...Pár napja nyűglődök ezen a bejegyzésen... Oka nem az "írhatnékom" hiánya volt, hanem az íróasztalomnál uralkodó 28°-os hőség! Ventilátor ellenére. Szinte éreztem, majdhogynem hallottam agyam kis fogaskerekeinek nehézkes csikorgását, amikor egy-egy szó érzékletesebb szinonimája után kutattam a sűrű, nyirkos ködben, s mellékesen azon járt az eszem, hogy talán ideje lenne lezuhanyozni és beülni a napon 50°-ra hevült autóba, hogy hozzak némi ennivalót, főleg zöldségfélét, gyümölcsöt a házhoz. Miután elfogyott az utolsó almám is, muszáj volt legyőzni az ólomsúlyú fáradtságot (a 160-ról 80-ra esett vérnyomást), és nekivágni az expedíciónak. Telefonon tetőfedő után keresgélek, de mind foglalt. Sok kárt tettek a viharok az utóbbi hetekben a környéken...
Mialatt így nyűglődtem, végigsepert rajtunk úgy szombaton (27-én) éjfél tájban egy újabb orkán szerű szél, de ezúttal nem döntött le semmit, legalábbis nálam. Innen 20 km-nyire viszont egyik ismerősöm háza tetejét teljesen lesöpörte... Azóta pár fokot csökkent a hőmérséklet, ma pl. 19-23° van, és egy kisebb zápornak is örvendezhettek a rózsafáim.
Hát ilyen volt ez a június itt északon : rezzenéstelen, majd 40°-os levegő, kegyetlenül földhöz szegező nap, leeresztett redőnyök, erőlködő ventilátorok... Kibontottam ugyan naponta a zöld napernyőt a teraszon, hogy valami árnyékot vessen a konyhaablak előtt, este pedig elpakoltam, nehogy egy éjszakai vihar elvigye. Kiülni lehetetlen volt még estefelé is.
Vasárnap d.u. Anne barátnőm rávett, hogy menjünk moziba, ott legalább hűvös van. Kiválasztott egy 2h40 perces filmet, De Gaulle tábornokról, a későbbi elnökről, mégpedig a 1941-44-es években betöltött szerepéről (tudvalevőleg visszautasította Pétain marsall behódolását a németek előtt, Londonba ment és onnan irányította a francia ellenállás megszervezését, majd az angol-amerikai partraszálláskor visszatért, hogy még a szövetségesek előtt, a Leclerc vezette megmaradt francia hadosztály élén elsőnek érjen Párizsba, ahol a lakosság már fegyvert fogott a megszálló németek ellen). Ez csak a második fele volt annak a kétrészes hatalmas történelmi freskónak, melyet idén Cannes-ban vetítettek le először versenyen kívül, de most már a mozikban is látható. Mi a második részt választottuk, bár mindkettőt megnézhettük volna két szomszédos teremben, egymás után. Kicsit több, mint 5 óra alatt...
Eleinte nemet mondtam a filmre, de ez volt az egyetlen érdekesebb választék. Nem szeretem a "biopic" néven becézett, manapság nagyon divatos műfajt, híres emberek megjelenítését a vásznon. A valóságos események, személyek újrateremtését, mely szükségszerűen korlátozza az alkotói fantáziát. Minél közelebbi hozzánk időben (tehát minél élőbb még emlékeinkben) a figura, annál mesterkéltebbnek tűnik szememben az "életre keltése".
Végül is nem bántam, hogy beadtam a derekam. Meglepetésemre telt volt a nagy terem! Utána, szokás szerint, elmentünk vacsorázni az egyik közeli vendéglőbe, hogy beszélgessünk a filmről, nomeg úgy általában az életünkről...
(illusztráció : a film szép plakátja)
