Francia nyelvű blogom kisebb fajta válságon megy keresztül. Azon töprengek bezárjam-e, meghajolva a modern idők tendenciái előtt. Az is lehet, hogy én lettem érdektelen, lemaradva a kor felgyorsult diktátumaitól. Esetleg maga a műfaj kezd csendes haldoklásba. Talán látogatóik életkora lett egyre magasabb és a blog nehezen újul meg. Mindegyik ok igaz lehet, de szerintem nem szabad elfeledkezni a társadalom majd minden szférájában lejátszódó, a régi értelemben vett műveltség igényének elszegényesedéséről.
Akár elismerjük, akár nem, ez a hajdani műveltség az olvasáson alapul. A szavak közvetítik, minden árnyalatukkal, hajlékonyságukkal, színeikkel és indulataikkal, képesek a gondolat, az érzelem minden finom rezdülését átadni. A szavak képeket szülnek az olvasóban, a szépség fogalmára tanítanak, ugyanakkor arra is, hogyan lehet a hazugságot leplezni (esetleg leleplezni), egyes tabukat tisztelni vagy ledönteni, hogy egy társadalom úgy-ahogy élhető maradjon. És a néhai olvasó képes volt mindezt átvenni, mert megérezte, átélte a szavak titkát, s megtanulta őket használni. Művelte a nyelvet, s egyúttal művelte önmagát is.
Manapság sokszor a könnyebb út csábítása győz. Mintha az elmék (tisztelet a kivételnek!) annyira kimerültek volna a sok külső ingertől, hogy csak a legkevésbé megterhelőt fogadnák el... Minden felgyorsult, nincs idő megállni, visszalapozni, elgondolkodni, mint egy könyvben... A képek áradata kiszorítja a szavakat. Sokan inkább órák hosszat bambulnak a mobiljuk efemer, illékony képzuhataga előtt, minthogy egy szavakkal teleírt papírtömegben merülnének el, melynek már a látványa is elriasztja őket.
Neurológusok kimutatták a működés közben vizsgált agy képein a strukturális változásokat : bizonyos funkciók, kapcsolódások elkorcsosulnak, megszűnnek, ha nem használják őket. Ilyenek pl. azok, melyek lehetővé tennék az elmélyült, felépített gondolkodást.
(kép : Nathalie Sarraute, T.R. 2001)
Lehet, hogy az általános közöny az oka, lehet, hogy a trendnek való megfelelés, lehet hogy az olvasás mint munka kényelmetlen komforthoz szokott természetünknek, lehet, hogy a rövid csattanós képek, történetkék, melyek percenként újabb meglepetéseket, impulzusokat tartalmaznak felülírják az olvasás iránti lelkesedést. Végül lehet, hogy többé-kevésbé minden szegmens felelős a blogolvasás hanyagolásáért.
VálaszTörlésMick, nagyon valószínű, mert manapság ritka az erőfeszítés iránti vágy! Ugyanakkor nem tartom valószínűtlennek azt sem, hogy a blog írója (itt én) válna 17-18 év után unalmassá, egyhangúvá és ne éreztethetné az olvasóval, hogy "már mindent elmondott s csak magát ismételgeti"... Mivel ez utóbbi tőle függ - az írásról pedig képtelen lemondani - neki kell témát váltani...
TörlésPár napja meglátogattam valakinek a Facebookját, akinek a blogját valaha nagyon szerettem. Minden bejegyzését vártam, és többnek, jobbnak, az életet élvezőbbek éreztem magam miután olvastam nála, és a szebbnél szebb képeit nézegettem.
VálaszTörlésKicsit" beszélgettünk" azon a napon a blog és a Facebook adta lehetőségek különbözőségéről. Elmondtam neki, hogy mennyire hiányzik, és hogy én még megmaradtam a blognál, a Facebookot ugyan elkezdtem, de abbahagytam. Nem nekem való.
Ma kaptam tőle egy üzenetet a Messengeren, hogy a hatásomra ( öröm részemről!) készített újra egy blogot, és értesít, ha már megnyitja. Az örömöm persze még nagyobb volt, mint pár perccel korábban.
A blog csendes haldoklása? Talán így van, de most azért írtam le ezt neked, hogy tudj róla, van aki most nyit egyet, mert ez kell mégis neki. Egyszer bezárta, de újra kezdi.
Az olvasás egyre kevesebb, a szép szavak eltűnnek, a műveltség egyre alacsonyabb, a gondolkozás korcsosul, a mélyég a felszínt taparássza...
