... a redőnyöket, közben esik az ólmos égből az eső... Benne vagyunk a szezonban. December végéig kell várnunk, hogy reménykedhessünk a fény eljövetelében, de legalábbis a nappalok fokozatos hosszabbodásában. Lassanként, az idő száguldásának egyre égetőbb érzésével testemben-lelkemben, nem sürgetek már semmit... Ellenkezőleg, nyújtom az órákat, a perceket, hogy lassítsam az időt. Természetesen tudatában vagyok, hogy mindez illúzió, mint ahogy az "idő folyása" is az: elménk gyártotta kép.
A tegnapi nap nagyon JÓ VOLT! Bár rettenetesen fárasztó nekem már az ilyen kivételes nap, ugyanakkor hihetetlen energiával tölt fel. Elhatároztam, hogy ma pihenőt ajándékozok magamnak: ilyenkor csend és magány kell, hogy ismét lábra álljak. Persze, százszorosan megérte.
Régi ismerősöm védte meg doktori disszertációját az itteni egyetemen, irodalomból. Néhányunkat meghívott erre az alkalomra a régi csapatból. Már maga az esemény is érdekes, kibillent az egyhangú napok szellemi és fizikai magányából, s ez az intellektuális pezsgés jót tesz szendergő agysejtjeimnek!
Mathieu 40 éves. 18 éves korában, első éves egyetemistaként csengetett be. Akkoriban kezdtük irodalmi lapunkat szerkeszteni, s annak egy példányára akadt a könytárban: az csábította be hozzánk. Gilbert-rel azonnal megtalálták a hangot, a közös érdeklődési területet, és Mathieu belépett a szerkesztőségbe is. Azóta ismerem hát. Követhettem élete állomásait, csodálom munkabírását, magánélete megpróbáltatásai ellenére rendíthetetlen akaraterejét, mellyel kitartott céljai, álmai megvalósítása mellett. Ritka ma már az olyan ember, akinek adott szavára, hűségére vakon számíthatunk. Nagy szerencsém van, hogy közvetlen környezetemben több ilyet is ismerek.
 |
| a jelenlevők fele, Mathieu balról második (elnézést a kép nagyon rossz minőségéért!) |
Örülök, hogy vannak ilyen tartalmas napjaid, még akkor is, ha fárasztóak, mert feltöltődést nyújtanak, és táplálják a lelkedet. Ez az, ami nekem a legjobban hiányzik itt, az "intellektuális pezsgés", ami otthon, Erdélyben a mindennapjaim része volt. A lábfájás nekem is megvan :) Remélem, a pihenés segít mihamarabb regeneralódnod.
VálaszTörlésPontosan úgy van, ahogy megfogalmaztad, Zsuzsa. Elhiszem, hogy neked is hiányzik Erdély után. Itt, Észa-Franciaországban viszonylag könnyen összejött, az emberek szeretnek résztvenni, sokféle társulat működik.
TörlésA térdeim nehezebben jönnek helyre! :))
Nagyon jó élményben volt részed.Igazán rád fért egy kis kimozdulás a mindennapokból. Az is jó, hogy ilyen emberek vesznek körül, egy kis intellektuális pezsgés soha nem árt.
VálaszTörlésA kellemes alvás jót tett biztosan, kell is a pihenés a fárasztó nap után. Remélem, hogy a lábaid rendben vannak már. Majd írjál róla.
Az ólmos eső nem jó, csúszik, minden.Itt a havazás miatt csúszósak a járdák, nincsenek rendesen eltakarítva. Most jöttem meg a boltból, megúsztam esés nélkül.
További jó pihenést kívánok, és az élmény feldolgozását.
Örülök, hogy megúsztad a boltba menést esés nélkül, Éva. Itt nedves a járda, de nem csúszik.
TörlésValóban, tegnap este jól kibeszélgettem magam, mint az öregasszonyok a pénztárnál, akiknek otthon napokig nincs alkalmuk szót váltani senkivel. Az egyik résztvevő ráadásul rajztanár, így sok téma jöhetett szóba vele is.
A térdeim kezdenek rendbe jönni a pihentetéstől: tegnap sokat álldogáltam, sőt, (tőlem telhetően) szaladgáltam...
Hacsak nincs nagyon rosszul az ember, a felszínes bajokat feledteti egy jó társaság. Végül is az ember társas lény, mint ezt megírta Elliot Aronson. De ha nem írta volna meg, akkor is így van. :)
VálaszTörlésMindkettőtöknek igazat adok, Mick, messzemenően!
Törlésakkor már ne feledkezzünk meg Berzsenyinkrfől se!
Törlés"Rendeltetésünk nem magányos élet
S örök komolyság és elmélkedés,
Hanem barátság és társalkodás."
Berzsenyinek is igazat adhatunk, még akkor is, ha a "barátság és társalkodás" nem zárja ki feltétlenül a komolyságot és az elmélkedést...
Törlésez természetes (gondoltam , hogy rátapintasz a látszólagos ellentmondásra) az élete is igazolja...
TörlésBár ha jobban belegondolok, inkább a(z elmélkedős) magány volt az sajátja a "niklai remetének"
TörlésBerzsenyiről csak nagyon halvány emlékeim maradtak fenn)"Hervad már ligetünk, s díszei hullanak"), nomeg, miért, miért nem, a "rút sybarita váz" sokáig kavargott a fejemben, s próbáltam az értelmét kihámozni...
TörlésEgykori tanárod belőle szakdolgozott!
TörlésKire gondolsz? Gondolom, Annára...
Törlésigen
TörlésDe jó! Az ilyen élmények színesítik, gazdagítják az életünket, és ha fárasztó is, kell nagyon, aztán jöhet a fáradtságot legyőző édes és mély álom. Másnap meg a boldogító emlékezés...
VálaszTörlésIgen, Borka, nagyon kell és megér minden fáradságot! Remélem kitart még a hatása a jövő hétre is, amely nagyon sok nem túl kellemes eseményt ígér... Egyelőre még jó visszagondolni is!
Törlés