Keresés ebben a blogban

2024. január 9., kedd

Év eleji hangulat

    Úgy kezdődik számomra ez az új év, mint akit arra kényszerítenek, hogy gúzsba kötve táncoljon... Sok minden összejött ennek érdekében : a második operációt megelőző stressz (reggel 7-re voltam behíva a kórházba, 2 óra alvás után, fél 6-kor keltem); a szemembe csöpögtető nő napi háromszori megjelenése; a napközbeni -4° -5°, melyet  -  a jéghideg szelet hozzátéve  -  állítólag -15° -17°-nak érzékelünk; a városházáról postaládánkba érkezett levélke, mely újabb felfordulást, gödrök kiásását, a parkolás lehetetlenségét rebesgeti számunkra az utcában, ezúttal április végéig. Ha valaki igazi gondok között őrlődve olvassa ezt a listát (nincs benne minden!), kinevet, esetleg bosszúsan a fejét csóválja : "Jódolgában nincs más baja!" Igaza van, ennél sokkal nagyobb bajom is volt már. Csak hát, a mérleg másik serpenyője nincs vele egyensúlyban...

   Szerepe van ebben az állandó fáradtságérzetemnek is, amiért szintén csak magamat okolhatom. G. halála óta képtelen vagyok idejekorán lefeküdni, éjjel 2-3 óra tájban még "gyüszmékölök" (ahogy alföldi nagyszüleim mondanák) a nappaliban, csak hogy elodázzam a lefekvést... Fiam már rég felment a szobájába, mert másnap 7 előtt kel. Mióta itt van (november eleje óta) olyan jól alszom, mint a biztonságérzettől békésen szuszogó kisbaba, csak a lefekvéssel van baj. Ráadásul  fél 8 felé kibújok az ágyból, hogy még láthassam egy kicsit a fiamat, mert este 8 előtt nemigen ér haza. Péntek este azonnal autóba ül, vacsora nélkül, mihelyt a munkából megjön, hogy mielőbb láthassa a családját (250 km), amit teljesen megértek. Szombat-vasárnap reggel se hozhatom ba az alváshiányt, mert reggel 8 előtt jön az első cseppeket adagoló nő, legalább 2 hétig, azután már én veszem át a dolgát a hónap végéig. 

   Nem akartam pedig "nyavalygással" kezdeni az évet!... Talán annak tudható be, hogy koraősz óta alig láttuk a napot. Helyette az állandó eső hullott ránk hónapok óta, s ha meg is állt néha, a felhők ritkán szakadtak fel.

   Tegnapelőtt megpillantottam az első virágot a kamélián a sokszáz bimbó között. A langyos tél csalogatta elő. Attól tartok, hogy a mostani vagy még későbbi fagyoktól mind lehull.


...ma besütött ránk pár percre...



a kamélia első virágai -5 fokban

 

12 megjegyzés:

  1. Kedves Rózsa! Én este fél 10 körül fekszem le, el is alszom elég gyorsan, és reggel 7 után ébredek. Ennyi idő kell ahhoz nekem, hogy kipihenjem magam. Mikor régen este 10-ig dolgoztam, nem feküdtem le éjfél előtt én sem, de olyan sokáig mint te, nem tudnék fennmaradni.
    Vártam már a híreket rólad. Tudtam, hogy 4-én van a szemműtéted. Most már nem volt olyan ismeretlen számodra, mint mikor először volt múlt hónapban. Túl vagy mind a kettőn, és ez nagyon jó. Még egy kis kitartás kell a teljes gyógyuláshoz, utána tényleg jobb lesz.
    Hideg van itt is. Éjjel - 9 fok volt, nappal -5, de én nem bánom. A múlt heti + 13 -15 fokok nekem túl melegek voltak januárban.
    Úgy örülök, hogy a fiad ott van veled hétközben. Milyen jók azok az éjszakák, mikor valaki más is van a lakásban. A biztonság érzése pótolhatatlan.
    Kinyílt a kamélia - 5 fokban? Ez szinte hihetetlen.
    Kívánok neked minden jót, és azt, hogy helyre jöjjön a másik szemed is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva, a te ritmusod messze a legjobb az enyémhez képest! Én lefekvés után sokszor még olvasok (az operációk óta kevésbé), s villanyoltás után a rádió altat el, legjobb esetben 1 órán belül! Képtelen vagyok (vagy talán nem is akarok igazán?...) változtatni ezen a lassan 18 éve tartó szokáson. Közben tisztán az az érzésem, hogy vágom magam alatt a fát...
      Igen, a fiam itt lesz májusig, de jóformán csak este látom 7 és 11 között. Ezt se keveslem, inkább váratlan ajándéknak veszem. Mennyivel kellemesebb még TV-t nézni is - egy jó filmen együtt izgulni vagy nevetni, esetleg meccset nézni - közben kicserélni megérzéseinket, mint némán mindent magunkba zárni!...

