Mondhatom, nagyon rossz éjszakám volt mára virradóra!... Nem emlékszem, mikor volt utoljára egy jónak mondható, de ennyire rossz szerencsére ritka. A részletek nem fontosak, lényeg, hogy a szombati napom olyan kellemesre sikeredett, hogy szinte vártam a "büntetést", ellensúlyozásul a szombati könnyedségért. Mint már annyiszor. "Egyszer fenn, egyszer lenn...", akár az óriáskerék - bár ezt a monumentális közhelyet már sok dalszerző csépelte tovább. Attól még igaz is lehet...
Nekem másik hasonlat jut róla eszembe: a néhai Megyeházán, Szegeden, egy akkoriban (50 éve?) divatos páternoszter állt rendelkezésünkre, ha meg akartuk takarítani a sokemeletes lépcsőjárást. Nem tudom, létezik-e még? Az ott dolgozóknak áldás volt: liftre se kellett várakozni. A megállás nélkül, meglehetős gyorsasággal működő két kabinsor egyike fel, a másik lefelé haladt és menet közben kellett be- és kilépni. Engem első alkalommal igazi tériszony fogott el: szédültem, hányingerem támadt, reszkettek a lábaim. Elképzeltem, hogy valami miatt elszalasztom a leszállást, vagy későn lépek fel és egyenesen "lefejez" a egyre fogyó nyílás... Ha jól emlékszem, a lépcsőt választottam, a szorongás erősebb volt a gyávaságom feletti szégyenérzetnél. Később megszoktam és nem lett félelmetesebb, mint a moszkvai metró mozgólépcsője...
Eredetileg inkább a szombat délutánról akartam mesélni, de szokás szerint elkalandoztam... akárcsak gyerekkoromban, bár manapság már csak tőlem érkezik a rendreutasítás. Eleget tettem egy baráti meghívásnak a szomszéd városban lezajló társulati ülésre, melyet egy helyi szerző történelmi regényfolyamának bemutatásával kötöttek egybe. Nem annyira a meghívott, inkább a találkozások, beszélgetések vonzottak régi és új ismerősökkel, akikkel a hosszú covid-szünetek alatt nagyon ritkán láttuk egymást. Kicsit engedtem Annie unszolásának is, aki felajánlotta, hogy elvisz. Különösebb várakozás nélkül indultam neki, élveztük a gyönyörű nyárutói ragyogást, mintha a nap is kiadta volna utolsó meleg sugarait.
A fenti két epizód csak töredéke volt a sok kellemes társalgásnak. Néhányukkal hamarosan újra találkozunk, új tervek is születtek az eljövendő hónapokra, ha a fátum is úgy akarja...
 |
2021. septembre 25. A hallgatóság egy része (a 2. sorban ülök) |
Debrecen régi Megyei Tanács épületének sarkában is volt/van ilyen páternoszter. Biztonsággal használtam, amikor (első munkahelyem) napi ügyintézései során az öt emelet között kellett járnom-kelnem alkalmanként. Az a félelem, amit leírtál, nálam időnkénti álmaimban jön elő, hogy annyira gyorsnak érzem a páternoszter mozgását, hogy ki sem merek lépni belőle. Aztán, ha a félelem érzésére felriadok, mindig megnyugszom, hogy csak álmodtam, aludhatok tovább nyugodtan. Az biztos, hogy akinek csak apró ellenérzése is van ezzel a találmánnyal, jobb ha inkább gyalogol, vagy a liftet választja.
VálaszTörlésRemélem Rózsa, hogy a kellemetlen éjszakák elkerülnek a jövőben. Jó egészséget kívánok, és további kellemes találkozásokat. Színesítsék az őszödet az új tervek!
Köszönöm, Éva, már sokkal jobb!
TörlésJólesett, hogy nem vagyok egyedül a reakciómmal az "örökmozgó" liftet illetően, bár mióta elkerültem Szegedről, nem találkoztam vele!
azt a szegedit én is tapasztaltam,a és hasonló érzésekkel, de benne - azt mondták, fent csak átcsusszan a szerkentyű, azért időben igyekeztem kiszállni (Ma tán nem menne olyan gyorsan! :)
TörlésA meleg, emberi beszélgetések, találkozások egy mérlegnek gyógyírként hatnak, jól tudom. Ahogy Neked is, igazi kikapcsolódás és feltöltődés volt a szombatod.