Én is így érzem. Már hatni sem tudok, mert nyugdíjban vagyok, de míg dolgoztam, akkor is csak néhányan voltak vevők a szándékaimra. Ki is közösítették őket.
Ez van!
Félek és elkeserít, hogy ez a folyamat talán (?) visszafordíthatatlan. A kérdőjel már inkább felkiáltójel.
Én még kitartok a blog mellett.
Az, hogy felmerült a francia nyelvű blogod bezárása rossz hír, mert úgy érzem kellenek a jó példák, és te ezt megadod.
Eggyel kevesebb lenne azokból, akiknek a blogja érték.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés
TörlésRozsa T. (alias flora)26/3/26 11:06
Éva, szerencsére olvasni tudó és szerető nemzedékünk még nem halt ki teljesen! És az írni szeretőké sem! Ha találkoznak, az nagyon jó mindenkinek! Sokan esnek abba a kísértésbe, ami most engem környékez, hogy a kevés érdeklődő láttán (pedig csak 7-10 naponként írok, nehogy "sok legyen belőlem") becsukja a kaput maga után, de az írás, a gondolatcsere vágya erősebb és mégis újra kezdik... ugyanott vagy új helyen! (Pl. ebben a hónapban 25-ig 118 "egyedi" látogató volt a francia blogomon, ami azt jelenti, hogy ha valaki többször is visszajött volna naponta, csak 1 vizitet számolnak fel részéről Ez a szám pl. a 2010-es években 6-700 volt!...). Én persze hajlamos vagyok az okot elsősorban magamban keresni, bár tudom, hogy a valóságban sokkal összetettebb, de a rajtam kívülálló okokra nehezebb hatni.
Éva, te vagy az egyik leghűségesebb olvasóm és ez kölcsönös. Fontos lelki támasz a blogoló érzékeny lelkivilágának, megköszönöm neked.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésÉva, attól, hogy nyugdíjas vagy, bőven tudsz még hatni! Pont erről van szó, mindennel "hatsz", amit leírsz.
TörlésAzt írod, hogy félsz, hogy sok vagy azzal a kevéssel is, ahányszor írsz?
TörlésMit szóljak én, aki naponta ír. Féltem én is ettől, mint minden túlzástól, és attól is hogy mások agyára mehetek a gyakorisággal, de feladtam a félelmem.
Féltem valamitől, és valakitől mindig eleget, már nem akarom. Egyszerűen nem! Nekem így jó, mert vágyom az írásra, és csak magamnak írni sem akarok. Próbáltam, persze, de nem volt jó. Kipróbáltam, különben, hogy dönthettem volna el nélküle, hogy mi a jó nekem.
Úgy vagyok vele, hogy akinek ennyi sok belőlem, az nem jön, vagy redukálja a látogatásai számát. Ő is dönt és én is.
Egy kicsit önző vagyok, mert teszem azt, ami nekem jó. Lehet, hogy ez nem is önzés, hanem természetes? Csak félünk tőle, hogy mit szólnak.
Még én sem vagyok ettől mentes, soha nem is leszek, csak már kevésbé. Nem tudom miért, de látványos számomra a mostani nagyobb "bátorságom". Valami történt?
Még egy! Ha van érdeklődő, ha nincs, akkor is írok. Már túljutottam azon is, hogy számolgassak. Tényleg, eddig megvolt bennem is, de nagyon elmúlt. Szerencsés vagyok? Látom a számot persze, mert ha írok egy új bejegyzést, akkor az előző írást is látom a látogatók számával együtt. És nem kerülöm el, hogy ránézzek, de egy újabb írásért megyek oda elsősorban.
Persze, hogy hűségs vagyok hozzád.:) Az ember hűséges ahhoz, akit vagy amit szeret, és te nagyon közéjük tartozol.
Köszönöm a te hűségedet is!
Kedves Éva, talán nekem írtál fent, de mivel itt van az én kommentem alatt, arra gondolok, hogy nekem szól. Nem Dienes Katalin blogjára gondolok, nem is tudtam, hogy van neki, mert eddig nem volt, vagy régóta nem volt. Utánanézek majd, érdekelne az övé is.
TörlésMajd megkérdezem attól a blogírótól, akiről írtam, hogy hozhatom-e blogja linkjét, mert ma reggel kaptam az értesítést, hogy megnyitotta, és én lehetek az első olvasó.
Hogy ez mekkora öröm volt! Vártam valamire és megvalósult. Ma egész nap kopogott az eső, és én közben őt olvastam, mert sok bejegyzést feltett azelőtt, hogy megnyitotta végül a blogot. Szabadnapot vettem ki:), olvasgattam őt, és kommenteltem.
