Napok óta tétovázik az idő a hideg-meleg, napos és felhős között. Nem mondom, eléggé megviseli az ember kedélyét. Nem lehet tudni, mikor moshat, teregethet ki, megterítheti-e a terasz kis piros asztalát vagy futva (!) kell majd mindent menteni az utolsó pillanatban...
A csütörtök esti vacsorára már régóta készültem, egyeztetve a meghívottakkal a megfelelő időpontokat, megtervezve a bevásárlás, főzés és az utolsó pillanatban elvégezhető feladatok sorrendjét. Közbe kellett iktatnom egypár orvosi időpontot, társulati összejövetelt is. Ha hozzátesszük, hogy a valaha (még 50-60 éves koromban is!) könnyedén és gyorsan rögtönző énem felett eljárt néhány év (és súlyos betegség), talán könnyebben megérthető, ha időnként egy kanál vízbe is belefulladok...
Végül is öten ültünk az asztal körül: teraszom megépítője, A. és barátnője Jeanne, akik ketten teszik ki majdnem az én korom felét (kicsit többet, ne legyünk magunkkal túl irgalmatlanok!), valamint két barátnőm, Evelyne és Cathy. Szerettem volna megköszönni nekik a közreműködést a terasz újjászületésében, a meglepetést, mellyel Magyarországról hazatértemkor vártak, hogy megkönnyítsék "földetérésemet" és az érkezés valóban hazatérés legyen.
A vacsora jó hangulatban telt, a félénk Jeanne is hamar feloldódott. Szeretem összehozni az embereket, tágítani a baráti kört, hogy mindenki otthon érezze magát, hogy senki se maradjon ki a társalgásból és mindenki érezhesse, hogy érdekes és fontos a mondanivalója. Ezért készítek legtöbbször előre megfőzhető ételeket, hogy ne kelljen az utolsó pillanatban a vendégeket magukra hagyva a konyhában izgulnom.
A süteményt ezúttal én készítettem. Az utóbbi időben gyakran folyamodtam profi cukrászhoz, mert féltem a hátfájásom feltámadásától, ami teljesen elviselhetetlenné válik egy idő után (szerencsére csütörtök este csak fél tizenegy felé kezdett támadni). Mielőtt nekiláttunk volna a desszertnek, a két fiatal gyorsan leszedte az asztalt és titokban elmosott minden edényt a konyhában! Tizenegy felé oszlottunk szét, mert a két nagymamit kivéve másnap mindenkit várt a munkahelye!
A sütemény receptje magyarul is (néhányak kívánságára):
Hozzávalók: 1 doboz ananász konzerv (30-35 dekás), 15 dkg cukor, 15 dkg liszt, 15 dkg vaj, 3 egész tojás, 1 cs. sütőpor, 1 cs. vaniliás cukor, 15 dkg cukor a karamellhez
A sütőt 180°-ra előmelegítjük, a megpuhult vajat a cukorral összekeverjük (gépben), a vaniliás cukrot és a tojásokat egyenként hozzáadjuk, valamint a sütőport a szitált liszttel együtt. Elkészítjük a karamellt és a kb 5 cm magas (kb 25 cm-es átmérőjű) formába öntjük, melyet előzőleg enyhén kivajaztunk. Rátesszük az ananász karikákat, ha maradt ki, azt apróra szeljük és a tészta közé kavarjuk, majd ráöntjük az ananászokra. Kb. 30 percig sütjük, próbaként késsel megszúrjuk, ha a kés szárazon kijön, kivesszük. Egy süteményes tállal leborítjuk és megfordítva kiborítjuk, hogy az alja legyen felül a karamellkarikákkal. A konzerv lével kicsit meglocsoljuk, de nem árasztjuk el! Jó étvágyat mindenkinek!
Nagyon örülök, hogy jó hangulatban telt az este és jól sikerült a vacsora.
VálaszTörlésAz igyekezeted nem volt hiábavaló. Gyönyörű a sütemény! A művész itt is megmutatkozik, a sütemény színei és a tál csodásan összeillenek. Egész biztos, finom is.
Talán kipróbálom, csak cukor helyett xilittel. Egyébként nem rossz azzal sem az édesség és kb. ugyanannyi kell belőle, mint a cukorból.
Köszönöm, Borka. Tényleg finom volt a sütemény! Még a szomszédasszonyomnak is mentettem belőle egy szeletet másnapra.
TörlésA tálat még Törökországból hoztam annak idején, több mint 35 éves... Csak később vettem észre, hogy a színek összeillenek!
(azt viszont nem tudom, milyen lehet a karamell igazi cukor nélkül...)
Pont azt gondolom, amit Borka. Örülök a jó társaságodnak, máris könnyebb kijönni a gödörből. A cukor nálam eritrit lesz, mert a karamellt úgyse lehet másból mint cukorból megalkotni. (Ugyanezt a sütit almából és karamellből is el tudom képzelni.) Rózsa, mindig tudsz valami jó üzenetet küldeni!
VálaszTörlésKlári, örülök, ha véletlenül hasznát veheted a receptnek! Nagyon egyszerű, és valóban hasonlít a "tarte Tatin" technikájára, mely almával készül, de a tésztája egész más. Viszont el lehet képzelni ezt is almával, gondolom.
TörlésMindig tudsz valamilyen élményt szerezni magadnak és a környezetednek. Én is örülök, hogy ilyen jól sikerült a találkozó. Milyen rendes volt a fiataloktól, hogy elmosogattak. Sokat könnyítettek neked, sokkal kevesebb dolgod volt, miután elmentek.
VálaszTörlésMég arra is figyeltél, hogy ne maradjanak sokáig egyedül a vendégeid. Igazán figyelmes vagy.
Még sok hasonló összejövetelt kívánok.
Valóban feldob egy-egy ilyen összejövetel, a beszélgetések, bár holtra fáradok a végén de egy percig se sajnálom! Szeretem, ha a társalgás is változatos: a komoly, mélyenszántó témák váltakoznak a könnyedebb, felszínesebb csevegéssel... A franciák ezt a századok folyamán művészi színvonalra vitték, aminek van még itt-ott nyoma. Én magam igyekszem személyesebb vonásokat is belevinni (a franciák szívesebben maradnak az általánosítások szintjén), mintegy "színvallásra" késztetve a jelenlevőket, persze enyhén, tapintatosan, mert erre nagyon érzékenyek, óvatosak... Sokáig lehetne erről beszélni.
Törlés