A teraszra nyíló ablakon át hallom - vagy talán csak elképzelem? - a szemerkélő eső puha hangját... Számítottunk rá, vártuk tegnap óta, a kert is sóvárgott utána a 30°-os hőségben.
83 éves szomszédasszonyommal kerestük az árnyékos oldalt, mialatt az utca vége (vagy inkább az eleje?) felé igyekeztünk a forró napsütésben. A nagy sarokház a kenyérboltra nyílik, azaz a pékségre ("boulangerie"), amely itteni szokás szerint nemcsak a boltot, hanem a műhelyet is magába foglalja, sőt, a pék és családja lakóhelyét is. 25 éve ugyanaz a pék munkálkodott benne. A múlt héten kis kártyát osztott szét a felesége a sok állandó és hűséges vásárló között : Roberto nyugdíjba vonul a június végén, s ez alkalomból egy pohár italra hívja meg összes volt vásárlóját d. u . 3 és este 8 óra között!
Mondhatom, hogy még itt, a nyílt és közvetlen hangulatú észak-francia vidéken is ritka az efajta kezdeményezés. Főleg a feleségének köszönhettük a kellemes hangulatot. Annick szívélyes mosolya, jó kedélye kifogyhatatlannak tűnt, mindenkivel azonnal bensőséges viszonyt teremtett, anélkül, hogy részletekbe kellett volna merülni. A mi személyes kapcsolatunk is felszínesnek volt tekinthető, amolyan kellemes vásárlói csevegés, mely többnyire az időjárásra korlátozódott. Legfeljebb néha vérvételről, esetleg kimerítőbb vizsgálatról hazafelé menet vettem egy szelet süteményt a kenyér mellé, s olyankor tettem hozzá: megérdemlem a csekély kárpótlást a kellemetlen élményért! Annick a szomszédasszonyomnak házhoz szállította a heti kenyéradagját csak úgy szívességből, ingyen...
A már megüresedett emeleti nappaliban székek sorakoztak a fal körül, süteményekkel megrakott nagy asztal mellett. Számomra legfeljebb csak látásból ismert vagy teljesen ismeretlen arcok váltogatták egymást kb. félóránként, ennyi idő kellett egy pohár ital, egy kávé elfogyasztásához, a pár mondathoz, amelyben elmondhattuk, hogy sajnálni fogjuk őket. Meghívták a helyükbe érkező, még fiatal péket, aki feleségével, 1 éves kisfiukkal jött el ismerkedni. Roberto olasz bevándorló szüleivel telepedett ide annak idején, helyettesítőjének neve portugál származására utal, s vásárlóik között akad egy magyar bevándorló is, aki, úgy tűnik, szintén gyökeret eresztett ebben a befogadó északi földben...
 |
| a megígért befejezett rajz (állandó kísértésben vagyok, hogy még javítsak rajta...) |
Már most nagyon tölgyfa!
VálaszTörlésKöszönet, Mick!
TörlésOlyan jó volt olvasni, hogy ilyen kis közösség is van. Szinte, mint valami filmben. :)
VálaszTörlésItt nálunk épp 36°C van, de lesz ez még több is. :( A lakás besötétítve, minden bezárva, jár a ventilátor..., lassan olyan, mintha barlangban élnék és este 9 óra előtt ki sem dugom az orrom.
Szép lett az öreg tölgy! Biztos örülni fog neki a fiatalember.
Valóban, szívmelengető, Borka... Ezért is lakom még mindig itt, bár családi kötelék már nem fűz ide (férjem sírján kívül)... De a baráti szálak, a hely atmoszférája sokat számít!
TörlésItt most esik egész nap csendesen, a tegnapi hőség több mint 10 fokot esett...
A. még nem tudja, hogy kész lett a fa.
Flóra csodás, csodás a tölgyfa.... egy millió gondolat jár a fejemben ahogy nézem...
VálaszTörlésRemélem, hogy az új pék is készít sok-sok finomságot, és jó kenyereket, az idős pék/péknének pedig hosszú, egészséges, örömteli életet legyen!)
Köszönöm, Andrea, örülök, hogy a tölgy képe gondolatokat tudott ébreszteni benned!...