Ági, mert most már én is belekeveredtem abba, hogy ki kinek írt és kinek kell válaszolni. :)
TörlésSzóval, ha nekem szól az, hogy "hatok", akkor köszönöm. Nem tudom kire mekkora a hatásom, de mivel a diákokra már nem tudok a blog, ahol még megtehetem.
Az eredményt nem tudhatom, de soha nem kaptam kritikát még a kommentekben, bár ez nem is nagyon szokás máshol sem, ahogy látom. Tehát, nem mérvadó.
Van körülöttem pár nem blogos barátnak számító is( 2-3?), de ők vannak kevesebben. Igen, ez van! Az a 2-3 bizony nem sok, de hogy jókat tudok velük beszélgetni, azt érzem és tudom is.
Köszönöm, hogy írtál kommentet, mennék hozzád olvasni is, de nem teremtesz rá alkalmat!:)
Éva, sejtettem, hogy a "már hatni sem tudok" a diákokra vonatkozott, de ha leírsz/leírunk valamit, az mindenképpen hat az olvasóra, mindegy, hogy gyerek vagy felnőtt. Ez a jó benne, azt hiszem.
TörlésMajd összeszedem magam, most nincs jó időszakom, de erőt veszek magamon és visszatérek a bloghoz előbb-utóbb.
Ági, tudom, hogy bármit mondunk vagy írunk, azzal hatunk. A szavainkért felelősek vagyunk, és minden rólunk is szól, mert egy" tükör" minden megnyilatkozásunk.A pedagógusságom szinte minden napja erről is szólt.:)
TörlésHa írsz majd a blogodba az jó, és ott leszek, hogy olvashassalak.
És a pedagógusságot le se lehet vetkőzni, én ezt tapasztalom, pedig összesen csak kb. tíz évet tanítottam, de például az ismeretek átadásának igényét nem vagyok képes levetni (hogy ez jó vagy sem, nem tudom). A blog erre is jó.
TörlésÁgi, mivel én egy kollégumban dolgoztam, az ismeretek átadása helyett főleg a nevelés és a törődés volt a dolgom. Ez is szép, és sok lehetősége van, ha tényleg csinálni akarom és jól. A 14-18 évesek között is adva volt a feladat!:)
TörlésSiker, kudarc... naponta volt mindegyikből.
Rózsa, már az fb-n jeleztem, hogy én mindig olvasom (és ugyanolyan örömmel, mint a magyart) a francia blogodat. Nem tudom, mi okosat tudnék hozzászólni, hisz én tudatosan nem mertem saját blogot nyitni. Nem tartom magam olyan kitartónak, hogy akár évtizedekig a magamtól elvárt színvonalon tudjam tartani az oldalam nívóját. Ráadásul én kicsit statisztikai szemmel állandóan figyeltem volna, hogy na, ma épp hányan olvassák el az aktuális bejegyzésemet. Ha nem lett volna kedvemre való a szám, akkor csalódottságot éreztem volna. Ezért valahol mélyen csak azt tudnám tanácsolni minden blogot vezető embernek, hogy csak magára figyelve, minden külső hatástól elszigetelődve blogoljon a saját örömére, és akkor nem érheti csalódás. Egyébként pedig épp a facebook új statisztikai alkalmazása mutatja meg, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy a tudomásán kívül hányan olvassák el a bejegyzését, csak épp arra sem veszik a fáradtságot, hogy egy "tetszik" gombot nyomjanak rá, vagy akár egy "nem tetszik"-et.
VálaszTörlésÉn minden alkalommal, amikor a meglehetősen sok blogosomnál akárcsak egy szép, okos, hasznos, humoros, jó mondatot olvasok, megköszönöm gondolatban, hisz az aznapomban már biztosan volt egy pár percig tartó gondolatébresztő idősáv, ami a mindennapok általános egyhangúságát kellemes irányba terelte. Ezek az én mindennapi "bonbonjaim", amik a lelkem érzékelőszervére hatnak. Úgyhogy csak folytassátok szorgalmasan az írást. Rózsa, te pedig ne aggodalmaskodj, hanem úgy mint eddig, ami a francia blogodba készüődik a gondolataidban, azt írd meg oda. Sokan fogunk neki örülni, mindaddig, amíg csak ott is olvashatunk.
Éva, te is gyógyír vagy kétségeimre! Pedig a francia blogomat nehéz egy, a nyelvet nem beszélőnek - aki csak a kétes gépi fordításra számíthat, mely nem szereti az egyedi stílusbeli csűrést-csavarást! - teljességgel élveznie, mert én legtöbbször pont ezt próbálgatom a francia nyelvű blogomon... mintegy írásgyakorlatként.
