Keresgélés közben

      Tétova keresgélés közben, különféle ízekbe bele-belekóstolva, azzal a vággyal, hogy valami szépre, váratlanra, vigasztalóra bukkanjak, megállított ez a Weöres Sándor vers. 

       Természetesen azonnal éreztette velem, hogy nem éppen őt kerestem, már ami a vigaszt illeti... Mégis idetettem, mert zeneisége, hangulata nem engedett el. Még a rímei sem, pedig azok a legtöbb költőnél menekülésre bírnak... S közben búsan, lassú, végzetes beletörődéssel lejtett velem a Szomorú keringő... 

Weöres Sándor  Valse Triste

Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

    Ködben a templom dombja,

    villog a torony gombja,

    gyors záporok sötéten

    szaladnak át a réten.

    Elhull a nyári ének,

    elbújnak már a vének,

    hűvös az árny, az este,

    csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

     A fákon piros láz van.

     Lányok sírnak a házban.

     Hol a szádról a festék?

     kékre csípik az esték.

     Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,

     nem marad semmi emlék,

     az ember szíve vásik,

     egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hüvös és öreg az este.