TörlésAz új, fiatal pék szimpatikusnak tűnik, az alig totyogó kisfiuk is (1éves) ment mindenki felé nagy kíváncsisággal és bizalommal. Mondtam neki, hogy a mércét magasra tette az elődje!
Nagyon szép lett a tölgyfáról a rajzod.
VálaszTörlésRemélem, hogy jó kapcsolata alakul ki az embereknek az új pékkel is. Mennyire meg lehet szokni embereket, legyen az akár egy pék, és milyen hiányérzet alakul ki, ha elmennek. 25 év nagy idő. Milyen kedves volt tőle, hogy búcsúzóul meghívta a volt vevőit egy italra.
Én is bent vagyok ebben a nagy hőségben mint Borka. Besötétítettem, becsuktam az ablakokat, hogy ne jöjjön be a meleg.
Éva, nem irigyellek a nagy hőségért! Itt nagyon élesen változik az idő, akár másnaponként is. Tegnaphoz képest több, mint 10 fokot esett, a napot szürke égbolt váltotta fel, esik egyfolytában reggel óta. Szinte fázom...
TörlésValóban nagy idő a 25 év (nekem ez a 32-ik itt), az emberek hozzátartoznak napjaink díszleteihez, mint ahogy mi is az övékéhez. Mondtam Roberto-nak, hogy biztos nem emlékszik rám abból az időből, amikor hajnalban indultunk Magyarországra autóval, hogy még aznap este odaérjünk, és én mentem be az udvar felől hajnali 4-kor a még forró baguette-ért az útra... Azt mondta, dehogynem, nagyon is tudja ki vagyok, többször is látott már erre járni! Én meg abban a hitben éltem, hogy teljesen átlátszó vagyok...
Köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk. Nagyon megmelengette a szívem. Van még kedvesség a világon.
VálaszTörlésIgen, Zsuzsa, van! Itt lépten-nyomon találkozom vele!
TörlésVan... Ha adunk kapunk is!
TörlésIgen! Errefelé a mosoly elengedhetetlen, mint a köszönés, nagyon sokat számít! S nekem is nagyon kell!
TörlésKedves Átlátszó Rózsa! A tölgyed is igazakat mond. Sokat, egész századnyi életéről!
VálaszTörlésKlári
Klári, számomra az egyik legizgalmasabb (ha nem A LEGizgalmasabb !) téma az IDŐ s benne életünk szempillatásnyi és mégis oly gazdag, egyetlen és sokat mondó, egyedi és egyetemes ajándéka...
TörlésA tölgyfa jó, pontosabban tökéletes. Erdei utunk mentén áll néhány koros tölgy. Csodálom őket, némelyik már haldoklik, mások buján nyújtóznak az út túloldaláig. Minden évszakban figyelem, sajnos az élősködő fagyöngy is szereti, nem csak én. És a harkályok is! Az elpusztult ágakon lukak tucatja...
VálaszTörlésMég valami: Most irigy vagyok. Egyben köszönöm is, hogy időt szántál erre a bejegyzésre.
A hőség uralmát átvette az őrült szél időlegesen, Eső egy csepp se... locsolok és locsolok, hátha valami megmenekül.
Ha lesz időd nézz be hozzám.
Márta, el tudom képzelni a forró szelet, a kánikulát és utólag örülök, hogy április végén jártunk M.o-on! A harmincvalahány év alatt, mióta itt lakom, nagyon elszoktam tőle... Igaz, errefelé is van néha, kis időközönként, de egyelőre az óceán teszi a dolgát... Vajon meddig?...
TörlésA közelemben nincs tölgy, ezért néhány fotó inspirált úgy-ahogy. De fotó általában csak kiinduló pont, a többi pedig "ahogy a rajz kívánja"...
Miért vagy "irigy", kedves Márta?...
Megyek is hozzád látogatóba...
A felvázolt miliőért...
TörlésKikívánkozott belőlem...
Törlésmintha élne (nagyon is akarna (ágaival-karjaival kapaszkodva) !
VálaszTörlésHát igen, útközben néha a saját útját követve alakul (avagy alkotója tudatalattija irányítja-e?...)
Törlés