedig nem is az ilyesfajta filmeket szeretem. Vagy mégis?! :)))
VálaszTörlésRózsa, jó hogy felidézted ezt a filmélményt, és bizony igaz, kicsit jó -bármi elterelő dologgal - kikapcsolni kicsiny időre a korona-mizériát. Még nincs vége ...sajnos.
Vigyázz Magadra.
E.
Meryl Streep hihetetlen kaméleon! (más típusú színészekkel ellentétben, akik mindig "önmagukat" adják, más-más köntösben) Nem tudtam ellenállni ezúttal sem, bár próbálom nem "elcsépelni", hogy a hatás egyre érintetlenebbül megmaradjon...
TörlésItt már 20000 körül van a halottak száma, beleértve az öregek otthonában elhúnytakat is. Ugyanakkor egyre kevesebben érkeznek a kórházi kezelésre, ami jó jel!
én is láttam, de egyszer azt hiszem elég volt (bocs) rezonancia? talán az hinyozna , bár épp most olvastam ki Müller Péter könyvét (Vallomását )a szerelemről, s ő is azt bizonygatja , hogy kortalan Jó lenne..
VálaszTörlésSemmi probléma, Aliz: egyéni beállítottság kérdése!
TörlésÉn a mindennapi életben inkább a self control híve vagyok, de bizonyos filmek bizonyos jeleneteinél kinyílnak a csapok... Ezért beszéltem érzelmi rezonanciáról.
O en is tudok bogni filmeken...de megfigyeltem, az az igazi, ha egyszerre neveteni is ...
Törlésén mostanában sokszor már úgy érzem, bármibe belekapaszkodok, ami realizálja sírhatnékomat...(mégiscsak elfogadhatóbb - könnyebb - azon pityeregni, hogy mennyire szépen szenvednek a színészek játékukban, és milyen megható élményeimet idéz fel, mintha azon bírnék zokogni, hogy meg fogok fulladni a tüdőgyulladásomban)...
VálaszTörlésnéha - amikor nem is értem, mi hat meg egy-egy motívumban - még arra is gondolok: talán felmenőim titkát hordozom tudattalanul, és az ő könnyeiket sírom el ilyenkor a filmeken, könyveken, verseken, jeleneteken...
Jó sírni
én egy olasz tüdőgyógyász(nak tulajdonított) szösszenetén zokogok már két napja
jó fontosnak érezni dolgokat, sírással könnyíteni a kezelhetetlen érzésemet
engem is érdekel az általad felvetett kérdés - meg még nagyon sokakat - írogatnak is róla mindenfélét, ...talán minden sírás más, nincs általános , mindenre ráhúzható egyszeri szabály, lehet olyan, amelyik tükörszabály-al, sikerszabály-al magyarázható, máskor meg a poszttraumás stressz szindrómához hasonló (amikor már nincs vész, akkor engedünk ki)...vagy mint sokszor mostanság: valamiféle önvédő ("énvédő")mechanizmus valamely iskolapéldájaként...
bocs, megint hosszú voltam, ...de szeretem a gondolatfelvetéseidet, olyan jó veled "beszélgetni"
Én csak magamon vizsgálgatom (ugyebár, "kéznél van" az alany), vajon miért pont AKKOR... hiszen amúgy egyáltalán nem vagyok könnyen síró, még egyedül sem, hát még mások előtt (ide értve a közeli családot, barátokat is). Ilyen pl. a "Holt költők társasága" jelenete, amikor Kitting elmegy és a diákok egyenként felállnak a padokra... Vagy pl. ha olyan egyéni hősies vagy nagylelkű tettről hallok másoktól, amelyek elkövetője egyszerűen névtelen maradt, mert csak a tett számít és nem akart magának reklámot, se hálálkodást... stb, stb...
TörlésJó sírni - mondod, s erre én sosem mondanék ítéletet, mert messzemenően egyéni temperamentum kérdése, mint ahogyan azokat se nevezném érzéstelen hidegeknek, akik uralkodnak érzéseik kitárásán, mert csak a mélyben tomboló vihart tudják elviselni...
"Kapitány, Kapitányom!..." Na a padra felállós jelentnél garantáltak a könnyeim:)
TörlésA Holt Költőket emlegettem a napokban, mert hát a "Carpe diem" most nagyon jellemző a napjainkra. Hisz" tervezgetni nincs mit, és főleg mikortól...
E.
Nemrégen itt is újra adták a TV-ben és nehezen tudom megállni, hogy ne nézzem meg! Csak nem akarom "elkoptatni"...
TörlésItt május 11-től tervezik a fokozatos kiszabadítást... Nehéz lesz, mindenképpen nehéz. Talán nem is érezzük még, mennyire nehéz e sokféle sokkhatásba belehelyezkedni...
Valahogy így...
VálaszTörlésRád ismerek, Klári, e lényegretörő megjegyzésben. Remélem, jól vagytok mindketten.
TörlésSumma summarum mualkotasokon jó sirni. Katharzis.Tisztara mos. BELULROL.
VálaszTörlésIgaz, s már a régi görögök is rájöttek, amikor a drámáikat játszották!
TörlésSzerintem is jobb egy műalkotáson sírni, mint magunkon. Sőt, felszínre hozhatja nem is tudatos sebeinket...
a katharzis görög szó, s magyarul mosodát jelent :)
VálaszTörlésNem véletlen!
Törléshát persze :)
TörlésSzétzokognám az arcomat, ha megnézném!
VálaszTörlésGyönyörű film!
Megértelek, Márta, még akkor is, ha nálam ilyenkor csak néhány torokszorító, égető könnycseppre futja, akkor is, ha egyedül nézem, hát még ha többedmagammal! A self control erősebb... Jó ez vagy nem, így van...
TörlésSzia, gyönyörű ez a film.
VálaszTörlésOlyan, mintha nem is játszanának a színészek, olyan, mintha csak megmutatnák nekünk a szerelmüket.
Szomorú, és gyönyörű is egyben
Ági, kinek a szíve mélyén nem rejtőzik egy be nem teljesült nagy szerelem?... Amelyről esetleg soha nem beszélt, még véletlenül sem?...
TörlésKülönösen Meryl Streep alakítása óriási: a tekintetei, félbeszakadt mozdulatai, elhiteti, hogy teljesen átalakult ez alatt a szűk 4 nap alatt, mely többet adott neki, mint egész eddigi élete...
Annyira természetesek
VálaszTörléstökéletes színészek
Vannak színészek (ezeket kedvelem jobban), akiken nem látszik a "munka": egyszerűen csak "vannak" más bőrében - legalábbis úgy tűnik...
Törlés