VálaszTörlésAz időváltozás, az ősz előszele is okoz néha nehéz/nehezebb éjszakákat. (vagy ráfogjuk...) Évához hasonlóan remélem már minden rendben és szépet álmodsz, jól alszol azóta.
Páternoszterrel egyszer volt "találkozásom" az Egészségügyi Minisztérium épületében, amikor oltást kaptunk Algériába utazásunk előtt.(hogy miért is ott adták be?- nem tudom, hisz csak 10 éves voltam)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNem tudom, miért duplázódnak néha a megjegyzéseim?! - mindig ugyanazt teszem pedig.
Törlés(Itt nem egy másik kép volt ezelőtt? - Ez sokkal jobb, mert Téged is látni 😊)
"A meleg, emberi beszélgetések, találkozások egy mérlegnek gyógyírként hatnak, jól tudom." Szóról szóra így van. Csak az a baj, hogy nem mindennap adódnak ilyen alkalmak, s ennek híján oly fecsegővé válik az ember, ha egyszer "kinyithatja a csapot"! Állandóan ellenőriznem kell magamat...
TörlésAzóta helyre rázódtak a dolgaim...
A bejegyzésed címe pontosan tükrözi az én állapotomat is. De: "örökké semmi se fáj"- mondja egy régi sláger. Így biztatom magam, és veled örülök, hogy kedvező programok is előfordulhatnak ebben a búval bélelt világban. Hamar pihend ki a rossz éjszakád emlékét is!(Egy altató vagy egy fájdalomcsillapító tabletta csodákra képes.)
VálaszTörlésKöszönöm, Klári! Lám, a slágerek milyen egyetemes igazságok kimondói! S nem is olyan komplikáltak, mint a költők! :))
TörlésVissza kellene programoznom lassan magam egy normálisabb napirendbe, ahol korábbi fekvés és eszerinti korábbi felkelés uralkodik... Egyelőre nagy a csúszás, sajnos... A nagyon rossz éjszaka lassan rossz emlékké változik...
Örülök, hogy vannak szép és jó találkozásaid, és ez oldja az egyedüllétet. További jó együttléteket, kellemes beszélgetésekat kívánok neked a jövőben is.Én is így vagyok: Egyszer fenn, egyszer lenn...Mindig kell valamit találni, ami a fenthez visz.
VálaszTörlésRemélem, hogy a rossz éjszaka nem jött vissza újra.
Én még nem találkoztam páternoszterrel. Úgy érzem, hogy félnék tőle. A "lefejezés" érzése jönne elő nekem is.
Köszönöm neked is az együttérzést, Éva! Októberben sok ilyen jó program ígérkezik, ha a járvány újra fel nem üti a fejét. A harmadik oltásomra várok, mely októberben esedékes. Itt, az emelkedő oltási százaléknak megfelelően a járvány visszahúzódóban van: többnyire a meggyőzhetetlen 15%-nak köszönhetően, még mindig vannak kórházban kezeltek, akik között 10-ből 8 nincs beoltva...
TörlésAzt hiszem, a páternosztertől 50 év után újra félnék...
Remélem, már jobban vagy. Nekem mostanában furán alakulnak az éjszakáim. Az elmúlt éjszaka is felébredtem 1 órakor és 5 óráig tévét néztem, akkor újból elaludtam. Persze nem a megszokott időben, hanem valamivel később keltem. Az ősz beköszöntével az ízületeim is jelzik, hogy még megvannak.
VálaszTörlésJó, hogy ilyen találkozók részese lehetsz, az ilyen történések nagyon fel tudják dobni az ember lányát. :)
Köszönöm, Borka, már jobban. Az álmatlan éjszakákat jól ismerem (azt mondják, hogy főleg teliholdkor a nők és a macskák szenvednek álmatlanságban...). Én nemcsak teliholdkor, az is igaz. Izületeim is igazi barométerként viselkednek, ezért is kellene többet mozognom, sétálnom kint. De...
TörlésA programok szépen gazdagodnak, persze sok munkával is járnak, de ez a munka nagyon kellemes! Remélem, nektek is szép, napsugaras őszötök lesz! Olyan jó lenne!