Még januárban elterveztem, hogy február valamelyik napján vacsorára hívom egy-két közeli ismerősömet, barátomat, és egyeztettem is velük a dátumot, melyben szintén nehéz volt megegyezni, olyan elfoglalt mindenki. Ahogy közeledik az idő, úgy vesz rajtam erőt az ún. "egy kanál vízbe fulladás" állapota, melynek, ahogy öregszem, egyre jobban áldozatául esem. Hogy mi az oka? Egyik fő tulajdonságom, amit sokáig nem is gyanítottam, sőt, azt hittem, hogy pont az ellekezőjével vagyok felruházva: a tökéletességre törekvés, a lehető legjobb megoldás ellenállhatatlan, gúzsbakötő vágya. Nahát, sose hittem volna! Sőt, legendás gondtalanságom könnyedén lerázta a várható bonyodalmakat, s a legegyszerűbb megoldásokat keresve előszeretettel támaszkodott a rögtönzésekre, melyek legtöbbször kellemes meglepetésekkel szolgáltak.
De hiszen csak egy minden hűhó nélküli kis vacsoráról van szó, mindannyiunk számára az együttlét, a beszélgetés a fontos, nem pedig a szakácsművészeti bemutató, próbálom magam meggyőzni, illetve a stresszt csökkenteni. Napok óta receptek után kutatok a Neten. Túl nagy a választék, ami egy ingadozó, dönteni szinte képtelen Mérleg számára igazi tortúra. Az alapanyag adott: még karácsonyra vettem néhány kacsamellet, de a gyerekek egyhangú felkiáltással leszavazták tervezett ünnepi csúcsteljesítményemet... A fagyasztón várakoznak, hogy felülmúlhassam hétköznapi önmagamat. Azt is láttam lelki szemeimmel, hogy mézes-narancsos lesz, bár még sohasem csináltam ilyet... Belefőzöm szívem-lelkem, talán meglátszik majd rajta!
Aztán jön a desszert eldöntése: ebben nagyobb gyakorlattal rendelkezem, mert pl. G. számára a desszert volt a legfontosabb. Hajlok a könnyebb megoldás felé, mert előző napon elkészíthető és szinte el se lehet rontani: charlotte kicsit karamelizált rumos mandarinszeletkékkel a vaniliás alapkrémben... Az előétel terén viszont kevés a fantáziám. Legjobb lenne egy kis spárgaleves?... Esetleg sárgarépa-krém leves friss gyömbérrel?... Ugye, nem is könnyű választani!
Most már csak azt kell eltervezni, hogy milyen sorrendben mit csináljak és a bevásárláskor semmit se felejtsek el, valamint az utolsó pillanatra kell hagynom a friss kenyér és a saláta beszerzését is... Mi legyen az aperitif, s milyen bort válasszak a főételhez és a desszerthez?... Abba is hagyom, már előre kimerültem... Talán nem rontok el semmit sem a stressz, a hátfájás miatt s a lábaim se mondják fel a szolgálatot. Insh'Allah, ahogy a törököktől tanultam.
(kép: a "Le festin de Babette" c. filmből)
Sokszor elég egy pénzérme feldobása, ha két dolog közül kell választani. Azért érdemes így tenni, mert a kevésbé jó döntés is jobb, mint a nem döntés.
VálaszTörlésMick, ha csak 2 közül kellene választani!... (akkor is nehéz lenne: hányszor előfordult, hogy inkább mindkettőt "választottam"... Súlyos, doktor úr?...)
TörlésA döntés a második lépés. Előbb látnom kell lelki szemeimmel a kész vacsora csodálatos fogásait, hogy szép sorjában meg tudjam csinálni. Mintha pontosan rólam mintáztad volna kedves Rózsa ezt az időőrlő receptkeresést, mintha lehetne a jobbnál is jobb. Átadom ősi tapasztalatomat: mindig a legegyszerűbb, bejáratott, gyors fogás arat sikert. A hús megvan, receptje nem olyan bonyolult, rögtönözni tudsz, ez a tudás, mely sose vész el. Jó a hozzáállásod, bízhatsz magadban.
VálaszTörlés"mintha lehetne a jobbnál is jobb" Hát, pont itt van az eb elhantolva! Kacsamellet még nem csináltam, de egyszer el kell kezdeni! Igy viszont nem számíthatok rutinos, bevált receptre...
TörlésKöszönöm a biztatást, Klári!
A kacsamell jó választás. A desszert receptjét leírnád?
VálaszTörlésMárta, nagyon szívesen! Mihelyt sikerül végleg megállapodnom egynél (a legjobbnál?). Még szombaton be kell vásárolnom (a boltok vasárnap csak reggel vannak nyitva), mert hétfőn el kell kezdenem a desszert készítését, a terítést, stb. Keddre így is sok marad, nincs a háznál segítség és én egyre lassúbb leszek...
TörlésNem fogsz elrontani semmit, minden nagyon jó lesz. A hangsúly meg egyébként is a beszélgetésen és az együttléten lesz. Tudom, hogy a főzésből is a legjobbat akarod kihozni, mert azt akarod, hogy a vacsora tökéletes legyen, és az így is lesz. Hidd el magadról.
VálaszTörlésKöszönöm, Éva, kedves vagy, de van emlékeimben néhány ellenpélda is... Főleg, ha nagyon igyekeztem!!!
TörlésÉn fiatalkoromban maximalista voltam, de ma már sokkal könnyebben kötök kompromisszumot. A legendás rendmániám is alábbhagyott, mióta egy magyar pulival élek együtt... Ami az előételt illeti én a minap főztem narancsos sárgarépa krémlevest friss gyömbérrel. Isteni lett. Hidd el, brilliánsan megoldod ezt a feladatot is, a tapasztalat sokat számít :)
VálaszTörlésAkkor nálad - vagy inkább nálam? - fordítva történik, kedves Zsuzsa: én öregségemre leszek maximalista (bár nem viszem túlzásba most sem...)
TörlésHáziállathoz pedig a leghalványabb vágyam sincsen... Kutya után szaladni se bírnék, a magyar pulit pedig képen nagyon szeretem!
Várom a beszámolót!
VálaszTörlés