Őszi idők, őszi hangulatok

    Írni akartam végre valamit a blogomra, hátha még nem felejtett el az a néhány száz látogató, aki időnként benéz hozzám. Kerülgettem a témákat, mert nem akartam hozzátenni az amúgy is mázsás súlyhoz, ami a blogvilágon uralkodik. Növeljem azok számát, akik olvasóikra zúditják a sok elviselhetetlen súlyt, amit cipelnek? Igazuk van a maguk módján: egyrészt saját blogjukon azt publikálnak, amit akarnak, könnyíthetnek magukon e módon (bár nem vagyok benne biztos, hogy sikerül nekik így megszabadulni a búskomorságtól, sőt!), nekem pedig nem muszáj önkéntesen belelépnem a rágógumiba...

   Megérkezett az ősz, a napok egyre rövidebbek, itt fél hat táján  -  ha szerencsénk van és sütött a nap  -  ránk borul a félhomály. Akik nem egyedül élnek, nem is tudják talán elképzelni sem, mit jelent ilyenkor körülnézni az üres házban, lakásban, ahol a villany is csak akkor gyullad meg, ha én feloltom... A "társalgás" saját gondolatainkra szorítkozik, de azok legalább ritkán mondanak ellent. Igen, ez utóbbit ellentpontként is elkönyvelhetem. Nem kell a vacsora készítésével stresszelnem magam, akkor és azt eszem, amikor és amit akarok, s általában nem támasztok magammal szemben extra követelményeket. Ugyanakkor igyekszem  ragaszkodni bizonyos rendszerességhez, nehogy még nagyobb próbára tegyem amúgy is  összekuszálódott életemet. Menekülök, amennyire tőlem telik, a negatív hangulatoktól, melyek lehúznak, mint a hínár... Tudom, hogy meglehetősen empatikus természetem nehezen tud ellenállni, hogy hűséges bernáthegyiként ne siessek a mélabúban szenvedők segítségére, de idővel jobban meg tudom különböztetni azokat, akiken esetleg tudok segíteni, azoktól, akik valójában nem is akarnak segíteni magukon, mert inkább a panaszkodásban vélik lelki egyensúlyukat megtalálni... 

   Ha a F-B-ot lapozgatom, leginkább a jó festők képei vannak rám pezsdítő hatással. Ilyenkor még a rajzoláshoz is kedvem támad újra, pedig már 3 éve, hogy  szinte hozzá se nyúltam. Pedig hiányzik. Ugyanakkor nem bírom átlépni a bénító távolságot, ami a vágy és a tett közé ékelődött.

...befejezetlenül...