TörlésÉs írtam már neked kezdettől fogva, hogy nyissál saját blogot - amíg lehet, míg el nem tűnik! - hiszen jó mesélő- és stílusérzékkel vagy megáldva! Igy egy helyen lehtne mindent megtalálni. A tanácsodat (..."csak magára figyelve, minden külső hatástól elszigetelődve blogoljon a saját örömére, és akkor nem érheti csalódás.") magam is vallottam annak idején és javasoltam is még nem is olyan régen, csakhogy nehezebb megvalósítani a tartósan kevésbé kedvező statisztikák láttán... Az írás nélkülözhetetlen öröme még él, szerencsére - a szegkovácsban se merült fel semmi kétség és boldogan húzta a fogakat!...
Javítás: "francia blogodba készülődik". Ragad az "l"-betűm, és ha gyorsan gépelek, kimarad véletlenül.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEgy sereg kavarodás történt a válaszaimban, innen a sok "törlés", mert a Sipos Évának írt válaszom Kelemen Éva alá került és mivel amikor íródott, még nem volt K. É. bejegyzés, ezért magam is alig tudtam válaszaimban eligazodni a végén! Javítani pedig utólag NEM LEHET! Én meg mindkét esetben csak Évát írtam, mert azt hittem, a helyére kerül majd... Szóval ne vegyétek figyelembe a törléseket, mintha ott se lennének!
VálaszTörlésRózsa, még a "modern idők tendenciái" sem kívánják, hogy bezárd a francia blogodat.
VálaszTörlésEgyébként mióta a google-fordító létezik, én is olvasom rendszeresen.
Ági, nem is tudtam, hogy a francia blogomat is olvasod! Megköszönöm, hisz nem olyan egyszerű gépi fordítóval (a Google-ben nem nagyon bízok ilyen téren, én a DeepL-hez szoktam fordulni összehasonlítás után, szerintem a legjobb!)
VálaszTörlésKár, hogy te magad ritkán írsz, de tudod, hogy a blogod kedvéért vágtam bele én is! S arra gondoltam : "Ha én még egyszer olyan szép magyar nyelven tudnék írni, mint Ági..."
Ugyan már, a magyar nyelven írásod tökéletes, azzal együtt is, hogy több évtizede êlsz idegen nyelvű környezetben. Sőt, évekkel ezelőtt élőszóval is beszéltünk néhányszor Skype-on, onnan sem emlékszem akcentusodra sem.
TörlésA google fordítását, amikor ismerem a szöveg íróját, eléggé jól tudom értelmezni - bár néha elgondolkozom, amúgy nyelvileg, hogy na most ezt vajon mi helyett fordította így?🙂
Csatlakozom!
TörlésRózsa, nagyon szépen írsz magyarul még mindig, ennyi év után. Olyan jó!
Nem tudok azokkal mit kezdeni, akik pár év után akcentussal beszélik már a magyart, és az új nyelvük szavait viszik bele hamarosan, ha magyarul megszólalnak.
Szerepjátszás részükről, nulla őszinteség, és ez nagyon taszít!
Ági és Éva, mindkettőtöknek köszönöm a jóleső, biztató szavakat! Kristóf Ágota ("A nagy füzet" írója) írta azt utolsó könyvében, hogy a francia nyelvet "ellenség"-nek tekinti, mely kipusztítja anyanyelvét. Én pedig a "fogadott" nyelvemet, a franciát plusz ajándéknak, mely gazdagít az anyanyelv mellett. Persze, mindkettőért meg kell dolgozni, de ez a munka boldogít.
TörlésRózsa a magyar nyelvű írásaid gyönyörűek, ez a blogbejegyzésed pedig tökéletes♥ Nagyon szeretem olvasni mindenki írását, aki finom eleganciával bölcs gondolatokat hajlandó megosztani, a te blogod különlegesen finom csemege számomra. (mint "Éva blogja" is) Másoknál nagyon zavar, amikor tapintatlanul rólam beszélve kiadnak olyan információt, amit nem tártam a nyilvánosság elé, kérkedve a saját jólértesültségével ...
VálaszTörlésKedves Kati, köszönöm elismerő szavaidat és igyekszem majd megfelelni nekik! Hát, koromat tekintve el is lehetne várni, hogy lassan a bölcsesség útjára lépjek, bár kísért a gondolat, hogy ez már az elmúlás előszobája lesz és ezért találta ki az ember vigasztalásnak...
Törlés