      Törlés
  2. Hasonlót fogalmazott meg lányunk velünk kapcsolatban. Az a jó neki a közös nyaralásban, hogy nem neki kell dönteni, szülei szárnyai alatt biztonságban tudja magát, és az nagyon pihentető. Ilyen lehet, hogy fiad motoz a házban. Gyors regenerálódást kívánok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, fiam olyan diszkréten, csendesen jár-kel a házban - 2 lánya is örökölte ezt a tulajdonságát - akár egy macska... Meg se hallom, amikor megérkezik, se azt, amikor lejön a lépcső kétszer 18 fokán reggel.
      Amit a közös nyaralásról írsz, én is átérzem, csakhogy most már én bízom magam rájuk, mivel mindannyian "vendégek" vagyunk szüleim házában...
      Köszönöm a jókívánságot! Nektek is jó egészséget erre az új évre (is!).

      Törlés
  3. Nagyon jó hangulatfestő szó ez a gyüszmékölés. A mi családunkban a piszmogás használatos ugyanerre a jelenségre (illetve egyéb, nyomdafestéket kevésbé tűrő változatok).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vera, amikor eszembe jut ez a szó, s vele gyerekkorom ízes délalföldi nyelvi világa, vele együtt őket is felidézi azonnal : nagyszüleim velünk éltek, megvolt mindenkinek a helye, "státusza". A gyüszmékölés főleg nagyapámat eleveníti meg, kezében söprűvel "őgyelgett", szöszmötölt egész nap a gazdasági "másik" udvaron, főleg, hogy nagyanyám árgus szemeit elkerülje...

      Törlés
    2. Látom őket magam előtt :)
      A piszmogás nekem is a nagyszüleimhez kötődik, és emlékszem, hogy nagypapám direkt az én szórakoztatásomra többször is elismételte, látszólag felháborodott hangon, amikor látta, mennyire viccesnek találom a szót, "anyuka, mit piszmogsz annyit?" (nagymamámnak).

      Törlés
    3. Köszönöm, Vera! Igazad van, mennyi érzést, szeretetet, emlékek meleg, gyűrűző hullámait idézheti fel egyetlen szó!...

      Törlés
  4. Névtelen10/1/24 20:50

    Jó, hogy túlvagy a 2.műtéten is. Mire odaér a tavasz ( a kamélia virága reményt adó), el is felejted a cseppenntések és egyebek kellemetlenségeit.
    A nagyszüleink szavai, amiket már talán nem is értenének az unokáink...megannyi emléket hoznak fel a múltból. A gyüszmékölést nem ismertem (azt hittem volna, azt jelenti, hogy valami kis dobozba, szatyorba beleszuszakolni egy nagyobb méretű dolgot.) Nagymamám egy vicces szava jutott eszembe, mikor olvastam ezt bejegyzést, a csak vacakoltunk, turkáltuk az ételt: ne ginyózz,-mondta.
    Az a fotóra rásütő napfény, olyan megkapó a hangulata. Mint egy festmény!
    (egyszer pár éve nálunk is volt egy fényfolt a könyvespolcon, a lányunk képén.)
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves E., ez a szó - gyüszméköl - a "gyün" (jön) igéből ered, azt jelenti "jön-megy, mint akinek dolga van, de valójában csak úgy tesz..." A jön-megy igéből ered a "gyüttmönt" vagyis "jöttment , semmirekellő" is, bár jelentésében kissé eltávolodott... Nagymamád vicces kifejezését sose hallottam!

      A jobb szemem kicsit érzékenyebb a műtétre (10 nap antibiotikum kenőcs,, a többi három fajta csepp 1 hónapig) : már csak pár hét türelem kérdése az egész! 3 nap után vezettem, de nappal.
      Ha télen nagy ritkán besüt az alacsonyan járó nap, mindig a 3 éves Lucie fényképén állapodik meg pár percre...

      Törlés
  5. Névtelen12/1/24 09:15

    Hollós Ilona dala jutott eszembe: Ahogy lesz, úgy lesz...(Légy elégedett szívem...) Nehezen fogok hozzá új bejegyzéshez, mély fájdalommal tértem haza az év első útjáról. Talán csak fotók lesznek Oxfordról és a szép kisvárosokról. Ahogy beléptem az ajtón töltöttem egy kupica pálinkát, s hálát adtam meleg otthonomért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Márta, bár nem tudhatom, mi okozta "mély fájdalmadat" az oxfordi úton, sajnálom, hiszen az ottani fotóid nagyon szépek! Már többször megfordultam nálad, és hosszú volt a szünet, gondoltam, elutaztál valahová... Meleg otthonod és a Duna szolgáljon vigaszul!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...