Keresés ebben a blogban

2026. március 28., szombat

Gyógyulást remélve

 Kicsit mozgalmas napok vannak mögöttem, azaz egyszerre mozgalmasak és bénítók.

Ilyenkor gyógyítgatja magát az ember türelmesen, fájó lábait, fáradt fejét.

Versek között keresgél új élményeket, válaszokat, régi érzések emlékeit.

Tudat alatt Takács Zsuzsa verseit kerestem. Pár éve találkoztam vele először és megszerettem. Itt-ott hézagos emlékezetem  -  egy-két év óta észrevettem, hogy a földrajzi és a tulajdonnevek törlődnek ki először, egyelőre ideiglenesen a fejünkből, hogy váratlanul visszaugorjanak, ha feladjuk a keresést  -  nálam többnyire meghagyva a kezdő nagybetűket, itt pl. a T. Zs. monogram lebegett előttem. Zs. valószínűleg Zsuzsa lehet, gondoltam, tehát nő. Az Interneten a magyar költők listáját kezdtem böngészni, majd Takács Zsuzsa verseit. Felismertem a hangulatot... Választásom erre a rövid versre esett (szeretem a novellákat, verseket, melyek nem hígítják fel a mondandójukat).


                          Reggelre már

                 Bár ne múlna mosolyod soha

                 bár ne tudnám átváltozásom

                 - szájszögleten boldogság ráncai

                 egy pillanatra győztes szívverés

                 de ott dobol a zuhanás a mélyben

                 és szárnyaink már összezárt kezek

                 felütve éjjel lassú tájain

                 sátornyi égbolt fekete szerelem

                 reggelre már a túlsó part szememben

                 csak némasága hűvös lángjai

                 reggelre újra éles messze látni

                 foglald kezedbe múlandó arcomat

                 egyetlenem a perc talán utolsó

                 mikor a kakas szól a vágyaink

                 kihűlnek megtagadnak -

                  

1 megjegyzés:

  1. Semmi hígítás nincs benne, de többször olvasás után kezdett el bennem kitisztulni és akkor inkább egy érzésként! Sok verstől nem is akarok mást kapni.
    Én is a neveket felejtem el, sőt egy-egy ritkán használt szó sem jut már eszembe.
    Elkezdem az ABC-t mondani, és általában ráérzek egy betűnél a keresett szó vagy név kezdőbetűjére. Addig ízlelgetem és variálom a sokszor értelmetlenül hangzó szavakat, míg egyszer csak beugrik az, ami kell.
    Vagy később, mikor már nem gondolok rá, akkor jut eszembe, mikor már nem görcsös az igyekezetem.
    Mind a kettő általában működik másoknál is.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...