Vertel Andrea madara néma szemrehányással szemlél nagy szemeivel már napok óta, hosszú lábain álldogálva íróasztalom polcán. Hallgatom az eső fáradhatatlan kopogását a konyha tetején, a terasz piros asztalán. Megelégszem a blogok, facebook-bejegyzések böngészésével és nem írok semmi újat.
Ismerem ezt a súlyos, számonkérő tekintetet a távoli és a közelebbi múltból is. Ó, az IDŐ, elvont, kifürkészhetetlen fogalom, olyan, mintha a levegőt probálnánk kezünkkel megragadni. Az emberi tudat egyik legszebb, legköltőibb találmánya: megnevez egy láthatatlan, megfoghatatlan, absztrakt fogalmat, amit legfeljebb csak méricskélni tud. Nomeg a hatását, a nyomát kézzelfoghatóan is nyugtázni: őszül a hajam, szaporodnak a ráncaim, görbül a hátgerincem íve... Nem olyan VAGYOK, mint tegnap VOLTAM, és bizonyára még ilyen se LESZEK holnap... Nemcsak földi pályafutásunk három fő időpillérét értette meg tudatunk, hanem annak lineáris lefolyását is...
E kis botcsinálta filozófiai kitérő után - szokásos születésnapot megelőző nyavalygás - nem részletezem napi gondjaim csomóit. Igyekszem egyiket a másik után kibogozni, visszatérve a kis papírcsónak képéhez, melyet a napokban eresztettem vízre és amely bukdácsolva, meg-megakadva, de mégiscsak halad előre az útján, míg fatálisan át nem ázik...
Boldog születésnapot! Ad multos annos! Az utolsó mondatot átalakítom: míg a fatál is át nem ázik. Egy jó fatál sosem ázik át. :)
VálaszTörlésKöszönöm, Mick, a mosolyt is! Ráadásul van is egy fatálam!
TörlésMintha én írtam volna: őszül a hajam, szaporodnak a ráncaim, görbül a hátgerincem.
VálaszTörlésSzületésnap előtt az ember hajlamos az ember elgondolkozni az időn. Milyen voltam vagyok és leszek.
Régen hajtogattam papírcsónakot, annál régebben eresztettem vízre. Talán gyerekkoromban volt.
Kívánok neked jobb időjárást. Állítólag ide is eljön holnap és holnapután az eső. Legalábbis az időjárásjelentés ezt írja.
Igen, Éva, a születésnap előtti idők hajlamosak a mérlegkészítésre, bár az efféle mérleg ritkán lesz pozitívabb az előzőnél... Talán az egyetlen elégtétel: még mindig nem győzettem le!... Mindennek ellenére itt vagyok és még van egy kis tennivalóm!... Ezt kívánom mindnyájunknak.
TörlésKöszönettel belekotyogok! Mindannyiunknak megnyugtató a gondolat: még van egy kis tennivalóm. Önismereti gyakorlatokat megkezdtem.
Törlésén is... mostanában kitaláltam, hogy arra a mondásra alapozva, hogy az ember nem halhat meg addig mig tennivalója van, úgy döntöttem, hogy örökéletű leszek :) (tekintettel a rengeteg s nem elvégzett tennivalómra:)
TörlésKlári: Én is belekezdek mielőbb!
TörlésAliz: Már az is megfordult a fejemben - ugyancsak e mondásra alpozva - hogy nem azért találok-e újabb és újabb tennivalót, hogy meghossszabbítsam az életem?... Azt hiszem, bizonyos tekintetben nem járok messze az igazságtól...
TörlésKívánok én is boldog születésnapot!
VálaszTörlésÉn pont ilyeneket írhatnék magamról. Talán a semminél többet kellett volna sportolnom? - lehet, de annyira lekötött az életem, hogy a sportolásra nem jutott idő. :)
Talán a gerincferdülést elkerülhettem volna, a ráncokat, a hajam őszülését - nem hiszem. Ez van.
Egyébként papírcsónakot nem hajtogattam, csak repülőt és sótartót, ja meg legyezőt is. :) Nagyon régen...
Nagyon jópofa az íróasztalod polcán szemrehányóan nézegető madár! Tetszik. :)
TörlésKöszönöm, Borka: pont 1 hét múlva lesz, de a megelőző napok a "nyavalygás napjai" nálam! Mi mindent mulasztottam el! Mennyi semmibe bambuló idő... (bár kitudja, a bambulás alatt is történnek néha a felszín alatt érdekes dolgok, amelyekből időnként lecsapódik valami...) Utólag sajnálni meg hiábavaló...
TörlésA madaram már 2 éve állhatatosan szemmel tart...
Én, mikor úgy néz ki, hogy a semmibe bambulok, olyankor általában gondolkozom és merengek, igen, sokszor a múlton. Az is kell, nem lehet mindig rohanni, mert akkor nincs időnk gondolkozni. Nem kidobott idő, amit így töltünk, nagy szükségünk van rá.
TörlésAmit elmulasztottunk, az már úgy marad, de még lehetnek céljaink nekünk is. Talán nem hosszú távra, nem is túl nagyok, de még megvalósítható álmok, célok.
Borka, néha úgy tűnik, hogy céljaim túlnőnek rajtam, persze, vannak kicsik, nagyok, de a nagyokat, néha az az érzésem, túlméretezem képességeimhez képest... Másrészt meg úgy vagyok vele, mint az atléta (mely pedig sose voltam!), hogy mindig a már elért eredmény fölé kell helyezni a lécet!...
TörlésRózsa, ezek a Vertel-madarak valamiképpen mind az idő természetét mutatják. Hasonló repülő fazonú madarat vettem a férjem nyolcvanadik születésnapjára, ő egy darabig barátkozott vele, majd felakasztotta a falra nagyszülei és édesapja gyerekkori fotója alá. Az íróasztalon pont olyan jó helye van, inkább szeretetteljes mint számonkérő a tekintete. Írok később hosszabban, de még mindig házimunkálkodom. Vagy messenger, mert van valami.
VálaszTörlésKlári, örülök, hogy férjedhez is repült belőlük! (nálam 3 repül a falon is!) Ezt az állót a szemben tettem fel, hogy eszembe juttassa: az időm véges, bár hál'istennek nem tudom, meddig tart!
TörlésVárom üzenetedet.
Oda se neki...
VálaszTörlésRáncok, ez, meg az....
Derűs napokat kívánok!
Márta, ez amolyan "általános alany" akart lennei!
TörlésKöszönöm, napjaink inkább derűsebbek voltak ezen a héten!